MINIATŰR KÖNYVEK

MINIATŰR KÖNYVEK

A könyvnyomtatás feltalálása után hamar megjelentek az első miniatűr könyvek. Ezek kezdetben imádságos könyvek, egyházi énekeket tartalmazó kiadványok voltak és arra szolgáltak, hogy a hívők zsebben hordhassák őket az istentiszteletekre. De a nyomdászok is versenyre keltek egymással, hogy ki tud minél kisebb méretű nyomtatott könyvet készíteni, mert a parányított könyvek előállításával mesterségbeli tudásukat bizonyították.

Tágabb értelemben a minikönyvek három kategóriába sorolhatók:

*Törpekönyvek azok, amelyeknek mérete 76 és 100 milliméter között van
*Minikönyvek a 30 és 76 milliméter közötti méretűek
-Mikrokönyvek vagy babaházi könyvek a 30 milliméternél kisebbek.

Témájuk lehet naptár, biblia, szépirodalom, művészet, sport, politika, helytörténeti könyvek, szótárak, stb.

A legkisebb mini- illetve mikrokönyvek mérete a nyomdatechnika fejlődésével fokozatosan csökkent. Mai ismereteink szerint 1674-ben a legkisebb könyv 12 × 8 millimétert, 1900-ban 9 × 8 milliméter, 1958-ban 5 × 5 milliméter volt. Napjainkban a legkisebb könyv 0,9 × 0,9 milliméter, ezt már csak mikroszkóppal lehet elolvasni.

Ezeknek a parányi könyvecskéknek a nyomdai szerkesztése és előállítása kissé eltér a normál méretűekénél, de fontos szempont, hogy a sorok, betűk – a mikrokönyvek kivételével – szabad szemmel is olvashatók legyenek. Ezért sokszor a minikönyv a forrásul szolgáló normál műveknek csak rövidített változatát, esetleg csak kivonatát tartalmazzák.
A minikönyv éppen emiatt a tömörsége miatt vált a költészet egyik jelentős megjelenési formájává; hazánkban is és külföldön is legnagyobb számban verseknek, egész költői életműveknek ad teret e műfaj.
A költeményekhez gyakran csatlakoztak rajzok, illusztrációk. Számtalan olyan minikönyv létezik mely önmagában is képzőművészeti alkotások bemutatására vállalkozik.

A legelső apróságok…

A könyvnyomtatás korából ismert legrégebbi minikönyv Aldus Manutius velencei nyomdájában készült 1505-ben. Címe: Horae b. Marie Virginis. Mérete: 48×85 mm.

Később a németalföldi nyomdász dinasztiák állítottak elő művészi kivitelezésű kis méretű könyveket. Az Elzevirek 1625-ben adták ki tizenkettedrét méretben a latin klasszikusokat. A Plantin nyomda 1629-ben jelentette meg miniatűr formában Kempis Tamás Krisztus követése című népszerű munkáját, mérete: 50×80 mm.

Jelen ismereteink szerint a legidősebb magyar nyelvű miniatűr könyv Kolozsváron jelent meg 1759-ben, címe: Elein való megtérésnek gyümöltse. A kiadvány népszerűségét mutatja, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban négy kiadása is megtalálható. 1759, 1760, 1773, 1820

A legrégebbi mikrokönyv, amelyről tudunk, az Exercice du chrétien 1737-ben jelent meg Párizsban, 188 oldal terjedelemben, francia nyelven, latin idézetekkel, mérete: 21×31 mm. Ennek egy példánya található a budapesti Széchényi Könyvtárban.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében jelenleg a legkisebb magyar könyv Andruskó Károly fametszeteket tartalmazó, 1974-es munkája: A kapa mérete 5×5 mm

A hazai minikönyvek közül is kiemelkedik az az egész világon ritka könyvegyüttes, mely a bányászat és kohászat történetének bemutatására szolgál. Az 1980-as évek kezdetétől 1997-ig több mint 120 darab ilyen tárgyú minikönyv jelent meg különféle szervezetek gondozásában. E könyvek nem csak azért fontosak, mert szinte a bányászat teljes témakörét feldolgozzák, hanem azért is, mert sok olyan kiadványt találunk közöttük, melyek a bányászmúlt, a bányásztörténelem egy-egy fontos részének egyetlen dokumentuma ma már.
Egy-egy könyv 300-600 példányban jelent meg és gyakori volt a sorszámozott kibocsátás. Ezek mindig értékesebbek, mint a sorszámozás nélküliek. A kis könyvek értékét az is emeli, hogy ezek – ahogyan minden egyes könyv végén olvasható – kereskedelmi forgalomba nem kerültek.

Minikönyv gyűjtés…

A gyűjtők hamar felfedezték ezeket a különleges kis alkotásokat – már a XVIII. századból vannak feljegyzések miniatűr könyvekből összeállított könyvtárakról.
Magyarországon a legtöbb minikönyv 1970 és 1990 között jelent meg. A minikönyv gyüjtő klubok is ekkor alakultak, főleg a nagyobb nyomdák vonzáskörzetében. Nem csoda hát, hogy a magyar gyűjtők száma ekkor több százra volt tehető.
Sajnálatos módon egy kivételével napjainkra a klubok megszűntek, és minikönyvek is alig- alig készülnek. A minikönyvkiadás visszaesésének egyik oka, hogy azok a nyomdászok, akik létrehozták a klubokat már kiöregedtek, illetve nincs már közöttünk jó néhány, az összefogást segítő rangosabb gyűjtő. Azok a nagy nyomdák, amelyek korábban támogatták ezeket a kiadványokat, megszűntek, vagy átalakultak. Napjaink kiadói pedig a minikönyv kiadását már nem tartják fontosnak. Gyűjtők persze továbbra is vannak, és a nagy gyűjteménnyel rendelkező, tapasztalt gyűjtők sorába fiatalabbak is belépnek.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
banyaszmult.uw.hu
Wikipédia
nemzetikonyvtar.blog.
Képek Tari József, Moskovszky Évá, Bolgár Imre, Pester Béla és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből