A VILÁG LEGNAGYOBB “VITORLÁI” – A SYDNEY-I OPERAHÁZ

A VILÁG LEGNAGYOBB “VITORLÁI” – A SYDNEY-I OPERAHÁZ

A 20. század egyik emblematikus épülete, a Sydney-i Operaház, melyet II. Erzsébet királynő 1973. október 20-án nyitott meg. Sokan talán még szépnek sem találják a leghíresebb ausztrál épületet, története azonban nekik is érdekes lehet.

A második világháború után Ausztrália vezetői elhatározták, hogy építenek végre egy olyan épületet, amely egyfajta nemzeti jelképük lehet, mint a londoni Big Ben, vagy a new york-i Szabadság-szobor.

A Sydney-i Operaház új épületének megépítésére 1954-ben pályázatot írtak ki, melyen 32 országból vettek részt. A beérkezett pályázatokat 1957-ben bírálták el és egy addig ismeretlen dán építész, Jørn Utzon nyerte el a zsűri első díját, pályázatát 233 terv közül választották ki. A terv ihletője Sydney hatalmas jachtkikötője és az ott gyakran látható vitorlák voltak.

Az építmény a kikötő Bennelong Pointnak nevezett helyén áll. Eredetileg egy erődítmény volt a helyén, melyet 1901-ben lebontottak és egy villamos-kocsiszínt építettek fel.

Az önkormányzat 7 millió ausztrál dollárt szavazott meg. Az építkezés határidejét az 1963. évre határozták meg. A kocsiszín bontási munkálatait 1958-ban kezdték, de már azzal sem haladtak elég gyorsan.

Utzon 1966-ban műszaki, politikai és pénzügyi problémák miatt visszavonult. A különleges tetőszerkezet kialakítása során rengeteg probléma merült fel, ugyanis az operaház íves kupolái a korabeli technikával egyszerűen nem voltak kivitelezhetőek. Az építésznyelven elliptikus paraboláknak nevezett részek felépítését korabeli számítógépek segítségével végül sikerült megvalósítani, s így a nehézségeket leküzdeni. Ez is okozta, hogy végül az építés költsége az eredetileg kalkulált 7 millió ausztrál dollár helyett 102 millió dollár lett, a hiányzó pénzösszeg egy részét lottóbevételekből fedezték. Az építkezés 10 évvel tovább tartott a tervezettnél: nem 4, hanem 14 év alatt készült el. Az épület végleges változata nemcsak Utzon fantáziájának diadala, hanem azon négy ausztrál építészmérnöké is, akik a tervet megvalósították. Az opera 2,2 hektárnyi területet foglal el, a tetőszerkezet „vitorlái” pedig 161 tonna súlyúak és 65 méter magasak. Legnagyobb szélessége 120 méter, legnagyobb hosszúsága 183 méter. Belsejében 7 darab A380-as repülőgép férne el (egészben). 1,62 hektáros tetejét 1 056 006 darab Svédországban gyártott cserép fedi.

Az épület belső stílusát „a világűrkorszak gótikájának” nevezik. Ebben az operában van a világ legnagyobb színpadi függönye, amely August Coburne tervei alapján készült el. Ő „a Nap- és Hold függönyének” nevezte el. Minden függönyszárny 93 m²-es. Itt található a világ legnagyobb mechanikus orgonája is: 10154 sípja van, építése 10 évig tartott.

A zenekari árkot 1980 óta háló fedi: ekkor történt az a vicces jelenet, amikor egy csirke lerepült a színpadról egy csellista fejére. A csirke Borisz Godunov operaelőadásban szerepelt.

Az épület hűtéséhez az öböl tengervizét használják, melyet 35 kilométernyi csövön keresztül áramoltatnak, így biztosítva az optimális hőmérsékletet. Szigorú szabályozás szerint a Sydney Szimfonikus Zenekar előadásain minden esetben pontosan 22,5C az elvárt hőmérséklet.

5 előadótermében összesen 4 958 férőhely található, emellett hangstúdió, kisebb rendezvénytermek, kávézó, étterem, bár, és szabadtéri színpad is tartozik hozzá, sőt az előcsarnokban, folyosókon is szoktak rendezvényeket, előadásokat tartani. Az operaház a székhelye a Sydney-i szimfonikus zenekarnak és a filharmonikusok kórusának, valamint a városi színháznak is.

Habár a királynő csak 1973-ban nyitotta meg az Operaházat, az első rövid előadásra már 1960-ban sor került: Paul Robeson amerikai énekes az állványzatról dalolt az építőmunkásoknak. Azt nem tudni, hogy hányan hallgatták aznap, de az operaház építésén összesen 10 000 munkás vett részt.

Ez Ausztrália legjelentősebb előadóterem-komplexuma, melyet évente 8,2 millió ember látogat meg – akár előadáson, akár szervezett épületlátogatáson. Az épület 2007 óta a UNESCO világörökség része.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix