SumidaA TAPINTHATÓ ÍRÁS
A kezdetektől a ma is használt Braille-írásig
A tapintható írás hallatán szinte mindenkinek a Braille jut eszébe. Csak kevesen gondolnak arra, hogy a pontírás kialakulásáig számos ötlet, próbálkozás született, amelyek mind arra voltak hivatottak, hogy a súlyos fokban látássérült emberek írását és olvasását lehetővé tegyék.
Az első írásos feljegyzés a XIV. században élt arab nyelvészről, Zain-Din-Al Amediről maradt fent, aki vaksága ellenére kiterjedt tanulmányokat folytatott görög, perzsa és török nyelven. Az iraki moustansirehi egyetemen, az arab tanszéken tanított. Saját maga által szerkesztett írásrendszerrel, arab betűkre formázott papírcsíkokkal mind írni mind olvasni tudott.
Spanyolországban Francisco Lucas 1517-ben fatáblára faragott betűket szerkesztett olvasásra. Táblái 1575 körül átkerültek Itáliába, ahol Rampanzetto módosította őket, vastagabb lemezen vájt homorú betűket alkalmazott.
Pierre Moreau 1640-ben mozgatható ólombetűs rendszert vezetett be. Körülbelül ebben az időben látott napvilágot Königsbergben Schollberger rendszere is, aki szintén ólomlemezekből készítette betűit.
George Harsdorffer 1651-ben Nürnbergben az ókorban használt viasztáblákat próbálta újra rendszeresíteni az oktatásban. A viaszba stylussal (pálcával) karcolt betűket próbálta vak diákjaival olvastatni.
Lana-Terzi (Terzi atya) 1676-ban titkosírást szerkesztett, amit vak személyek is kiválóan tudtak olvasni. Írása zsinegre kötött és bizonyos rendszer szerint elhelyezett csomókból állt. Genovában 1711-ben Terzi atya zsinegrendszerét Jaques Bernouilli is felhasználta. Ő a tanításhoz ezen kívül bemetszett táblákat is igénybe vett.
Haüy a világon elsőként szervezte meg a vakok iskoláját Párizsban, 1784-ben. A vak tanulókat domború nyomású könyvek segítségével írásra, számolásra, nyelvekre, földrajzra, történelemre, zenére és kézműves foglalkozásokra tanították. Felfedezése, miszerint az olvasást tapintás útján is el lehet sajátítani, új távlatokat nyitott a látássérült emberek számára. Iskolájában nyomdát rendezett be, így biztosított volt a vak gyerekek dombornyomású könyvekkel történő oktatása. Elgondolásai között a könyvtár is szerepelt. Magyarországon a dombornyo- mású latin betűs könyveket 1893-ig használták.
Gall 1831-ben vezette be Angliában latin betűs, szögletes elemekből felépülő betűrendszerét. Elsőként a János evangéliumát tette taktilisan olvashatóvá, és ezt 1834-ben meg is jelentetette. Ebben az időben Edinburgh, Glasgow és London vakok számára fenntartott menedékházaiban használták a kiadványokat.
Gall latin betűire valóban leginkább a szögletesség a legjellemzőbb, de ő már stilizálja tapintható betűit. Próbál alkalmazkodni látássérült olvasóihoz, vagyis ahhoz, hogy betűit tapintva olvassák. Az egyenes vonalak és a szögek már ezt a célt szolgálják. Ugyancsak az egyszerűsítés igénye figyelhető meg a betűk formáin. A latin betűk jellegzetes elemeit és karaktereit veszi figyelembe és hangsúlyozza. Hiányoznak az ívek, amik nehezítenék a tapintó olvasást. A latin betűk leegyszerűsítése figyelhető meg több betűnél is: a, b, c, d stb. Az ő betűrendszerében találkozunk először tükörpárokkal. Ilyen párok a b-d és a p-q betűk. Az m és a w betűk egymás vertikális tükörképei.
A Klein-féle írás mind látó, mind látássérült személyek által jól írható, olvas- ható, bár használata nagyon időigényes. Az ólomtömbök végén a latin nyomta- tott nagy betűknek megfelelően tűk találhatóak. A tűk lenyomatát a papír hát- oldalán tapintással lehet olvasni. Nehézség, hogy a betűket íráskor a papíron ellentétes irányban – tükörképben – kell elhelyezni. A Klein-írást hosszú időn át preferálták a vak gyermekeket oktató iskolákban. Elterjedése a Braille-írás széleskörű használatát sokáig hátráltatta, illetve csak mint a Klein-írás mellett használható, kiegészítő, vagy „alternatív” írásnak képzelték el – és használták – a Braille-írást.
Braille- írás megalkotása
A hat pontot kombináló, domború Braille-írásrendszer lett mára a világ legelterjedtebb tapintható írásrendszere. A látók sokszor el sem tudják képzelni, hogyan lehet ujjbeggyel kitapogatni ezeket az apró karaktereket, de amint az egyik érzékszerv tompul vagy megszűnik, a többi idővel kifinomultabbá válik.
A Braille-írás elődje, Charles Barbier 36 betűből álló írásrendszere volt, melyet a katonaság számára fejlesztett ki 1810 körül azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is tudjanak egymással parancsokat közölni. Írását szonográfnak nevezte el. Betűi magassága 1-6 pontból, szélessége 2 pontból áll. Barbier a betűket táblázatba foglalva adta meg 6×6-os mátrix formában. Rendszere így 36 hang jelölésére alkalmas. Végül a hadseregben nem használták, mivel túl bonyolultnak ítélték. Bő egy évtizeddel később Barbier felajánlotta a rendszerét vak emberek számára. Ezt variálta át Louis Braille 12 pontról 6 pontra egy álló téglalapba, a pontkombinációkat pedig a látássérültek igényeihez igazította.
