A HERNYÓSELYEM ÜRÜGYÉN ÁLLATVÉDELEMRŐL, FENNTARTHATÓSÁGRÓL, FAIR TRADERŐL

A HERNYÓSELYEM ÜRÜGYÉN ÁLLATVÉDELEMRŐL, FENNTARTHATÓSÁGRÓL, FAIR TRADERŐL…

A selyem a köznyelvben általában a hernyóselymet, a selyemlepke (Bombyx mori) hernyójának mirigyváladékát jelenti, amely fontos textilipari nyersanyag. Tágabb értelemben azonban a selyem minden olyan állat mirigyváladékát jelenti, amely bizonyos hasonlóságot mutat a hernyóselyemmel. Ilyen például a vadselyem vagy a pókselyem. Selyemnek csak azt a szövetet nevezik, amelyet a selyemhernyó gubójából nyernek. A selyemszövet típusai: taft, kreppdesin, kreppzsorzsett, kreppszatén, düsessz, organza, szatén, pongé, twill, bourette. Vadselyemből készül a doupion-, honan-, vagy a santung-selyem.
A selyem feldolgozása az ókori Kínából ered, ahol évezredeken át őrizték a titkát. A kínai selyemárut az Ázsián átvezető selyemutakon szállították a kereskedők Európába, ahol igen nagy becsben tartották. Csak 552-ben sikerült két Kínában járt szerzetesnek Európába csempésznie selyemhernyó-petéket, ezzel itt is megalapozták a selyemhernyó-tenyésztést, ami aztán számos országban elterjedt.
Magyarországon 1680-ban honosította meg Passardi Péter János a selyemhernyó tenyésztését. Ezt követőleg számos selyemmanufaktúra működött az országban. Óbudán 1783-ban létesült az első gyár, a Filatórium (Selyemcérnázó), amit 1785-ben – ugyancsak Óbudán – a Selyemgombolyító követett. Kossuth és Széchenyi is szorgalmazta a selyemhernyó-tenyésztést, de ezt végül csak 1880-ban Bezerédj Pál valósította meg Tolnán. Később Magyarország számos városában alakultak selyemgyárak, amelyek az 1990-es évekig működtek.
A selyem csodálatos hatásait már a római patríciusok és a japán császárok is élvezték. A selyem népszerűsége nemcsak finomságának, szépségének, erősségének és kiváló minőségének köszönhető, hanem további előnyös tulajdonságainak is. Ez az anyag ugyanis rendkívül bőrbarát, antiallergén, kellemes viseletet biztosít azáltal, hogy nyáron hűt, télen pedig melegít. Jó elektromos szigetelő is egyben. Mindemellett igen erős a nedvszívó képessége, ugyanis a saját tömege 30%-ának megfelelő vizet is képes megkötni anélkül, hogy nyirkosnak éreznénk. Ez utóbbi miatt különösen népszerű Kelet-Ázsia magas páratartalmú térségeiben.
A selyem taszítja a port, ezért például a falon logó selyemkép gyakorlatilag nem porosodik. A selyem mikroorganizmusokkal és parazitákkal szemben ellenálló. Nem véletlen, hogy a francia katonák is selyem fehérneműt hordtak. A XV. században Franciaországban úgy hitték, hogy a selyem potencianövelő hatással is rendelkezik, ezért selyemlepedőn szeretkeztek. Érdekességként még megemlíthetjük, hogy a selyemfehérnemű divatot Madame Pompadour vezette be.
És akkor beszéljünk az árnyakról….
A selymet a selyemhernyók gubójáról nyerik. Egyes források szerint 3000, mások szerint akár 6600 selyemhernyóra van szükség egy kilogramm selyemhez. Egy hektárnyi eperfáról több mint 10 tonna levelet nyerhetünk, ami 200 kilogramm hernyónak elég táplálékul – ennyi falevél és hernyó kell mindössze 40 kiló nyers selyem előállításához, de ennél is kevesebb selymet nyerünk, ha kézzel tekerik le és nem géppel.
A selyemhernyó miután elkészítette a gubóját, sajnálatos módon forró vízbe, vagy korszerűbb technológiával forró hősugár útjába kerül és bizony elpusztul…
Ennek tudatában a bőr után a selyem kerülhet az állatvédők és a környezetvédők célkeresztjébe. A divatmárkák pedig nem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a mozgalmakat. A brit Asos volt az egyik legelső divatcég, amelyik – a PETA nyomására – bejelentette, hogy 2019-től nem használ több állati eredetű anyagot, így mohairt, kasmírt, tollat és selymet sem.
