A JAK A HIMALÁJA TEHENE

A JAK A HIMALÁJA TEHENE

No, Drága Levelezni Vágyó Olvasó, hegyezheted a billentyűzeted, mert már a címben két hamis állítás van. Először is a jaknak van tehene – mint a legtöbb párosujjú patás nőneműjét ennek hívjuk, de a tehénnek nincsen jakja, mert azt itt is bikának hívjuk.
Másodszor a jak csak a Himalája alacsonyabb területein fordul elő úgy 3000 és 6000 méter között. Meg Nepálban. Meg a tundrákon. Ja, és Kínában is.
Na vegyük komolyan a jakot, mert megérdemli. Két féle jakot ismerünk, a vadjakot és a házijakot, amelyik a vad háziasított változata.
Tibetben és Kínában őshonosak, de megtalálhatók Mongóliában, Nepálban és Közép-Ázsiában is. A tudósok úgy vélik, hogy a csiang népek legalább 5000 évvel ezelőtt háziasították a jakokat, ezt az állítást genetikai bizonyítékok is alátámasztják. Néhány tibeti nép azonban már 10 000 évvel ezelőtt is háziasíthatta a jakokat. A házi jakok számbelileg messze meghaladják a vadakét. Tenyésztik szántáshoz és csépléshez kezelhetőségük, magas tejhozamuk, a hús, nyersbőr és szőrme miatt.
A tudósok a vadakat (Bos mutus) és a házi jakokat (Bos grunniens) két külön fajba sorolják. Az angol yak szó a tibeti „yag” kifejezésből származik. Mindkét faj tudományos neve azokra a hangokra utal, amelyeket ezek az állatok adnak. A házi jak a vadonban élő társaikkal ellentétben gyakran morgós hangokat ad ki, ami a „A Morgó Ökör” becenévhez vezet. A Bos mutus jelentése néma ökör, míg a Bos grunniens morgó ökröt jelent.
A Bovidae családhoz tartoznak, ugyanabba a családba, mint a Ázsiai vízi bivaly , az afrikai bivaly és az amerikai bölény .
A legfontosabb különbség a két faj között a méret, a vad hímek súlya akár kétszer akkora, mint háziasított társaiké.
A háziasított jak termete 300 és 600 kg között mozog.
Amíg a vadon élő jak száma vészesen fogy, kb. 10 000-re tehető, a háziasítottból körülbelül 14-15 millió példány él, és csak Ázsiában. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert tartási igénytelensége és felhasználásának sokfélesége miatt egyre elterjedtebb Észak Amerika zimankósabb vidékein is. Nagyjából 5000-re teszik azon jakok számát, amelyek Észak-Amerikában vannak nyilvántartva, de vélhetően ennél többre rúg a számuk. T
Tartásuk azért is népszerű, mert csak harmadannyi füvet esznek, mint a szarvasmarhák, nem rongálják a környezetet. A hegyvidéki terepen is elboldogulnak, nem igényelnek sok figyelmet, jól ellenállnak a betegségeknek is.
A vad jakok létszámcsökkenésének az oka, többek között a kereszteződés a háziasított jakokkal (hasonlóan a hazánkban előforduló vadmacskák is előszeretettel párosodnak a csavargó házimacskákkal, utódaik genetikailag már nem tekinthetők vadnak).
Ezenkívül érzékenyek a különböző betegségekre is, pl brucellozis, tüdővész stb.
Egyes állományok szezonálisan vándorolnak élelem után. Kora reggel és este esznek, és nem sokat mozognak, gyakran a nap nagy részében alszanak. Hóviharok idején ezek az állatok farkukat a vihar irányába fordítják, és órákig mozdulatlanok maradnak.
Továbbiakban a házi jakkal foglalkozunk…
Majd minden részét felhasználják. Így tejét, húsát, bőrét, szőrét, sőt járomba is fogják.
Hosszú, selyemszőrű farkát annak idején a török pasák jelvényül alkalmazták.
A jaktejet „szuperételnek” tartják
A jaktej sok aminosavat, kalciumot és A-vitamint tartalmaz.
Amellett, hogy a tejért tenyésztik, a házi jakokat vajukért nevelik, amelyet po cha vagy tibeti vajteává alakítanak. A tibetiek ezt a teát úgy készítik, hogy jak tejjel, vajjal és sóval adják a Pemagulból származó fekete teához, hogy elkészítsék azt a hagyományos italt, amely erősíti az ivókat a Himalája hegység ritka, hideg levegője ellen. A teát általában a 5-6000 méter feletti fennsíkon élők fogyasztják.
A jakvaj központi szerepet játszik a vajlámpa fesztiválon, amelyet a tibeti naptár első hónapjában rendeztek Lhászában. A szerzetesek hónapokig faragnak szobrokat jakvajból, míg a vajat égető lámpák sorakoznak az utcákon a fesztivál ideje alatt.
HÖLGYEIM, FIGYELEM! A JAKSZŐR AZ ÚJ KASMÍR !
A nyár folyamán a tibeti nomádok fésülgetik és feldolgozzák azt a puha, molyhos aljszőrzetet, amelyet a jakok az év ezen időszakában levedlenek. A durva külső hajból kötelek, sátrak és parókák lesznek. A belső kasmírszerű rostok fonallá alakulnak, amelyek finomsága elkezdtek vetekszik a hagyományos kasmírral.
A kasmír a kasmírkecske szőréből készül, azonban a jak szőre hasonlóan puha és meleg, az állat maga viszont sokkal kevésbé rombolja a környezetét, mint a kecske.
A jak trágya az egyetlen tüzelőanyag a magas tibeti fennsíkon, de ennek felhasználása biológiai veszélyt jelent, mivel égése évente 1000 tonna széndioxidot eredményez, amely a globális felmelegedés egyik oka.
Köszönöm a figyelmet és hidegben ne hagyjátok otthon a jaksapkát.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
NatGeo
wikiorg
morzsafarm (képek)
hu.ekolss