SZEGEDI NAGYÁRVÍZ

SZEGEDI NAGYÁRVÍZ

1879 március 12-én történt Szeged, máig legnagyobb természeti katasztrófája, a Nagyárvíz, ezután alakult ki a város mai arculata.

Sorra szakadtak át a gátak…

Az 1878-as év ősze nagyon csapadékos volt, a mederben a víz már decemberben nagyon magas volt, ráadásul ezt tetézte februárban a hóolvadás és újabb esőzés. Március elején már csaknem egy hónapja tartott az áradás végsőkig próbára téve a gátak erejét, mígnem 5-én a Szegedtől 30 kilométerre északra fekvő Petresnél átszakadt a töltés….

A 40 méteres szakadáson másodpercenként 300-350 köbméternyi víz áradatként indult Szeged irányába, sorra áttörve a régi elavult keresztgátakat. Elöntötte Algyőt, Tápét, Dorozsmát. A gátakon ekkor több ezren dolgoztak éjt nappallá téve katonák és lakosok, még a festő Csontváry Kosztka Tivadar is.

Március 11-én már csak az Alföldi Vasút töltése állt az áradat útjában, és mivel a helyzet stabilizálódni látszott, úgy tűnt Szeged megmenekül….csakhogy aznap éjjel ritkán látott szélvihar dühöngött, 100 méter hosszan áttörte a töltést…hajnali fél háromkor a városban megszólaltak a vészharangok…

Hajnalban Tisza Kálmán miniszterelnökhöz távirat érkezett:

„A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került. A házak roskadoznak. Negyed háromkor megkondult a vészharang. A hajóhídon emberek ezrei törtetnek Újszeged felé. Segélykiáltások hangjait hordja szét a szél. Sokan csak a puszta életüket menthették meg. Száraz lábbal csak a Palánk három utcájának végén lehet járni. A víz tovább emelkedik, döglött ökröket, lovakat hurcol. A várfalakra katonák hordják föl a hidegtől megdermedt, ijedtségtől elalélt embereket. A zsinagóga teli vízzel, a keresztény templomok és a főgimnázium menekültekkel. Estig mindent elborít a víz…”

„Menteni jöttünk, nem meghalni”

A legtöbben a puszta életüket tudták menteni, de sokan érkeztek, hogy segítsenek. Zubovics Fedor nyugalmazott huszártiszt így emlékezett vissza:

„Tíz ladikkal vártam a vizet a kiskaszinó tájékán, ahol a mostani Tisza Lajos körút fölső szakasza a folyó felé hajlik. Meg nem lehetett mozdulni, olyan erővel zúdult ránk a víz. Fogódzkodtunk, mi menteni jöttünk, nem meghalni. Egy iparos ember úszott az utca közepén hömpölygő zavaros áradatban, segítségért kiáltozott. Amennyire tudtuk, értésére adtuk, hogy kapaszkodjon valamelyik házba, de ő éppen attól menekült. Később láttuk, mennyire igaza van. Árvízben házra támaszkodni kész halál. Azt tapasztaltam, hogy az ár első rohamaiban, az első órákban dőlt össze Szegeden a legtöbb ház, amikor a víz nemcsak áztatta, de nyomta, húzta lefelé az épületeket. Amelyik ház ezt a rohamot kiállta, még estig megmaradhatott. A jobbak kitartottak másnapig.”

Az akkori Szeged 95 %-a víz alá került, csak a legmagasabban fekvő részeken, a város ősi magjában, a Palánkon maradt szárazon néhány utca (a mai Dóm tér, Oskola utca környéke).

A város 5750 házából mindössze 265 maradt állva (zömében a nagyobb belvárosi kőépületek), 60 000 ember vált hajléktalanná.
Akkora volt az elkeseredés, hogy néhány napig még az is felmerült, hogy Szegedet többé nem lehet újjáépíteni. Szerencsére ez végül nem így történt.

Ferenc József és Tisza Kálmán miniszterelnök 5 nappal később Szegedre látogatott, miután látták a hatalmas pusztítás, nyilvánvalóvá tették, hogy Szegedet újjá kell építeni, és ehhez minden támogatást meg kap a város.

A folyó csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza a medrébe, így a tényleges újjáépítés 1880-ban kezdődhetett.
Az újjáépítés szervezésére Tisza Lajos miniszteri biztost nevezték ki. Az utca hálózat és az új árvízvédelmi rendszer tervezésével pedig Lechner Lajost bízták meg, aki ezen munkájáért több hazai és nemzetközi díjat kapott. Előbbiről a hálás utókor Szeged egyik legfontosabb körútját, utóbbiról pedig az egyik belvárosi terét nevezte el.

Az újjáépítést a példátlan összefogás és pénzügyi támogatás segítségével sikerült ilyen gyorsan véghez vinni….

Az uralkodó látogatása világszerte hírértékűvé emelte Szeged tragédiáját, világhírű magyar művészek, mint Liszt Ferenc vagy Munkácsy Mihály szerveztek gyűjtéseket, és nem csupán Európából, hanem Kínából, Indiából, Afrikából is érkeztek adományok az újjáépítésre.

Ennek emlékét őrzik a legtöbb segítséget nyújtó országokról elnevezett körútszakaszok (Római körút, Londoni körút, Párizsi körút, Brüsszeli körút, Bécsi körút).

1883-ra tehát kialakult a ma is ismert szegedi városszerkezet, a jól átlátható és könnyű közlekedést biztosító sugárutas-körutas megoldásaival.
Szintén az árvíznek köszönhető Szeged egyik legfontosabb jelképe, a Dóm tér illetve maga a Dóm, amit szokás Fogadalmi-templomnak is nevezni. Hogy miért fogadalmi? Hát azért, mert a városi elöljárók 1880. november 28-án. ünnepélyes fogadalmat tettek: “Hogyha Szeged még egyszer felépül az árvizet követően, akkor méltó keresztény templom is építtessék.” Szeged pedig felépült, így hát a Fogadalmi-templom is elkészült, 1930 októberében szentelték fel.

Nem túlzás azt állítani, hogy egy új város született az árvíz után, hiszen előtte Szeged átláthatatlan szerkezetű város volt. Az 1880 és 83 között lezajlott újjáépítés során egy modern, tágas terekkel és sugárutakkal tagolt városszerkezet alakult ki, amely azóta is egyedülálló hazánkban.

Több helyen is emléktáblák mutatják a városban, milyen magasan volt a víz szintje 1879 márciusában. (pl. Alsóvárosi Ferences-templomban, a régi zsinagóga falán, Kormányos utca 23., Feketesas utca 11., Mérey utca 18)

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
szeretlekmagyarorszag.hu
ativizig.hu
mult-kor.hu