A FELTALÁLÓ HADMÉRNÖK KŐSZEGHI-MÁRTONY KÁROLY

A FELTALÁLÓ HADMÉRNÖK KŐSZEGHI-MÁRTONY KÁROLY

Talajnyomás, lélegeztető készülék és gulyáságyú….
Nem, Kedves Olvasó, nem a délutáni szieszta hatására kevertem össze ezt a három témát. A három eltérő tárgy a vele foglalkozó és kicsit méltatlanul elfeledett magyar mérnök, hadmérnök nevéhez kapcsolható, de ki is volt ő?
Kőszeghi-Mártony Károly (Sopron, 1783. március 12. – Brünn, Osztrák Császárság, 1848. július 21.) építőmérnök, hadmérnök, feltaláló.
Szülővárosában végzett középiskolai tanulmányai után a bécsi hadmérnöki akadémiát is elvégezte. Az osztrák császári hadsereg tisztjeként közreműködött különféle hadmérnöki munkákban. Előbb a Földvár és Ercsi környéki sáncművek építési munkálataiban vett részt, majd a bécsi Schotten Bastion tervezésébe és építési munkálatainak irányításába fogott. 1831-től ezredesi rangban felügyelte a franzensfestei erőd építését (ma Fortezza, Olaszország). 1845-ben táborszernaggyá léptették elő.
Térképészettel is foglalkozott, amikor 1832-ben Brixenbe, a térképfelvételi osztályhoz került, ahol elkészíti a környék szintvonalas térképét (1833), tehát még Tóth Ágoston előtt alkalmazta a szintvonalas domborzatábrázolást.
Többnyire erődítési munkálatokat tervez és vezet, ebből ered munkásságának legnagyobb vonulata az erődítési munkálatoknál –de az élet számtalan területén elengedhetetlen – talajnyomás számítás. Megállapította a földnyomás nagysága és eloszlása, valamint a talaj fizikai jellemzői (térfogatsúly, belső súrlódás és kohézió) közötti összefüggéseket; a kérdéskör elméletével is foglalkozott. Eredményeit a bécsi Schotten Bastion tervezésénél is hasznosította.
De miről van szó?
Ha egy rézsűt meredekebben akarunk megépíteni, mint ahogy az szabad rézsűben megállna, akkor a föld saját tömegéből és egyéb terhekből (pl. felszíni terhelés) származó nyírófeszültségek túlléphetik a talaj belső nyírószilárdságát, így a föld nem maradhat egyensúlyban megtámasztás nélkül. Ha a megtámasztó szerkezetet (pl. támfalat) eltávolítanánk, a földtömeg egy része állékonyságát vesztve egy csúszólap mentén elmozdulna (leszakadna) a helyben maradó tömeghez képest. Vagyis a földtömeg megtámasztott állapotban nyomást ad át a megtámasztó elemnek, aminek következtében a fal önmagával párhuzamos eltolódást, alsó vagy felső sarokpontja körüli elbillenést, esetleg eltolódást és elbillenést is szenvedhet.
Egyszerűen fogalmazva a támfal leomolhat.
A mérnöki gyakorlatban használt végleges vagy ideiglenes jellegű megtámasztások méretezéséhez ismerni kell ezt a megtámasztott földtömeg által a falra átadott erőt, azaz a talajban keletkező vízszintes feszültségek eredőjét, más néven a földnyomást. A feltöltött talajokat megtámasztó támfalak, termett talajt megtámasztó bélésfalak, munkagödröket megtámasztó pallófalak,szádfalak méretezése, a támasztó dúcokban keletkező erők meghatározása, emellett valamennyi sík- és mélyalapozási kérdés,az alagutakra ható hegynyomás, de a silókban tárolt anyagok oldal- és fenéknyomása is mind-mind földnyomási kérdés.
Kőszeghi-Mártony mérnök úr munkássága ezen a területen, az adott korban meghatározó jelentőségű volt.
A haditechnika vívmányai közül több olyan van, melyet magyar tudós hozott létre és fejlesztett tovább. Gondoljunk akár a gyakran használt légzőkészülékre, mely a tűzoltókat védi meg „meleg” helyzetekben. Az eszköz feltalálása is Kőszeghi-Mártony nevéhez fűződik.
Hosszú ideig azt tartották, hogy a gázálarcot a magyar hadmérnök, Kőszeghi-Mártony Károly találta fel. Az állítás majdnem igaz, de miért csak majdnem igaz?