Bár a selyemhernyók táplálékául szolgáló eperfa organikusan, vegyszerek nélkül nő és jóval kisebb a vízigénye, mint a pamuttermesztés alapjául szolgáló gyapotnak, mire a nyersanyagból kész selyemszövet lesz, addigra jelentős környezeti károk keletkeznek. A ruházati ipar alapanyaginak fenntarthatóságát rangsoroló Higg Materials Sustainability Index alapján a selyem környezeti besorolása nagyon rossz: a legmagasabb pontszámot kapta és ezzel a rangsorolt anyagok közül a leginkább szennyező környezeti szempontból.
A Sao Paolo-i Egyetem 2017-es kutatása is arra jutott, hogy a bőr után a legszennyezőbb anyag a divatiparban a selyem, hiszen hiába természetes eredetű, nagyon sok kemikáliát használnak, mire szövet készül belőle. A brit Waste & Resources Action Plan szervezet számításai alapján a selyemszövet készítése során keletkezik a legtöbb szén-dioxid, több mint ugyanannyi egységnyi műszál előállításakor.
A selyemkészítésnek ezenfelül nagy az energiaigénye, már csak amiatt is, hogy számos lépés nyomán lesz a nyers alapanyagból fényes szövet.
Az Amerikai Divattervezők Tanácsának (CFDA) adatai alapján a selyem „életútja” során ezerszer több energiára van szükség, mint például a polietilén gyártásához, kezdve a selyemhernyók keltetőjeként működő épületek megfelelő hőmérsékletének biztosításától. Ezen felül fehérítőket és formalint is használnak a fertőtlenítéshez a hernyótenyésztés minden fázisában, és annak ellenére, hogy a selymet jól lehetne természetesen is színezni, a kereskedelmi forgalomba kerülő anyagok esetében vegyi festést használnak.
Lehet azt mondani, hogy jó, ezeket a kutatásokat a szintetikus anyagok előállítói támogatták, de azért a vizsgálatok megállapításai erősen elgondolkodtatóak.
Visszatérve pár mondat erejéig a selyemhernyók elpusztításához. Létezik az úgynevezett vadselyem, amelyhez a szabadban gyűjtik be a gubókat azokat, amelyekből a bábból kifejlődött lepkék kiszálltak. Ezzel a “békés” eljárással a gond az, hogy ennek a selyemnek a minősége rosszabb, mint a hagyományosé.
A „kegyetlenségmentes” selyem ráadásul egy nagyon kicsi szegletét jelenti a selyempiacnak. A békeselyem esetében 10 napot várnak, hogy a hernyó kikeljen a gubóból – szemben azzal, hogy 15 perc alatt kifőzik és hatszor kevesebb szálat is nyernek így a gubóból – ennek fényében a hernyóbarát, de a durvább selyem ára a kétszerese (körülbelül 134 dollár kilogrammonként) a hagyományosnak. Számoljunk csak: 400 forint/dollár körüli árfolyamon ez 55000 illetve 27500 forint kilogrammonként és még csak a legombolyított fonalnál tartunk!
A nemzetközi selyemhernyó tenyésztési tanács (International Sericulture Commission) számításai alapján állítólag a bevétel 60 százaléka visszakerül a selyemtenyésztőkhöz. A profitból persze nem ugyanúgy részesednek a kistermelők. Egyes tanulmányok szerint Kasmírban például rendkívül alacsony jövedelemhez jutnak a hernyótenyésztők. A Human Rights Watch még egy 2003-as kutatása arra is rávilágított, hogy a gyerekmunkát sem zárhatjuk ki a selyemiparból, több mint 350 ezer gyerek dolgozik napi 12-14 órát India selyemrégióiban.
Ugyanebben az évben A National Geographic két fotósa, Jodi Cobb és segítője Neha Diddee több órán át fotózták a fonalat sodró tíz év körüli gyerekeket Kanchipuramban (India). Napi 14 órán keresztül sodorják a fonalat, az ujjaik véreznek, a szervezetüket a festék mérgezi. A fényképezés után a két fotós elsírta magát. A gyerekekről azt, hogy élnek-e még, nem tudjuk.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
wikipédia commons/selyem
National Geographic
hvg-selyem, környezetterhelés, energia
selyemkikészítés technológiája