DARU A JAPÁN KÖLTÉSZETBEN ÉS MŰVÉSZETBEN

DARU A JAPÁN KÖLTÉSZETBEN ÉS MŰVÉSZETBEN

A japán mitológia kicsit bonyolult. Nincs olyan hierarchikus szerkezete mint az ógörög mitológiának, a germán mondavilágnak, magába foglalja a sintó és a buddhista tradíciókat, valamint a mezőgazdaságon alapuló népi vallást. A japán panteonok megszámlálhatatlan kamit (istenséget, szellemet) foglalnak magukba. Külön tudomány lenne a jókai másnéven: yōkai-k (fordítása démon, szellem vagy szörny) a természetfölötti teremtmények gyűjtőfogalmának ismertetése a japán folklórban.
Mi azonban most elégedjünk meg egy valóságos élőlény szerepének vázlatos megismerésével a japán művészetben, ez a japán daru, vagy más néven mandzsu daru. Nem véletlen, hogy két néven is ismert, ugyanis a régi időkben ez a különös és szép madár szinte egész kelet-ázsiában elterjedt volt és szinte minden ottani nép a magáénak vallotta.
Ismerkedjünk meg kicsit a természetrajzával:
A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj. A család egyik leginkább veszélyeztetett faja.
A legnagyobb és legimpozánsabb, valamint az egyik legritkább daru faj. Testhossza elértheti a 150-158 centimétert is, szárnyfesztávolságuk a 2 és fél métert, valamit testsúlyuk a 10 kilogrammot. Tollazatuk nagy része fehér, egyedül nyakukon és fejükön, illetve a szárny alsó részén fekete. A szárny belső fekete evező tollai úgy meghosszabbodtak, hogy farok tollaikat is elfedik. Ez igen sokakat megtéveszt, és számos helyen –még állatkertek leírásaiban is -, díszes fekete farok tollazatként emlegetik, valójában azonban a japán darvak farktollai rövidebb, egyenes, fehér színű tollakból állnak. Igen jellegzetes a homlokukon látható élénkvörös „korona”, amely valójában egy kopasz bőrfelület (ezen jellegzetessége miatt az angol nyelvterületeken red-crowned crane-nek, vagyis ’vörös koronás darunak’ hívják). Lábuk fekete, csőrük olíva zöld.
A mandzsu daru a költöző madarak közé tartozik; a nyarat és a tavaszt Szibériában, Észak- Kelet Kínában és főleg Mongóliában tölti, míg az őszi és a téli hónapokat Koreában és Kína keleti részében. Valamint ezek mellett Japán északi részén, Hokkaido szigetén is jelentős populáció él.
Folyók mellett és mocsaras területeken élnek és fészkelnek -, amely egyre nehezebb számukra, hisz’ az építkezések miatt ezeket a területeket lecsapolják és beépítik. A mocsarakban kutatnak táplálék után, elegánsan és megfontoltan lépkedve vadásznak békákra, nagyobb rovarokra és kisebb rágcsálókra, de ezek mellett magvakat, rügyeket is fogyasztanak.
Költési időszakuk áprilisra és májusra esik. Egy fészekalj általában 2 tojásból áll. Körülbelül 30 nap múltán kelnek ki a fiókák, de igen ritka, hogy mindkét fióka életben marad. Csupán egyikőjük, az erősebb marad életben és éri el a felnőtt kort. A darvak 4 vagy 5 éves korukra érik el az ivarérettséget; ekkor már tollazatuk apróbb különbségei alapján megkülönböztethetőek a hímek és a nőstények –a nőstények torok, nyak és arcrészükön a tollak kissé szürkésebbek, minta hímeknél. A japán darvak monogám élőlélények, egy életre választanak párt maguknak, és közösen, nagy gonddal és odafigyeléssel, költik ki és nevelik fel fiókáikat. A mandzsu daru akár 30 évet is élhet.
Azonban a Meidzsi restauráció idején értékes vadászati célponttá vált. Nagy daru vadászatok kezdődtek, melyeket még pusztítóbbá tettek a fejlettebb tűzerejű fegyverek. A századfordulóra majd’ az egész ország területéről kiirtották a darvakat. Csupán egy kisebb csoport élte túl a vadászati hullámot Hokkaido szigetén. Az 1924-ben japánban számon tartott madarak száma csupán 20 (!) volt. Nagy erőfeszítések és hosszú évek kemény és kitartó munkájának eredményeként az 1980-as évekre az egyedszámot sikerült 400-ra szaporítani. Jelenleg is körülbelül 400 japán daru él a szigetország területén. ( A világon nem több mint 2400 példány található) A mandzsu darut a világ egyik legveszélyeztetettebb daru fajtává tette az ember.
A keleti kultúrákban nagy tiszteletnek örvend; a hűség, a jó szerencse és a hosszú élet szimbóluma.
