DIVAT TÖRTÉNET III

DIVAT TÖRTÉNET III. rész: RENESZÁNSZ ÉS ROKOKÓ

A középkor utolsó századaiban Itáliában alakult ki az új stílus, a reneszánsz, azaz az újjászületés.

Az észak-itáliai kereskedővárosok a korabeli divat középpontjává váltak az anyagok széles és színes választékának birtokában. A már ismert alapanyagok (len, pamut, gyapjú, selyem) mellett megjelentek a vert és varrott csipkék. A ruhákat selyemfonallal, arany és ezüstszállal, drágakövekkel, gyönggyel díszítették.

Az olasz takácsok által szőtt damasztok, brokátok arabeszkes, gránátalmás motívumaikkal terjesztői lettek az új divatnak, Mátyás királyunk udvarában is megjelentek.

A 15.. Században a divatot a burgundiai udvar diktálta. Az alsótestet eltakaró ruhadarabokat összevarrták. Ekkor jelent meg először a férfidivatban a fekete szín mely igen feltűnő volt a többi színhez képest. Az olasz divat már a reneszánsz jeleit mutatja. A női felsőruhák egyszerű szabásúak, melyek általában ujjatlanok. Az öltözet ünnepélyességét a bő redők adják és még itt is megfigyelhető az uszály. A férfidivat ennél sokkal nagyobb merészséget és kicsapongást mutat. Tapadós harisnyát és rövid kabátkát hordtak, amely kiemeli a derekat. A legdivatosabb mégis a kétszínű harisnya volt. A gazdagság az anyaghasználatban is megmutatkozott, bársonyt és brokátot használtak szőrmével és selyemmel bélelve.

A velencei hölgyek, hogy magasabbnak és karcsúbbnak fessenek, úgynevezett zoccoliban, magasított sarkú cipőben jártak. Ilyen cipőben természetesen lassabb és nehézkesebb volt a járás, de hova is kellett sietni egy olyan városban, ahol minden a csatornák vizének nyugodt folyásához igazodott…

A 16. Században ez európai divatra jellemzően megnő a dekoltázs, amelyet gallérszerű szegély hangsúlyoz. Az öltözet körvonala puhábbá válik, a derék vonala lejjebb csúszik. A felsőtestet fűzővel formálják ideálisra. Divatba jött a hasított ujj és nadrág. A hasításokat könnyű anyagokkal általában más színű selyemmel pótolták ki.

A női divat is nagy változásokon ment keresztül így a szoknya már nem söpörte a földet és az uszály is kiment a divatból. A nők is inget viseltek, amely húzott nyakban végződött. Megjelentek az első legyezők és a bolhaszőrmék a nyak körül, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a bolhák ott telepedjenek le.

A férfidivatban ismét jelentős változások következtek be, így a harisnyát felváltotta a térdharisnya és a térdnadrág. Az ujjakat külön varrták meg és így variálhatóvá váltak. A ruhagallér álló és ráncolt volt, amelyből kialakult a malomkerékgallér.

A spanyol divatra jellemző volt a fekete szín. A férfiak rövid, buggyos nadrágot hordtak. A spanyol irányzatot sokfelé átvették Európa szerte.

A 17. században francia ország lett a világ vezető nagyhatalma, a spanyol hatás is igen erőteljesen befolyásolta a divat fejlődését. Felsőruházatként is a spanyol kappet hordták mind a nők mind a férfiak, amely egy rövid utazókabát volt. A női ruhák felsőrésze keskeny és szoros lett,

az abroncsszoknya kiment a divatból a helyét mérsékelten bő szoknya váltotta fel. Gombokkal magasan záródó, bő ujjú kabátkát hordtak ehhez, amit deréktól bővülő szárnyakkal toldottak meg. A dekoltázs négyszögletűvé és mélyebbé vált.

A férfiruhák magasan záródtak, hegyes gallért viseltek, és a mérete is megnőtt. Bővült a nadrág, a lábszárat lazán körülfogta és hosszabb is lett. Divatba jött a barokk divat csúcsát jelentő rhingrave, ami a szoknyához hasonló szabású nadrág volt. Szűk elől nyitott mellénykével viselték bő fehér inggel. Ehhez az öltözékhez szalagokkal díszített színes harisnya és magas sarkú cipő társult.

