A VILÁG LEGŐSIBB ISMERT TEMPLOMA: GÖBEKLI TEPE

A VILÁG LEGŐSIBB ISMERT TEMPLOMA: GÖBEKLI TEPE

A Törökország délkeleti részén található egyik legnagyobb város Şanlıurfa, önmaga is ősrégi település. A várostól északra emelkednek a Tigris és Eufrátesz forrásvidékét rejtő és egész Dél-Törökországon áthúzódó hegyek déli domborulatai, amelyek egyik lágyívű részét nevezik a helyiek Göbekli Tepének, azaz Pocakos-hegynek.

Törökország gazdag történelmi öröksége számos civilizáció által hátrahagyott építményből és műalkotásból áll, ezek közül a legkülönlegesebb Göbekli Tepe. Az itt talált, időszámítás előtt 9500 körülire datált oszlopok 5500 évvel idősebbek Mezopotámia első városainál, és 7000 évvel korábbiak az angliai Stonehenge köveinél.

A Chicagói Egyetem régészei már az 1960-as években helyszíni bejárást végeztek itt, a környéket, és Göbekli Tepét nem tekintették jelentősnek, feltételezésük szerint valószínű, hogy a bizánci időkben katonai telephely lehetett. Szerintük a helyszínen talált törött mészkőtömbök pedig sírkőtöredékek lehetnek.

Klaus Schmidt, a Német Régészeti Intézet (DAI) munkatársa 1994 őszén Törökország délkeleti részét járta, feltárásra váró helyszínt keresve. Elolvasta a chicagói kutatók leírását, és úgy döntött, megnézi Göbekli Tepét. A hegytetőre felérve szinte pillanatok alatt pattintott kőszerszámok rengeteg szilánkjára talált. Rögtön rájött, hogy évezredekkel ezelőtt nagyon sokan tevékenykedhettek a környéken, a mészkőtömbök pedig nem a bizánci, hanem jóval régebbi kor emlékei. A hegy más részéről pattintott kőszerszámok: újkőkori kések, bárdok és hajítófegyverek tömege került elő.

A tényleges régészeti feltárás 1995-ben indult, ekkor jöttek rá a tudósok, hogy az építmény közel 12000 évvel ezelőtt, a Kőkorszak idején épülhetett. Azt, hogy melyik népcsoport építhette, egyelőre még nem sikerült kideríteni.

Klaus Schmidt és a Német Régészeti Intézet munkatársai a sanliurfai városi múzeum támogatásával kezdték meg a feltárást. Már centiméterekkel a talajfelszín alatt mívesen megmunkált kövekre bukkantak, álló oszlopok alkotta kőkört találtak. Schmidt és kollégái fiatal német és török régészek, helyi munkások segédletével egy második kőkör maradványait is feltárták, majd következett a harmadik, és utána még több. A kőoszlopok hatalmasak, a legnagyobbak öt és fél méteresek, súlyuk 15 tonna körül van.

Göbekli Tepe kőkörei nagyon egyszerű formatervet követnek: hatalmas oszlopok vagy álló T betűt formázó mészkőtömbök alkotják mindegyiket. Az építőkövet messziről, a szomszéd völgyekből kellett a helyszínre vonszolni. A kőpilléreket, melyek karnyújtásnyira magasodnak egymástól, feltűnően laposra faragták és kurta kőfal fut körbe közöttük. Minden gyűrű közepén két-két magasabb oszlop áll sekély gödörben.

Schmidt szerint a T alakú oszlopok valószínűleg stilizált emberi lények lehetnek. Faragott karjuk van, kezük ágyékkötővel fedett hasuk felé nyúl. Erre utal az is, hogy mindegyik a kör közepe felé néz, ahol talán közösségi rituális gyűlés vagy tánc zajlott. A kutatási eredményekből azt feltételezik, hogy ezt a rejtélyes építményt vallási célokra építhették, így Göbekli Tepe lehet a világ első vallási központja. Faragásaik zömmel gyilkos teremtményt – mérges skorpiót, támadó vadkant, bősz oroszlánt – ábrázolnak. Az oszlopfigura őrzői vagy totemállatai lehettek ezek a fenevadak. Feltűnő, hogy vannak köztük egészen elnagyoltak, de finoman megmunkáltak is. Az eddigi feltárások alapján a templom-komplexum legalább 15 kör alaprajzú építményből áll.