Legismertebb találmánya, a lélegeztető készülék a várostromoknál életveszélyes munkát végző aknászok védelmére készült. Akkoriban az ostromló seregek a várfalak alá épített majd felrobbantott aknákkal próbálták az erődítményeket lerombolni és a várakat birtokba venni. A robbantás után az aknászoknak azonnal be kellett hatolniuk a lőporgázokkal elárasztott folyosókba az eredmény ellenőrzésére. A mérges gázoktól minden alkalommal többen meghaltak.
Kőszeghi-Mártonyt 1828-ban bízták meg egy olyan életvédő készülék megtervezésével, amely használóját meg tudja védeni az aknafolyosót elárasztó lőporgázoktól. 1829-ben elkészítette sűrített levegővel működő légzőkészülékét. Olyan készüléket szerkesztett, amellyel az aknászok függetleníteni tudták magukat a környezeti légtértől, legalábbis egy rövid időre, feladatuk elvégzése alatt.
A készülék lényege a katona hátára erősített, mintegy 6 literes vaspalack volt, amely nyomás alatt tárolta a körülbelül 25-30 percre elegendő tiszta levegőt. A sűrített levegő hajlékony csővezetéken át a katona fejére erősített, a külső levegőtől elzárt kecskebőr sisakba tódult és eközben kis sípon keresztül éles hangot adott. Ha a légzéshez szükséges elegendő levegő áramlott a sisakba, a hang tiszta és éles volt. Ha azonban kevés volt a levegő, gyengévé és szaggatottá vált – mintegy jeladásként a menekülésre vagy mentésre. A felesleges levegő a nyaknál található rögzítőszalagnál tudott távozni, de mivel a készülékben egy atmoszféránál nagyobb nyomás tartózkodott, a mérges gázok nem tudtak behatolni a sisakba. A kecskebőrre egy szemüveget is szereltek természetesen, hogy a katona tájékozódni tudjon.
Fentiekből egyértelmű, hogy ez a lélegeztető készülék nem gázálarc, utóbbi ugyanis a hozzá tartozó betét segítségével kiszűri a mérgező anyagokat a környező levegőből.
A készüléket a katonaságon kívül a bécsi tűzoltóság is használta; a „sorozatgyártást” Kraft bécsi mechanikus végezte – aki a feltaláló halála után saját neve alatt forgalmazta az életmentő eszközt.
A Habsburg Birodalomban többfelé alkalmazták – főleg, mivel rájöttek, hogy a tűzoltók még az utászoknál is nagyobb hasznát vehetik. A készülék egyik példánya Budapesten, a Tűzoltó Múzeumban található.
Az „életmentő készület” viselő személy első látásra egy különleges kacsafejű (zsiráffejű) „űrlénynek” látszik. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az eszköz elkészítésekor sok olyan technikai megoldást, illetve folyamatot, stb. nem ismertek, amelyeknek az alkalmazása ma már teljesen természetesnek tűnik. Többek között nem ismerték a hegesztést, a nyomáscsökkentőt, nyomásmérő műszereket, a fejrész készítéséhez alkalmas műanyagot stb. A technika akkori fejlettségi színvonala mellett nyugodtan ki lehet jelenteni,hogy világraszóló találmány született Kőszeghi alkotó fantáziájának köszönhetően.
Kőszeghi-Mártonynak egyéb találmányai is voltak, például a tábori főzőkészülék, a „gulyáságyú”.
Régebben a főzésben többnyire járatlan katonák egy kétes tisztaságú főzőedényt hordtak magukkal, saját ellátásukat megoldandó. Hosszú menetelések vagy éppen ütközetek alkalmával sokszor csak a késő éjjeli órákban jutottak oda, hogy készítsenek maguknak valami ennivalót. A fáradt katonák, különösen esőben, hóban-fagyban, tüzelőanyag hiányában, gyakran lemondtak az étkezésről, ami csökkentette teljesítőképességüket, éhes katonával pedig nem lehet háborút nyerni (Montecuccoli szerint). Nem csoda hát, hogy a mozgókonyhák rendszeresítése kiemelkedő mérföldkőnek számított, tábori körülmények között, hadgyakorlatokon és háborúban is rendszeresen meleg ételt ehettek a bakák.
A neve talán kicsit azért került feledésbe, mert a Habsburg Birodalom „schwartz-gelb” hadseregének mérnöktábornokaként épített karriert. De az adott korban mégis hol lett volna más lehetősége?
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– jelesnapok.oszk.hu
– dtk.tankönyvtár.hu Geotechnika
– honvédelem
– wikipédia