ATLIT-YAM, AZ ELSÜLLYEDT NEOLITIKUS TELEPÜLÉS

ATLIT-YAM, AZ ELSÜLLYEDT NEOLITIKUS TELEPÜLÉS

Izraelben, Haifához közel, a parttól 1 kilométerre egy neolitikus falu rejtőzik 10 méter mélyen a Földközi-tenger fenekén.
Atlit-Yam, a radiokarbon kormeghatározás szerint 9000 évvel ezelőtt keletkezett, a mintegy 40 000 négyzetméteres alapterületével az egyik legkorábbi – és legnagyobb – elmerült emberi település.

Atlit-Yamnak nincsenek rendezett utcái ezért inkább falunak tartják és nem városnak, de a lakói tágas kőházakban éltek, kövezett padlóval, udvarral, kúttal, az épületekben kemencék és tárolók nyomai is megtalálhatók. A homokos tengerfenék megőrizte a temetőben nyugvó emberek csontvázait de még a gabonát is a tárolókban.

Atlit-Yam felfedezése…

A partvidékén a kiterjedt homokbányászat során már 1960-ban is találtak különböző leleteket. 1984-ben Ehud Galili tengeri régész, hajóroncsok után kutatva ősi épületmaradványokat fedezett fel. A víz alatti ásatások során négyszögletű házak és kandalló helyek maradványai kerültek elő. Találtak egy 1,5 méter átmérőjű, 5,5 méter mély kutat is. Ennek az az érdekessége, hogy miután az eredeti céljára már nem használták szemétgödör lett belőle, ami a kutatók számára igazi “kincsesbánya”. Állat csontokat, kőeszközöket, elszenesedett növényi maradványokat, valamint több emberi csont töredéket találtak benne.
A legkülönlegesebb egy félkör alakú szentélyt, mely hét darab, egyenként 600 kg-os vésett megalitból áll. Az építmény egy egykori forrás körül helyezkedik el ami arra utal, hogy vízzel kapcsolatos rituálék céljára emelték. Ez a titokzatos kőkör még mindig úgy néz ki, ahogyan először felállították.
A 10 méteres víz alatt az épületek közelében, vagy azokon belül 15 emberi csontvázat fedeztek fel, amelyek mindegyike különböző mértékű fejlődési rendellenességet mutat. Egy nő és két gyermek csontvázán pedig a tuberkulózis jeleit is észlelték, a betegségnek ezek a legkorábbi ismert esetei.

A lelőhelyen állati csontokat és növényi maradványokat is találtak, az előbbiek főként vadon élő fajoktól származnak, a növényi maradványok között megtalálható a vadszőlő, mák és a kömény. A gabonaszemek között zsizsiket is találtak amiből az következik, hogy tárolták a terményeiket.

Atlit-Yam a legkorábbi ismert bizonyítéka a levantei partvidéken kialakult mezőgazdaság-pásztorkodás és tengeri megélhetési rendszerére. Ekkor fedezték fel az emberek, hogy az állatokat lehet háziasítani. A vadon élő állatokra vadásztak de már be is fogták azokat, hogy a ház körül tartsák, neveljék őket. A kereskedelemre vagy tárolásra kész csonthorgok és halcsontok a tengeri erőforrások fontosságára mutatnak rá.
Nagy mennyiségben találtak kovakövet ami a több mint 10 kilométerre lévő Kármel-hegyről származik. Számos nyílhegyet, sarlópengét, lándzsahegyet és kést, baltát találtak a helyszínen.

Atlit-Yam pusztulása…

Úgy tűnik, hogy történelmi léptékkel mérve Atlit-Yam rövid életű település volt és nagyjából i. e. 6300 körül süllyed el. A pusztulás okaként több lehetséges magyarázatot találtak.

Egy olasz tanulmány szerint, amelyet Maria Pareschi, a pisai Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet munkatársa vezetett. 8500 évvel ezelőtt az Etna keleti oldala egy vulkánkitörés miatt összeomlott, ami egy 40 méter magas szökőárat okozott. Számítások alapján mintegy 25 köb kilométernyi sziklatörmelék zúdult a tengerbe, szemléltetésként ez akkora mint Manhattan szigete a felhőkarcolóival együtt.

A másik elmélet szerint hosszabb idő alatt következett be Atlit-Yam pusztulása. A holocén elején a tektonikus dőlés és az éghajlati változások ahhoz vezettek, hogy az izraeli tengerparti síkságon kiszáradtak a mocsarak. A fazekasság előtti neolitikumban a visszahúzódó partszakaszokon letelepedtek az emberek. A településeik egészen addig virágoztak, amíg a tenger szintjének fokozatos emelkedése ezt engedte. Feltételezik, hogy a korabeli partvonal, a jelenlegitől körülbelül 1 km-re nyugatra volt. A Jégkorszakot követően a tenger szintje fokozatosan megemelkedett miután az őskori falu 8-12 méterre került a víz alá.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
newscientist.com
antiquities.org.il
whitelevy.fas.harvard.edu