Az építmények északi tájolása fölveti azt, hogy a csillagászat és az égi jelenségek megfigyelése fontos szerepet játszhattak a közösség műveltségében. Hogy a körtemplomok szoros kapcsolatban álltak az égbolt megfigyelésével, kézenfekvő feltételezésnek látszik.

A régészeti közmegegyezés szerint az elmúlt negyed század ásatásai nyomán a valaha ismert legősibb templomként azonosított Göbekli Tepe egy vadászó-gyűjtögető civilizáció szakrális központja lehetett.

A Tel-Aviv-i Egyetem (AFTAU) régészei azt állítják, hogy az építmények tudatos mérnöki munka eredményei, akik a Cambridge Archeological Journal-ben megjelent tanulmányukban ismertették legújabb eredményeiket. Az izraeli régészek algoritmussal elemezték az ásatások során feltárt komplexumok alaprajzait, és arra jutottak, hogy ha a körstruktúrák közepén álló, valószínűsíthetően totemfunkciót betöltő oszlopokat összekötik egy-egy képzeletbeli vonallal, akkor az egy tökéletes egyenlő oldalú háromszöget alkot. Mindez arra enged következtetni, hogy a Göbekli Tepe építői előre elkészített geometriai terv szerint dolgoztak.

A Göbekli Tepében folyó régészeti ásatások különössége, hogy településnek nyomát sem lelték. Nincs víz, a legközelebbi patak mintegy öt kilométerre van. Az építőknek – ha itt laktak – fedett szállás kellett volna, de se fal, se tűzhely maradványa nem került elő. Semmi jele, hogy a környéken földet műveltek volna. Főző-, sőt tűzrakó helyet sem találtak.

Minden jel arra utal, hogy Göbekli Tepe kizárólag kultuszhelyként, szertartási központként működött. Schmidt úgy véli, hogy környékbeli vadászó-gyűjtögetők zarándokoltak Göbekli Tepébe.Száz-százötven kilométeres körzetből gyűltek össze időről időre a templomnál. Lehetséges, hogy ajándékkal érkeztek – fizetséget hoztak a papoknak és a kőfaragóknak. Nemcsak a templom építéséhez, hanem a zarándokok irányításához is szervezettség kellett. „Valószínűleg énekkel-dobszóval érkezett a nép, a fáklyák fényében sejtelmes táncot jártak a kőoszlopok, a faragott állatalakok.”

Vannak, akik vitatják Schmidt feltevését. Az, hogy házak maradványai nem kerültek elő a helyszínen, még nem bizonyítja, hogy senki nem élt Göbekli Tepe területén. A Termékeny félholdat mint civilizációnk bölcsőjét kutató régészek egyre gyanakvóbbak, ha mindent átfogó, mindent megmagyarázó teória bukkan fel. Inkább úgy vélik, hogy a korszak különféle helyszínein más-más sorrendben rakosgatták egymásra a kultúra építőköveit, és az igazán jó kombinációk aztán időállónak bizonyultak, mások nem. Az egyik tájon a földművelés lehetett az első építőkő, a másikon a művészet és a vallás, máshol a gyarapodó népesség, vagy a társadalmi szervezettség és hierarchia szolgálhatott alapként. „Talán nincs is egyetlen út a kultúra felé; minden közösség más-más ösvényen érkezett, és az idők során végül mindenütt ugyanoda jutott.”

Göbekli Tepe 2018 óta UNESCO Világörökségi helyszín.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix

forrás:
turkinfo.hu
qubit.hu
wiki