PETŐFI ISTVÁN

PETŐFI ISTVÁN

„Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e ugy néha-néha rám?
Mondjátok-e, ha estebéd után
Beszélgetéstek meghitt és vidám,
Mondjátok-e az est óráinál:
Hát a mi Sándorunk most mit csinál?”

Ugye szinte mindenki tudja folytatni? Hiszen ez Petőfi egyik legmeghittebb hangvételű verse, szeretett családjáról.
De ki is volt Petőfi István? Hogyan telt az élete?
Petőfi István (Szabadszállás, 1825. augusztus 18. – Csákó, 1880. május 1.) költő, mezőgazdász, Petőfi Sándor egyetlen testvére. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson töltötte. Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbeszakította tanulmányait, hogy apjának segíthessen mészáros üzletében, mikor az csődbe jutott Kunszentmiklóson majd Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, nyelveket tanult, franciát és németet.
A szabadságharcba önként jelentkezett, s mint főhadnagy derekasan helytállt, majd pedig százados lett. Világos után lefokozták. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe, s 1850-ben Schleswig – Holsteinba küldték; de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment mesterségét folytatni. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei.
1853-ban politikai szervezkedés vádjával (gyanús tartalmú levelet találtak nála, amelyet egy katonatársa megbízására vitt Pestre) három évi sáncmunkára ítélték, amit Theresienstadtban és Prágában töltött le. Szabadulása után még Brünnben is kellett katonáskodnia.
1857-ben Dánosra került a földbirtokos Gaylhoffer János két fia mellé nevelőnek, itt ismerte meg tanítványai nővérét, a 15 éves Antóniát. A rangos német család a bajor választófejedelemmel is rokonságban állt, s kikérték maguknak, hogy lányuknak egy 17 évvel idősebb házitanító udvaroljon. Erre ő megharagudott és elment Csákra, Geiszt Gáspár uradalmába, ahol előbb ispán, majd tiszttartó, végül jószágigazgató lett. Sikeres munkája során nemcsak a gazdaság virágzott, ő maga is meggazdagodott. A szerelem nem hagyta nyugodni, titokban sokat írt Antóniának, s bár sosem kapott leveleire választ, végül mégis összeházasodtak. Csákon laktak, de az ifjú asszony hamar észrevette, hogy férjének viszonya van egy „pusztai aszonnyal”. 8 hét után otthagyta urát, nem váltak el, de soha többet nem látták egymást.
Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.
1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak.
1864-től Petőfi István lett az egész birtok jószágigazgatója. Élete leghosszabb szakaszát, 22 évet Csákon töltötte el.
Mindvégig büszke volt bátyjára, ápolta emlékét. Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán halála után Petőfi-ügyekben ő képviselte a családot. Jókai Mórral és Gyulai Pállal baráti viszonyban volt. A Petőfi Társaság tagja lett, Bajza József később verseit is kiadta.
1872-ben – Geist Gáspár halála után – a Kondoroshoz közeli Nagymajorba költözött. 1875-ben ő lett a község pénztárosa. Megtakarításaiból Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt, de ezt már nem élvezhette, mert 1880-ban, 54 éves korában váratlanul meghalt. Csákón temették el, majd 1908-ban holttestét a budapesti Kerepesi temetőben helyezték el. Fehérmárvány sírköve a kondorosi iskolaközpont udvarán van.
A szarvasi és csákói szájhagyomány szerint volt egy törvénytelen gyermeke, aki 1876-ban született az egyik ispán megözvegyült feleségétől. Mivel Petőfi István sohasem vált el feleségétől, a gyermeket nem vállalhatta, így a 3 évvel korábban elhalt ispán nevén, Bartl Istvánként anyakönyvezték. Feltehetően ő volt az utolsó Petőfi-vér, de az első világháború környékén neki is nyoma veszett.
Nem egy költeménye jelent meg a Vasárnapi Ujságban (1857–58.), a Hölgyfutárban (1858–60.), hátrahagyott költeményei a P. Hirlapban (1880. 121. sz.); a Koszorúban (III. 1880. öt db); «Bucsúm 1858» az Alföldi Képes Ujságban (1887. 22. sz.); cikke a Honban (1879. 211. sz. Petőfi Sándor arcképének kérdése).
Kézirata: Költeményfüzet 116 lap és külön 3 költemény (a m. n. múzeum birtokában).

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
*Arcanum
*Józan Lajos huszti református lelkipásztor: A Petőfi család története
*Wikipédia