AZ IGAZGYÖNGY

AZ IGAZGYÖNGY

Az igazgyöngyöt az ókortól kezdve csodálat övezte. Ritkasága és értéke miatt csak uralkodók, fejedelmek engedhették meg maguknak a birtoklását.
Például a magyar szent koronába 24 borsónyi és 204 kisebb gyöngyöt foglaltak.

A gyöngy keletkezése…

Néhány kagyló faj a meszes héja alá bekerült idegen szerves, vagy szervetlen törmeléket védekezésként betokozza. Az igazgyöngy a kagyló által kiválasztott meszes anyagból, koncentrikus héjakból felépülő, biogén féldrágakő. A gyöngyök mérete pár millimétertől mogyoró nagyságúig terjedhet. Általában közel szabályos gömb alakúak ritkán előfordul a csepp, körte és hordó forma is. A teljesen szabálytalan formájú gyöngyöket nevezik barokk gyöngynek.
Ha kevés a szerves anyag a gyöngy színe kékesszürke, illetve fehér, ha viszont sok, akkor sárga, barna, sőt, néha fekete is lehet van átlátszó és áttetsző gyöngy is.
A valódi gyöngy felszíne szemcsés szerkezetű, míg a hamis gyöngyök simák.

Gyöngyhalászat története…

A tenyésztett gyöngyök megjelenése előtt az igazgyöngy beszerzésének egyetlen módja a gyöngyhalászat volt.
A gyöngyhalászok csónakjaikból ugrottak a vízbe és néhány métertől akár 20-25 méterig is lemerültek. A gyöngykagylókat a derekukra kötött hálóba rakták és addig maradtak lent amíg birták egy levegővel.
Az igazgyöngyöt az ókortól csodálják és használják ékkőként. Az ókori Európa, Egyiptom és Mezopotámia három klasszikus gyöngytermő vidékről szerezte be az igazgyöngyöt: Perzsa-öbölből, Srí Lanka és India közötti Manaar-szorosból és a Vörös-tengerből.
A legszebb fehér és krémszínű gyöngyöket a Perzsa-öbölben gyűjtötték, még 1938-ban is a lakosság 20 százaléka élt a gyöngyből (halászatából, illetve kereskedelméből). Az ezen a vidéken halászott gyöngyöket Bahreinben gyűjtötték össze, és onnan hajón vitték a mai Mumbaiba, ahol a gyöngy tömegének háromszorosát is elkérték érte aranyban. Azóta a kőolajtermelés következtében az öböl vize elszennyeződött; a gyöngyöt termelő kagylók jórészt kipusztultak.
A ceyloni gyöngyhalászatról Marco Polo is beszámolt. Leírása szerint a gyöngyhalászokat kereskedőtársaságok alkalmazták; a szezon április elejétől május közepéig tartott. Az igazgyöngyöt hajókon meg karavánutakon szállították ugyancsak mai Mumbaiba.
A Vörös-tenger partvidékén a gyöngyhalászat nem volt veszélytelen, egyrészt a cápák, másrészt a kalózok miatt.
Kínában és Japánban is az ókorban kezdődött az intenzív gyöngyhalászat. A japán partjai mentén élő Pinctada martensii kagylóban termő gyöngyök néha még 7 mm-nél nagyobb átmérőre is megnőnek (évezredekkel később ebben a kagylóban sikerült először ipari módszerekkel gyöngyöt tenyészteni.)
Az Antillák és Amerika, majd a Csendes-óceán szigeteinek felfedezése növelte az igazgyöngy kínálatot. A gyöngyhozó osztriga (Pinctada margaritifera) főleg Francia-Polinézia korallzátonyainak lagúnáiban él, ez a faj adja a színes, illetve fekete tahiti gyöngyöt.

Fekete igazgyöngyök…

Fényes-fekete Tahiti gyöngyök valaha annyira ritkák voltak, hogy a Gyöngyök királynőjének nevezték őket. Ma már a tahiti gyöngyök is tenyésztés során kerülnek a piacra, de így is az egyetlen gyöngy fajta, mely természetes módon ebben a különleges árnyalatban növekszik és nincsen megfestve.
Tahiti gyöngyök a kagyló testében 12-24 hónapig növekszik.
A fekete igazgyöngyök színe, alakja, mérete és minősége változó. Méretük szerint a 8-14 mm közötti gyöngyből van a legtöbb, de kivételesen nőhetnek 16-18 mm átmérőjűre is. A legnagyobb eddig fellelt Tahiti gyöngy 26,95 mm átmérőjű barokk gyöngy volt.
A gyöngy tenyésztése…
Európában Carl von Linné állította azt, hogy sikerült megoldania a mesterséges gyöngytenyésztést, de mivel kor egyik uralkodója sem volt hajlandó kifizetni a módszerért kért árat, a tikot magával vitte a sírba, már sohasem fogjuk megtudni, valóban sikerrel járt-e.
A gyöngy iparszerű tenyésztésének módszerét a japán Mikimoto Kōkichi (1858–1954) dolgozta ki munkatársaival. Először 1893. július 11-én sikerült mesterségesen tenyésztett gyöngyöt előállítania. A nevét viselő vállalat ma is a szakma élvonalába tartozik.
Az új módszer heves ellenállást váltott ki a hagyományos termelők körében. A azt próbálták tudatosítani a vásárlókban, hogy a tenyésztett gyöngyök értéktelenebbek, olcsóbbak, nem olyan szépek. A piac azonban nem fogadta el a különbségtételt,hiszen a „kétféle” gyöngy esztétikailag semmiben sem különbözik egymástól. A ma forgalmazott gyöngyök 95%-a tenyésztett.
Az 1940-es években japánoknak, nem sokkal később pedig a kínaiaknak is sikerült édesvízi gyöngyök nagyüzemi tenyésztése is. A kínai édesvízi gyöngyök között akadnak igen szép színű példányok melyekből igazán mutatós ékszerek készülnek.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://www.bukajewelry.hu/mindent-a-gyongyokrol/hogy-ismerje-fel-az-igazgyongy-ekszereket
https://whiteandblack.hu/olvasnivalo/item/257-fekete-igazgyongyok-a-tahiti-gyongyok-rejtelye
Wikipédia