Megjelentek a babonákban, a különböző mondákban, népénekekben, költők verseiben és regényekben, illetve a képzőművészetben is. A darumadár japán fajtája, a mandzsu daru a nemzet szimbólumává is vált. Régen rengeteg művészeti ágazatban megjelent, mára azonban leginkább csak a papírhajtogatás művészetében, az origamiban. Japánban mindenki tud darut hajtogatni és hajtogat is.
A japán mitológia hét szerencsehozó istenét – shichifukujin is gyakorta ábrázolták daruk kíséretében, főképp Fukurokuju és Jurōjin alakja kapcsán. Utóbbi két szerencsehozó istenség egyaránt a hosszú élet istenségeként ismert és úgy tartják, hogy a daru hozzájuk, azaz a hosszú élethez való társítása taoista hatásokból ered (a daru a kínai mitológiában is kitüntetett szerepet tölt be). Vélhetőleg a hosszú élet képzete kapcsán volt szokás darumadár origamit házassági ajándékként adni, a pár hosszú és boldog életének szimbolikájaként.
Az origami, a papírhajtogatás művészetén belül ez különálló szokás, a szenbazuru. Ilyenkor az emberek egy hosszú zsinórra pontosan 1000 hajtogatott papírdarut fűznek fel (mert a hagyomány szerint a darumadár 1000 évig él) és ezt annyiszor ismétlik meg, ameddig csak bírják. A hagyomány szerint ez szerencsét és jó áldást hoz. Elvileg az év bármelyik napján lehet ezt csinálni, de mára kialakultak bizonyos napok, amelyekhez ez egyértelműen mint szokás társult. Az egyik ilyen a szilveszter. Még január elseje előtt elkezdenek darumadarakat hajtogatni, hogy az ünnepre kész legyen. Ha kész az 1000 daru, akkor szerencsés lesz a következő év. Igen ám, de a hajtogatást könnyen megunja az ember és elkezd vágyakozni más dolgok után. Így alakult ki, hogy a darumadárhoz kötik a vágyak beteljesülését, ugyanakkor ez egy kiváló fajtája a meditációnak és az sem utolsó szempont, hogy az ember ez által türelmet tanulhat el.
A szenbazuru-t nem csak szilveszter előtt szokás követni, hanem a házasság előtt is, hogy békés és boldog házasélete legyen az ifjú párnak. Így a daruhoz köthetőek a különböző családi értékek is, továbbá jelent még becsületet, hűséget és békét is.
Táncuk mindenkit lenyűgöz, a kínai festészetben gyakran megjelenő szimbólum, a halhatatlanok fehér darun repülnek az égbe. Az énekmondók és gyógyítók madara.
A japán hitvilágban ezer évig élő madár, a becsület, hűség és béke szimbóluma. Szimbóluma a tavasznak, beavatási szertartásokban előfordul, hogy a darvak násztáncát utánozzák, mintegy az élet körforgására utalva, de utal még a fiúi kegyességre, a remeteségre és a hosszú életre.
Egy híres tanmese is szól daruról. Egy fiú egyszer ellátott egy sebesült darut, aki, hogy meghálálja, emberré változott. Természetesen egy gyönyörű nő lett belőle. A fiú rögtön beleszeretett és összeházasodtak. Bár a férj mindig mindent megadott asszonyának, sokszor tette őt próbára olyanokkal, hogy például tud-e szőni. Mivel házasságuk előtt a nő nem volt ember, természetesen sohasem szőtt még. Egy idő után a nő megelégelte a dolgot, visszaváltozott daruvá és elrepült.
Macuó Basó és Issza – híres haikuköltők – verseiben is gyakran találkozhatunk velük, természetesen a kimonók mintái közül az egyik legjellemzőbb állat, a festészetben pedig szinte kötelező volt minden festőnek legalább egy olyan képet vagy paravánt festenie, amely darvakat ábrázol. Különböző logókon is megtalálható a daru, mint például a JAL, vagyis a Japan Airlines logóján vagy az 1000 jenes bankjegyen is.
Japán daru ritkasága miatt kevés helyen látható, de Magyarországon a Nyíregyházi állatparkban megtekinthető egy költőpár.
Végezetül néhány haiku a daruról
Jossza Buson:
Itt egy gém ázik,
ott – daru sütkérezik:
záporban, fényben.
/f. Buda ferenc/
Matsuo Bashó
darvak áztatják
lábukat a gázlónál
hűvös a tenger
/f. Terebess G./
Kobajasi Issza
Ezer éve már?
Vagy dalodat ma zenged
először, daru?
/f. Terebess G./
Köszönöm a figyelmet.

szerkesztette: Pester Béla

forrás:
kadoubutsu.wordpress.com
http://xn--wikipdia-f1a.org/
MEK. OSZK.