SumidaKUKUTYIN ÉS A ZABHEGYEZÉS
A zabhegyezést emlegető tréfás szólás három változatban, három különböző használatban is megtalálható nyelvünkben. Ha nem akarunk vagy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy hova ment valaki, mondhatjuk, hogy “elment Kukutyinba zabot hegyezni”. Használhatjuk úgy is, ha valakit minél messzebbre akarunk küldeni. Végül a szólás kifejezhet bizonyos kárörömöt, valakinek a felsülésén, hoppon maradásán, ebben a formában használja Mikszáth A szamócák útja c. elbeszélésében. “De egy hiba, Hogy azt mondják, csak egy évig fog élni. Ki van mondva a szentencia a feje fölött. S akkor aztán kopp a Palinak, jöhet haza zabot hegyezni.”
Kukutyin nem egy képzelt helység, hanem egy meglévő puszta Szeged és Makó között. A zabhegyezés sem valami kitalált, mesebeli művelet, hanem olyan kényszeraratás, melyre akkor szorulnak rá a kukutyini gazdák, amikor gabonavetésüket épp aratás idején elönti a Maros árja. Ilyenkor mivel nem lehet kaszával aratni, csónakból vagy a vízben gázolva lehegyezik a zabot, a gabonát, azaz kézzel leszedik a kalászát. Az ilyen kényszeraratásokkal kapcsolatban használták először a zabhegyezés szót, melyet később átvitt értelemben kezdtek el használni.
A szólás másik lehetséges magyarázata, hogy egy népes szóláscsalád tagjaként a “borsót gömbölyít”, “lencsét laposít”, “homokot kötöz”, stb. értelmetlen, hiábavaló, sőt kivitelezhetetlen munkák tréfás leírásának mintájára találták ki és használták. Ahogy a borsó eleve gömbölyű, a lencse lapos, úgy a zab a szemtermések közül a leghegyesebb, így felesleges őket gömbölyíteni, laposítani vagy éppen hegyezni. Eszerint a magyarázat szerint a Kukutyin név, különleges, kicsit vicces hangzása miatt később került a szólásba.
forrás: O. Nagy Gábor: Mi fán terem?
