Bakonyszentjakabi pálos kolostorrom, Sáska

Bakonyszentjakabi pálos kolostorrom, Sáska.

Tapolcához közeli Sáska községtől Északra az erdőben a piros jelzés az Emberkő szikla mellett halad el, majd egy forrástól kis ösvény vezet az egykori Szent Jakab kolostorhoz.
19. században a romoknál megfordult Rómer Flóris még látta és lerajzolta a templom akkor 7-8 m magasan álló szentély-tornyát és a kolostor teljes alaprajzát, de Ádám Iván 1888-ban készült leírása is ezt az állapotot jelzi.

Az alapítás időpontját Pázmány Péter 1260-ra tette, azonban az előkerült gótikus, kora reneszánsz stílusú leletekből arra gondolhatunk, hogy azok a 16. századból valók. A helykiválasztással kapcsolatban elhangzott, a kolostor két tájegység, a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál található, sőt, azt is tudjuk, hogy már a középkorban a hegységről kapta a nevét (Bakonyszentjakab).

Az alapítók a már jól ismert Gyulaffy család voltak. Itáliai felmenőkkel rendelkező, a környékünkön komoly befolyással bíró família voltak, akik megtehették, hogy kolostort építtessenek csupán azért, hogy legyen hova temetkezniük, elhunyt családtagjaikért imádkozniuk.

A 19. században még álló részleteket értékelve nehéz elfogadni Pál püspök vizitációjának a végkövetkeztetését, mely szerint a remeték anyagi feltételei nem biztosítottak ahhoz, hogy az ágostoni regula szerint éljenek. De ez a kétely fordítva is igaz: egy kialakuló, éppen renddé szerveződő remete-közösség hogyan hozhatott létre már a kezdetekkor ilyen méretű és igényességű épületet? Mert Szentjakab mind kiterjedésében, mind építészeti kvalitása alapján messze túllép az adott kor “szükségleti” építészetének a színvonalán.
Korábbi kutatóknál (Benger, Rupp) felmerül az 1218-as alapítás, némi topográfiai zavarral tetézve:
“Abb. S.Jacobi de Ziliz” vagy “Abb.S. Jacobi de Simigh” elnevezések egyértelműen az 1061-ben alapított zselicszentjakabi apátságra vonatkoznak de a névrontás (Simigh = Somogy, de = Sümeg) alapot teremthet egy Sümeg-környéki Sz. Jakab kolostor feltételezésére is. Más források (Thúróczy, Péterffy) pedig egy hasonló nevű ciszterci monostort említenek, “degunt ad S.Jacobi ecclesiam Cisterciensis” megjelöléssel, bár azt egyértelműen “de insula Danubii”-nek tartják.

Mindenesetre a rajzokon szereplő bakonyszentjakabi szentélytornyos megoldás építészetileg is azt sugallja, hogy ezt az épületet nem a remeték hozták létre, hanem egy már meglévő, korábbi és ismeretlen eredetű kolostort vettek át és használtak az 1263-as összeírás idején.

A virágzás 1562-ig tartott, amikor a törökök elfoglalták Hegyesd várát, és a pálosok jobbnak vélték elhagyni ezt a környéket, már soha nem is tértek vissza.

Az 1970-es években szondázó jellegű feltárások folytak a területen, tervszerű régészeti ásatások viszont csak 2014-ben kezdődtek. Azon túl, hogy kiásták a romokat, részleges helyreállítás is történt, ennek köszönhetően szabadtéri liturgiai szertartásokat is folytatnak az oltárnál.
A maradványok kutatását és állagmegóvását a terület kezelője, a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészete kezdeményezte 2014-ben. Az ásatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet kilenc hallgatója, valamint a Bakonyerdő Zrt. részéről 8-10 közmunkás végezte Mordovin Maxim régész irányításával.
Napjainkra elmondható, hogy az egykori pálos kolostor újjászületését éli meg.

írta és szerkesztette: Simon Zoltán

Forrás :
*turautak.com/…/saska–bakonyszentjakabi-palos-k…
*tapolcaiujsag.hu/a-bakonyszentjakabi-palos-kolo…/