AZ ABSZTRAKT MŰVÉSZET

AZ ABSZTRAKT MŰVÉSZET

„Hiszen ilyet én is tudok, csak adjatok egy körzőt és vonalzót” vagy „ kérek egy vödör festéket meg egy pemzlit, különbet festek”…..
Hányszor hallunk ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat az absztrakt festészet alkotásaival kapcsolatban. Pedig ha tudná az illető, hogy sokszor annak a néhány vonalnak, ecsetvonásnak az elhelyezése mennyi munkájában volt az alkotónak. Természetesen fejben, hiszen a műalkotás ott keletkezik.
De nézzük csak mi is az absztrakt művészet. A téma körüljárását terjedelmi okok miatt itt most leszűkítjük a festészetre.
Az absztrakció ~ elvonatkoztatás ~ minden művészi munka elengedhetetlen velejárója. Első foka a téma kiválasztása a valóság végtelen gazdagságából. A második foka a jelenség egyedi vonásainak kiemelése a téma (tárgy, vagy személy) tulajdonságaiból. Ebben az értelemben minden művész mást alkot, mint az alkotásának a tárgya a valóságban.
Az előbbiek miatt nem szerencsés már maga az absztrakt művészet elnevezés sem, mert nem takarja pontosan azt amit értenek alatta. Ezért is szokták nonfiguratív, tárgy nélküli, konkrét, vagy abszolút művészetnek is nevezni.
Két nagy csoportra oszlik ez a művészet, az objektivitásra törekvő GEOMETRIKUS és a személyesebb hangvételű LÍRAI absztrakcióra.

A GEOMETRIKUS ABSZTRAKCIÓ

Az absztrakt művész a formákat és színeket önmagukért ábrázolja, és főképp ezek (elvont) összefüggései, hatásai (a szemlélőben kiváltott ösztönös érzések) és kölcsönhatásai (harmónia/diszharmónia) érdekli, nem pedig az, hogy egy „fizikai” tárgyat, illetve egy társadalmi jelenséget ábrázoljon. Az absztrakt művészet ilyen tekintetben a műalkotás-elemek (formák, színek, testek, szavak, mondatok) jelentésének bizonyos mértékű kiküszöbölését, feloldását jelenti:
egy absztrakt festő képén egy négyzet nem egy szobafalat vagy ablakot ábrázol, hanem pusztán önmagát.
A geometrikus absztrakció a 20. századi magyar művészetben már a két világháború között, illetve azt követően is, komoly hagyománnyal és nemzetközi presztízzsel rendelkezett. A képzőművészet belső fejlődésének és a társadalmi változásokkal összhangban történő alakulásának természetes következménye volt, hogy a 20. század elején egyes progresszív alkotók, lemondva a valóság tárgyi motívumairól, csak formák és színek segítségével kívánták gondolataikat vagy érzéseiket kifejezni. Így született meg az absztrakt, vagyis a konkrét tartalomtól való elvonatkoztatás művészete, amely expresszív színeivel inkább az érzelmekre, míg szigorúan szerkesztett formáival elsősorban az értelemre kívánt hatni.
Kandinszkij 1910-ben festi meg az első absztrakt képet – első absztrakt akvarell, 1910 – innen számítjuk a mozgalom kezdetét amely egészen máig él. Az „első absztrakt akvarell” erősen kísérleti jellegű, színes foltok véletlen (kompozíció nélküli) halmazának tűnik, a későbbi szigorúan szabályos idomok (körök, téglalapok és négyzetek vagy ezek darabjai) helyett főképp kerekded, spirális motívumok jellemzik, és egyik részében még felismerhető egy figurális elem, egy női aktmodell (vagy szobor) alakja. Az 1910-es évek végére azonban Kandinszkij és elméleti és szervező munkatársként dolgozó barátja, Franz Marc eljutottak a tárgyábrázoló jelleg teljes és tudatos megtagadásáig.

A LÍRAI ABSZTRAKCIÓ

A 40-es évek második felében Franciaországban kialakult művészeti irányzat. Tágabb értelemben a geometrikus nonfigurativitás és az absztrakt expresszionizmus ellenpontjaként értékelhető tendenciák gyűjtőfogalma, szűkebb jelentésében az École de Paris ún. “fiatal francia tradicionalistáinak” (Bazaine, Manessier, Estéve, Lapicque) fellépése nyomán kialakult alkotómód és stiláris hangütés. Részben Delacroix és az impresszionisták eredményeiből kiindulva a természet és az ember egylényegűségét, kölcsönös egymásrautaltságát kívánja érzékeltetni a klasszikus európai kompozíciót megtartva, de feloldva a motívumok, elemek zártságát a színek dekoratív ritmusát, egyensúlyát téve képalakító elvvé.
A lírai absztrakció egyéni hangvételre, életszerű alakításra törekszik, alaktalan (amorf) formák segítségével. Absztrakt expresszionizmusnak is nevezik ezt az irányzatot, különösen amikor egy kép ki akar fejezni valami érzést. Jellegzetes technikái: a csurgatós festés ( nem ráfesti, hanem rácsurgatja a festéket) és az automatikus írás ( gátlások nélküli, szabad festés).
Az absztrakt festészet talán legjobb definícióját ebben az idézetben találhatjuk meg: Arra a kérdésre, hogy mire gondol miközben a képeit festi, Gerhardt Richter 1962-es válasza a következő: „A festészetnek semmi köze sincs a gondolkodáshoz, mivel a festés közbeni gondolkodás, az maga a festés. A gondolkodás nyelv, megörökítés és sor kell, hogy kerüljön rá előtte és utána. Einstein nem gondolkodott számolás közben, hanem számolt – létrehozva a korábbihoz kapcsolódó, következő egyenletet –ugyanúgy, ahogy a festészetben egyik forma válaszol egy másikra és így tovább.”
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette : Pester Béla
forrás:
– wikiArt
– Művészeti kislexikon
– Művészettörténet vázlatokban