DELHI TITOKZATOS VASOSZLOPA

DELHI TITOKZATOS VASOSZLOPA

Vasoszlop a világ egyik első kohászati alkotása, már több mint 1600 éves. Jelenleg Delhi városában áll és úgy tűnik, hogy nem fog rajta az idő, az oszlop ugyanis kitartóan ellenáll a rozsdásodásnak és mindmáig megőrizte eredeti színeit.
Az oszlop az ókori indiai vaskovácsolók magas szintű megmunkálásának kiemelkedő bizonyítéka. Az oszlopot (átmérője 48 cm a talpazatánál és 29 cm a csúcsnál) kovácsolt hengerléssel állították elő, 95%-os tisztaságú kovácsoltvasból. Az oszlop majdnem hét méter magas, és több mint hat tonnát nyom.

A rejtély megfejtésében sokat segített a Kanpuri Műszaki Tudományok Intézetében dolgozó Balasubranamiam kohász és professzor tanulmánya, aki 1974-től kezdődően hosszú éveket töltött az oszlop elemzésével, s végül bizonyságot nyert a rejtély mögött álló két tényező: az időjárás és a kémia szerencsés összjátéka.

Szokatlanul jó rozsdaállósága úgy tűnik, hogy magas foszfortartalmára vezethető vissza, ami a kedvező (nagyon száraz) helyi időjárással párosulva elősegíti a vasoxidokból és foszfátokból álló szilárd védőrétegének kialakulását, s ez által megakadályozzák a felszíni rozsdaképződést. Az oszlop palástján olvasható szanszkrit feliratok pedig az oszlop korának és eredeti helyének megállapításában segítettek. A legrégebbi felirat, amely a rozsdaállóságnak köszönhetően kifejezetten jó állapotban maradt fent, Csandraguptát említi uralkodónak, egy másik rövid felirat pedig Anangpal király idejében készült.

Az Észak-Indiát 320 és 540 között uraló Gupta dinasztiához tartozó II. Csandragupta (380-415) emeltette kb i.sz. 400-ban. Az oszlop tetejét a garuda elképzelt alakja díszíti. Az oszlop eredetileg a Ráktérítőnél található Visnupadagiriben („Visnu lábnyoma-hegy”) állt, így a gupták idejében csillagászati központként szolgálhatott. Valószínűleg fontos asztronómiai feladata volt, ugyanis hajnali árnyéka csak a nyári napforduló környékén esett Visnu istenség lába irányába. A hely megépítését és fejlesztését egyértelműen a gupták fejlett csillagászati ismeretei vezették. Így általában a hely fekvése és azon belül a vasoszlopok pontos elhelyezése az Indiában 400 körül meglévő csillagászati tudás bizonyítéka.

Pontosan nem ismert, hogy mikor szállították át az eredeti helyéről Delhibe. A források szerint az áthelyezés a Tomara dinasztiából származó Anangpal király idejében vagy a Delhi Szultanátus idején történhetett. Jelenlegi helye a UNESCO világörökségi helyszínek között számontartott Kutub épületegyüttes romjainál található. A XII. század végén épült együttesben található, a vasoszlopon kívül a Kutub Minár, az Iszlám Ereje mecset, az Ala-I-Darwaza, az Aláuddín Minár. Huszonhét, előzőleg itt állt dzsainszentélyt romboltak le, s azok anyagából építették fel a minaretet és az épületegyüttes többi építményét. A vasoszlop az egyetlen, a dzsain szentélyekből megmaradt épületrész, ami az építkezések előtt már itt állt. A mecset építése során a vasoszlopot körbeépíttették. A mecset ma romokban hever, a vasoszlop azonban túlélte az épületet, a mecset romjaiból a tartópillérek, a virágmintás motívumok és a geometriai minták még ma is láthatók az iszlám építészeti alkotások közül.

Egy hagyomány is kötődik hozzá:

az az ember, aki háttal át tudja ölelni az oszlopot, annak teljesül egy kívánsága. Ám hogy erről leszokjanak az emberek és ne tegyenek kárt az oszlopban, 1997-ben egy kis kerítést emeltek köré.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
fordította: Haulik Beatrix

forrás:
Új Magyar Évezred (http://home.iae.nl/users/nickl/umek-47.html)
https://kastl1964.jimdofree.com/iskol%C3%A1nk-t%C3%B6rt%C3…/
unesco.org
http://www.iitk.ac.in/infocell/Archive/dirnov1/iron_pillar.html

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *