Marik Miklós és az „UFO kutatás”

Marik Miklós és az „UFO kutatás”

Évtizedekkel ezelőtt estéken gyakran összefutottam kutyasétáltatás közben egy idősebb úrral. Egy makacs tacsit próbált „jó útra terelni” hozzám hasonlóan csekély sikerrel. Érdekes személyiség volt, természetesen a bemutatkozásnál nem értettük a másik nevét, később valahogy már nem jött elő a kérdés. Beszélgetésnek nem nevezném ami közöttünk zajlott, jobbára ő beszélt, lelkesen, néha megigazította vastag lencséjű szemüvegét ami a gesztikuláció hatására, le-le csúszkált az orrán.
Mondanivalója igazából egy szűk témakörre terjedt ki, ha ezt a kifejezést a világegyetemmel és a csillagászattal kapcsolatban egyáltalán ki lehet ejteni.
Évek teltek el, egyszer csak eltűnt, a kutyát hol a neje hol a lánya mellett láttam. Kapcsolatunk velük azonban csak a jószomszédi köszönésre terjedt ki, így nem firtattam hova tűnt az úr.
A napokban azonban véletlenül rábukkantam a fényképére. Gyorsan ellenőriztem a nevet a szemközti ház kapunyitó tábláján, hiszen a hozzátartozói még a mai napig ott laknak.

