SumidaLEGRITKÁBB EMLŐSÜNK A CSÍKOS SZÖCSKEEGÉR
Az egereket legtöbben pusztítani való kártevőknek tekintik, 2006 júliusában azonban nemcsak a természetvédelemmel vagy állattannal foglakozók, hanem még a média is felfigyelt – ha csak egy pillanatra is – egy apró kis élőlényre, a csíkos szöcskeegérre.
A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) magyarországi előfordulásáról az első adatok 1843-ból valók, amikor is Petényi Salamon János, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának felügyelője Tiszaföldváron megtalálta egy példányát. Közel tíz évig “pásztásegérnek”, pirókegérnek (Apodemus agrarius) tartotta az állatot. Csak amikor 1852-ben újabb példányokat kapott, akkor vette észre, hogy valami különlegesség került a birtokába…
Rájött, hogy egy eddig ismeretlen új fajjal találkozott.
1910-es években újabb példányok is előkerültek; Cerva Frigyes állatkerti fő-felügyelő lepkehálóval fogott szöcskeegereket a Csepel-szigeten, Vásárhelyi István a gyepeket feltörő ekéket követve fogott néhány példányt a földből kifordított kisemlősök közül. Fogságban tartva szaporítania is sikerült őket.
Az élve fogások kora Magyarországon 1926-ban hosszú évtizedekre le is zárult.
Az elkövetkező időszakban csak bagolyköpetekből sikerült kimutatni jelenlétét.
A faj eltűnt korábbi klasszikus élőhelyeiről, az Alföld teljes területéről, utolsó állományai – az 1990-es évek végére – kizárólag az Északi-középhegység hegylábi peremterületein maradtak fenn.
Bagolyköpeteket vizsgálva átlagos években az elfogyasztott táplálékállatoknak csak 1-2 százaléka volt szöcskeegér, de ez az szám 1998-ban több lelőhelyen is 10 százalék fölé emelkedett. Minden bizonnyal a gradáció, (nagy mértékű állományerősödés) történt, amelynek hatására az emlős-tani kutatócsoport élvefogási kísérletekbe kezdett.
Meglepő fordulat
Az emlőstani kutatócsoport munkatársai 2000-től egyre intenzívebb élvefogásos csapdázásba kezdtek, de gyakorlatilag tűt kerestek a szénakazalban. A faj által leginkább kedvelt élőhely típusra csak közvetett ismeretek alapján lehetett következtetni, például a bagolyköpetekből. Ebből azt feltételezték, hogy a szöcskeegeret magasabb száraz növényzetben kell keresni, ott, ahol sok a kislábú erdeiegér és a pocok. Mindezen kevés információ alapján, több éven át sikertelenül zajlott a kutatás, mert nem került elő élve szöcskeegér.
2006 nyarán – döbbentek rá a kutatók arra, hogy a baglyok táplálékában rendkívül ritkán szerepel a pirókegér, miközben a csapdázások során ez volt az egyik leggyakrabban előkerülő állat.
Ezek után a csapdázás már a pirókegérben szegény területeken folytatódott tovább, és hamarosan eredményre is vezetett…
2006. június 21-e meghatározó dátumként vonul be a honi kisemlőskutatás történetébe. Ekkor került elő az első élő csíkos szöcskeegér, 5 évi csapdázás és 10 évi módszeres köpetgyűjtés után, valamint 80 évvel az utolsó élő példány befogását követően. Magyarországon csapdával még soha nem fogtak szöcskeegeret, a korábbi élvefogások gyakorlatilag egytől egyig a véletlennek voltak köszönhetők.
Az első után jött a második, majd a harmadik, így 2006 szeptemberéig összesen 22 példány került csapdába, több mint az utóbbi 160 évben. Senki sem feltételezte, hogy a szöcskeegér a közönséges útszéli bogáncsost kedveli.
Életmódja
A csíkos szöcske egér hazánk legritkábban előforduló emlősállata, minden bizonnyal már csak Magyarországon, talán már csak a Borsodi-Mezőségben él.
Rágcsáló volta ellenére fő táplálékai a rovarok, elsősorban a szöcskék, sáskák. A táplálékválasztási kísérletek során a felkínált zöldségek, gyümölcsök, magvak közül csak a borsót fogadta el. Szelíd állat, kézben tartva nem harap, a kézből felkínált rovarokat még akkor is elfogadta, ha magát az egeret szintén tenyérben tartják. “Oroszlán” módjára vadászik, meglepő vehemenciával falja fel az elfogott sáskát. A terráriumban együtt tartott egerek közösen fogyasztották el a hozzájuk hasonló testméretű sáskát. Vásárhelyi István szerint föld alatti fészkét csak élelemszerzéskor, éjjel hagyja el, egyébként még a kijárat nyílását is eltömi. Élelemkészletet gyűjt, amelyet nyáron is fogyaszt. Tavasztól őszig párjával a fészekben tartózkodik, s a többi egértől eltérően a nőstény akkor sem űzi el a hímet, ha kölykei vannak.
Miről ismerjük fel a szöcskeegeret?
Nagy valószínűséggel szöcskeegeret csak akkor láthatunk, ha utak mentén elgázolt, vagy más módon elhullott, csíkos hátú kisemlőst találunk.
Csíkos szöcske egér igen apró jószág, súlya mindössze 5-12 gramm, méretéhez képest igen hosszú farka van. Testhossza: 5-7 cm, farokhossza: 8-10 cm.
A füle szőrős, fekete foltos a testének színében nincs gesztenyebarna szín, tehát vagy sárgás, vagy szürkésbarna akkor szöcskeegérrel állunk szembe. Ellenkező esetekben az igen gyakori pirókegérrel találkoztunk.
Annak nagyon csekély az esélye, hogy egy szöcskeegér elfut előttünk, még az élőhelye közelében is.
Télen különösen ne keressünk szöcskeegeret, mert téli álmot alszik!
A faj magyar neve félrevezető és félreértésekre adott okot a korábbi években. A szöcskeegér nem szöcske módjára ugrik, hanem szöcskére vadászik, azt rohanva üldözi.
Hazánk legkevésbé ismert és egyik legritkább kisemlőse országos szinten veszélyeztetett, a kihalás közvetlen közelébe került, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft!
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Természet Világa, 137. évfolyam, 12. szám, 2006. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/
LEGRITKÁBB EMLŐSÜNK A CSÍKOS SZÖCSKEEGÉR