Braille úgy vesztette el látását, hogy háromévesen apja műhelyében, játék közben egy éles szerszámmal megszúrta a szemét, a seb pedig elfertőződött, és ráment mindkét szeme.
A megvakult kisfiú a nyári szünetek alatt kísérletezgetett tapintható írások megalkotásával, például bőrbe tűvel pontokat szúrt, hátha ki lehet így tapogatni a leírtakat. A sok kudarcélmény után, amint megtapintotta Barbier pontjait, rögtön tudta, hogy ebből érdemes kiindulnia.
Braille 1824-re, azaz mindössze tizenöt éves korára szinte teljesen kiforrott írásrendszert fejlesztett ki. Azonban mint sok zseninek, neki sem adatott meg az, hogy életében elismerjék a munkásságát: a halála után két évvel, csak 1854-ben ismerték el hazájában hivatalosan a róla elnevezett írást.
Magyarországon a 19. század végén vezették be a Braille-írást
Lovács József, a vakok budapesti intézetének egykori segédtanára vezette be hivatalosan Magyarországon 1893-ban a Braille-írást. Ő alkotta meg a cs és í betűknek ma is használatos pontalakját. Lovács József az 1899-es Gyógypedagógiai Szemlében írt cikkében így kesereg:
„Hozzánk az első pontírású könyv csak 1867-ben került, amikor dr. Mihalyik Izidor, intézetünk akkori igazgatója tanulmányi útjáról, Párisból hazaérkezett, magával hozván Lillenek egy kétkötetes pontírásos könyvét ezen címmel: Principe de Cosmographie. Dr. Mihalyik ezt áttanulmányozván, felhívta rá a bizottmány figyelmét ama kérelemmel, hogy e rendszer intézetünkben honosíttassék meg. Ámde – fájdalom! – a többnyire szűk látkörű, ósdi nyárspolgárokból álló bizottmány nem bírta, vagy nem akarta felfogni annak becsét és az igazgatót kérelmével elutasította.”
Lovács előtt és után is sokan próbálkoztak a Braille-rendszer tökéletesítésével és átdolgozásával. Pár évvel később a minisztérium már Mihalik Lajos rendszerét fogadta el, aki megalkotta a gy betű ma ismert pontalakját, de később Pivár Ignác és Herodek Károly néhány betű egyszerűsítésével szintén továbbfejlesztette azt. Azóta is folyamatosan születnek új szabályok és karakterek az egységesítés és a modernizáció miatt.
A Braille-írás kiforrásával a vakok számára egy új világ tárult fel, hiszen ez az egyetlen lehetőségük az önálló, saját tempójú olvasásra (valamint ez a siketvakok egyetlen kommunikációs lehetősége). Nem beszélve arról, hogy lehet vele matematikát, nyelvtant és kottát tanulni, sőt, számtalan játékot is elkészítettek ilyen verzióban, legyen szó kártyáról, sakkról vagy népszerű társasjátékokról.
Mivel lehet Braille-írást kézzel rögzíteni?
A Braille-tábla egy szétnyitható fém vagy műanyag eszköz. A felső lapján találhatóak a hat pontocska számára kialakított mélyedések, az alsó lapján pedig a papírt kell rögzíteni. Egy tompa hegyű pontozó segítségével lehet belemélyeszteni a pontokat a papírba. Ha ez önmagában nem lenne elég nehéz, ráadásként fordítva, tükörképszerűen kell szurkálni a pöttyöket, hogy a papírt kivéve a táblából elolvasható legyen a dombornyomás.
A Braille-írógép eggyel könnyebben használható, mivel billentyűzete van mind a hat pontnak. Ha egyszerre nyomjuk le a megfelelő pontokat, megkapjuk a kívánt betűket. Az írógép el van látva szóköz billentyűvel és visszaléptető gombbal, valamint egyes modelleken sorváltó is szerepel. Mivel ez a lap alja felől szúrja át a papírt, rögtön olvasható dombornyomást kapunk végeredményül. Érdemes rajzlap vastagságú papírral dolgozni a tartósság érdekében.
A hat pötty variánsait ugyan nehéz elsajátítani (a vakon született gyermekeket óvodás koruktól tanítják rá), azonban még mindig ez a legalkalmasabb megoldás az írt betűk helyettesítésére. Szerencsére a technológia ma már számos eszközzel tud a nem látók segítségére sietni, például szövegfelolvasó programokkal. Mi pedig azzal tudunk segíteni a fehér bottal közlekedőknek, hogy megkérdezzük, hogy segíthetünk-e nekik, és ha igénylik, megengedjük, hogy belénk karoljanak a zebránál, valamint a járműveken az ajtó melletti üléseket szabadítjuk fel számukra, hogy könnyen fel- és leszállhassanak.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
*Pajor Emese:
Tapintható írásrendszerek, alternatív olvasási módszerek 3
*Fekete Csilla—Balla Ágnes —Prónay Beáta:
A Moon-írásrendszer magyarországi adaptációjának tapasztalatai
*mairt.hu
*szeretlekmagyarorszag.hu
A TAPINTHATÓ ÍRÁS