Igen ő az: Marik Miklós…

Marik Miklós (Budapest, 1936. május 28. – Tenerife, Kanári-szigetek, Spanyolország, 1998. június 23.) csillagász, egyetemi docens, az ELTE Csillagászati Tanszékének tanszékvezetője (1990–1998). A csillagászat népszerűsítésében meghatározó szerepet vállalt az 1970-es és 1980-as években.
Hivatkozások hivatkozásokat követtek, míg lassacskán kialakult a kép, ami egy nagyszerű embert ábrázol. Olvassák szeretettel
Mérnökcsaládból származott. A budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanára, Faragó László szerettette meg vele a matematikát. A nagy hagyományokkal rendelkező Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok pontversenyén három évben is az elsők között végzett. Nagybátyja, Guman István hatására kezdett el még gyermekként érdeklődni a csillagászat iránt. 1954-ben érettségizett, és az ELTE fizikus szakára jelentkezett, de ott az értelmiségi származásúak számára abban az évben csak egy hely volt, ezért átirányították matematika-fizika tanárszakra. Tanárszakosként felvette a csillagászati témájú tárgyakat, és mivel 1956-ban a Csillagászati Tanszék legtöbb oktatója elhagyta az országot, Marik Miklós már 1957-ben és 1958-ban demonstrátorként tartotta a csillagászati témájú bevezető előadásokat.
1959-ben nevezték ki tanársegédnek a Csillagászati Tanszékre. A külföldi kutatómunkáját leszámítva lényegében ettől az időponttól haláláig egyetemi oktató volt, igen sok tárgy oktatásában vállalt szerepet. A Csillagászati Tanszék ideiglenes vezetője volt már 1988-tól, tanszékvezetői kinevezését 1991-ben kapta meg, ezt a pozíciót váratlanul bekövetkezett haláláig betöltötte.
A Bevezetés a csillagászatba című választható tárgyát nemcsak a leendő csillagászhallgatók, de sok, a téma iránt érdeklődő hallgató vette fel, rendszeresen előfordult az is, hogy más egyetemekről (pl. a Műegyetemről) hallgattak át vendéghallgatók, pedig akkoriban ennek ügyintézése komoly adminisztratív nehézségeket jelentett.
Magával ragadó ismeretterjesztő volt, szinte megszámlálhatatlan TIT-előadást tartott. A Csillagászati hét című, évente megrendezett népszerűsítő előadás-sorozatban állandó előadásai voltak. Televíziós műsorokban csillagászati témákban rendszeresen szerepelt. Sokak esetében, akiket tanított vagy akik jártak az ismeretterjesztő előadásaira, elmondható, hogy a pályaválasztásukban Marik tanár úr pozitív hatása érzékelhető.
Egykori tanítványai körében a mai napig érzékelhető hatása, még ma is mesélnek róla anekdotákat. Jellegzetes, összetéveszthetetlen mondatai az egyetemi folklór részévé váltak. Sokat idézett fordulatai közül álljon itt egy: „Ha egy előadás nem jó, legalább színes legyen.” – mondta, amint elővette valamelyik színes krétát.
A Tanszék legtöbb órát vállaló és legszélesebb “repertoárú” oktatója volt. Szakelőadói palettája a bevezető jellegű előadásoktól a csillagászati földrajzon keresztül a napfizikáig, a csillaglégkörök fizikájáig, a csillagok belső szerkezetéig és a magnetohidrodinamikai csillagászati alkalmazásának általános tárgyalásáig terjedt.
Hallgatói szerették és tisztelték színes egyéniségéért, magas színvonalú és áldozatos munkájáért. A művelődési és közoktatási miniszter méltán tüntette ki 1995-ben “A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett”-tel, és az ELTE TTK Kari Tanácsa 1996-ban “A Kar Kiváló Oktatója” címmel. A Trefort-kerti Gólyavári Esték sorozaton tartott kiváló előadásáért kapott emléklap, továbbá a tétékás NYÚZ hallgatói lap Mondok egy… rovatának legtöbbet idézett oktatójaként kapott “Aranyköpet ’96” díj már csak tovább finomítja az oktatást és nevelést valóban élethivatásának tartó emberről kirajzolódó képet.
Fő kutatási területe az elméleti asztrofizika és a napfizika volt. A naptevékenység földi hatásaival is foglalkozott.
Igen széles körű ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott. Ilyen irányú munkásságát sok-sok cikk egész sor könyv és szinte megszámolhatatlan előadás, rádió- és TV-fellépés fémjelzi. Hat éven keresztül az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csillagászati Csoportjának alelnöke volt, és 1968 óta folyamatosan a TIT Budapesti Szervezete (ma Budapesti Ismeretterjesztő Társulat) Csillagászati és Űrkutatási Szakosztályának elnöke volt.
Erős elkötelezettsége volt a tudományt elválasztani a tudománytalan fikcióktól, a búzát az ocsútól.
Így egy időben az UFO jelenséggel is foglalkozott.
Itt egy pillanatra meg kell állnunk és tisztáznunk kell miről is beszélünk amikor UFO-ról van szó. Ez egy betűszó, az angol Unidentified Flying Object, magyar jelentése: „azonosítatlan repülő tárgy”, olyan repülő objektum, melyet nem azonosítottak. Vagyis bármilyen légkörben észlelt jelenség UFO, mindaddig, amíg nem azonosítják. Az UFO kutatás hívei a megnevezésben szeretik elfelejteni, hogy az angolban az object szó nem kizárólag tárgyat jelent, hanem „dolgot”, vagyis mindazt, amire mi magyarul azt mondjuk „valami”.
A hetvenes évekre a világban az UFO „kutatás” erősítést kapott a tudományos-fantasztikus irodalom népszerűsödésével, sokan összemosták a kettőt. Ebben az időben Magyarországra látogatott egy magyar származású UFO kutató, aki a világ számos országnak kormányát, tudományos szervezetét bombázta petícióival, miszerint az UFÓ-k veszélyt jelentenek a Földre. Dr. Marik írásában tételesen cáfolta a fikciókat, kiállva a tudományos érvelések mellett és sajátos vitát gerjesztett az akkori sajtóban.
Mély lelkiismeretességéből fakadó fokozott felelősségérzete, felelősségvállalása és az utóbbi évek feszültségei idő előtt felőrölték erejét. A nehéz tanév után egyik tanítványa meghívására rövid pihenőre utazott feleségével a Kanári Szigetekre. Senki nem sejthette, hogy ez az út már egyenesen a csillagokig vezet.
Tiszteletére a 28492 Marik kisbolygó viseli a nevét.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– wikipédia
– magyar csillagászati egyesület
– fizikai szemle
– a Marik ügy