A XIV. Lajos korabeli divatot a francia divattal azonosíthatjuk. A férfidivat újabb egyszerűsödésen ment keresztül. A berakások és a szalagok kezdtek eltűnni, a ruhatár egyik legjellegzetesebb darabja a katonakabát lett. A férfidivat egyszerűsödésével ellentétben a női egyre bonyolultabb és költségesebb lett…

Rokokó korának divatja

A rokokó nem más, mint életöröm, a fény, az idilli élet, a gondtalan szórakozás, a luxus kifejeződése, ekkor már a 18. században járunk.

A rokokó öltözködési stílus Franciaországból ered, XV. Lajos udvarából. A király szeretőjét, Madame de Pompadourt tekinthetjük a rokokó divat első legfontosabb alakjának.

Akit aztán XVI. Lajos felesége Marie-Antoinette követett a „divatdiktátori” poszton.

A szabómesterséget annyira megbecsülték a forradalom előtti időkben, hogy egyes ruhaművészek olyan megtiszteltetésben részesültek, mint a vérbeli hercegek.

Egy Rose Bertin nevű kis varrónő igen magasra küzdötte fel magát. Tulajdonképpen ő volt a történelem első „stylistja”, hiszen nemcsak tervezőként, hanem a királyné személyes divat tanácsadójaként is működött még divatminiszternek is kinevezték. Marie Antoinette öltözködési mániája neki volt köszönhető.

A rokokó viselet minden addig hordott ruhához képest többet láttat, vagy sejtet a női testből.

A krinolinszoknya volt a legnépszerűbb, amit széles, kosárszerű alakjáról paniernek is neveztek.

A század végére erősen lapított formájú a hatalmas abroncsszoknya hódított. Egy nő maga elfoglalt egy egész kerti padot, és a kétszárnyú ajtókon sem tudott, csak oldalazva bemenni.

Miközben a krinolin hol dagad, hol lappad, a ruha dereka megtartja szabását.

Fűzőszerű, durva kendervászonnal bevont acéllemezekkel és halcsontokkal merevítik és szorosan összefűzik, mert rendületlenül divat a darázsderék.

A dekoltázs egészen a mellbimbókig ért. A nyak és az alsókar is csupasz maradt….

Ezért támadták hevesen ezt a ruhát az erkölcscsőszök és ezért akadt a kortársak között határozott védőkre.

A késői rokokó túlkapásai szükségessé tették az olyan ruhadarab megalkotását, ami bármikor hordható, így keletkezett egy könnyű házi ruha vagy pongyola, a neglizsé.

A budoárok pikáns átlátszó és sokat sejtető viselete, melynek nem kevésbé pikáns változatai idővel utcai ruhák formájában is megjelentek.

A kesztyű és a legyező elengedhetetlen kelléke volt egy rokokó dámának, akárcsak a drága ékszerek.

A köznép is szerette volna ékesíteni magát, s ez megteremtette az utánzott ékszerek divatját amiket a bijoutier készített. Vagyis ekkor született a bizsu.

Rokokó hajviselet…

A rokokó öltözethez szorosan hozzátartozik a hajviselet és az arc kikészítése. Az erős sminket szürke vagy fehér hajpor, illetve paróka kíséri. A korszak első felében még viszonylag kisméretű a haj, loknis megoldású, a hölgyek csipke főkötőt vagy ugyancsak csipkéből, illetve virágokból, tollból készült fejdíszt viselnek felette.

Később a hajat drótváz és párnák segítségével magasra tornyozták, púderezték, majd szalagokkal, gyöngysorokkal díszítették.

A haj magassága az arc három-négyszeresét is elérte, vagy akár ennél is lehetett magasabb, olyannyira, hogy egy segédnek hosszú villával kellett alátámasztania.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

http://www.ruha-ruhak.hu/viseletek-a-kozepkorban…