AZ ONAGADORI AVAGY, AMIKOR VALÓBAN A MÉRET A LÉNYEG

AZ ONAGADORI AVAGY, AMIKOR VALÓBAN A MÉRET A LÉNYEG

Annyiszor leírtuk már Drága Olvasó, hogy ha egy japán hozzákezd valamit alkotni, akkor a tökéletességnél alább nem adja. Így van ez a bonsai-al, a wagyu marhával, vagy éppen a díszkakasokkal is.
Eredete kevéssé ismert, de állítólag a japánok mintegy ezer éve foglalkoznak a tenyésztésével, tökéletesítésével.
Ott kezdődik, hogy fogyasztása vallási-történelmi okokból nem vált szokássá, tehát a tenyésztése nem agráripari, hanem esztétikai kérdés.
Kezdjük a tojással, ami átlagosan 40 g körüli, vagyis az S méret legalja, tehát egy valamit is magára adó háziasszony, ha egy ilyet meglátna gyorsan átrakná egy másik dobozba az élelmiszeráruház polcán.
Termete sem valami acélos, a kakas átlagsúlya 1,8 kg, a tojó pedig 1,3 kg.
Összehasonításként a magyar parlagi barna kakas 2,5–3 kg, tojó 2,0-2,3 kg, a tojás mérete pedig 55-60 g.
Amíg az utóbbi éves tojáshozama 140-150 db, addig a japán rokon évente mindössze 25 darabot tojik.
Van azonban egy különleges genetikai tulajdonsága, amely kizárólag csak a kakasok esetében jelenik meg. Ezek a kakasok nem hullajtják a farktollaikat, hanem azok évről évre kb. 80-90 centimétert nőnek, egészen az életük végéig. Így akár 10-12 méter hosszúságot is elérhetnek. A tojókra nem jellemző ez, ők ugyanúgy vedlenek, mit más fajták esetében.
Az Onagadorit a jelenlegi formájára a tizenhetedik században tenyésztették Tosa tartományban, a mai Kōchi prefektúra területén, az ország délkeleti részén található Shikoku szigeten. Csak azon a területen tenyésztik, főként Nankokuban . Japánban ezen madarak közül körülbelül 250-et nagyjából egy tucat tenyésztő tart, ezt tekintik a törzsállománynak, ugyanis 2007-óta természetvédelmi védettséget élvez, de 1952-ben már Japán különleges természetvédelmi kincsének minősítették, tizenhét más tyúkfélével együtt.
A fajta sztenderd leírása…
A test hosszú, karcsú, elegánsan arányos, sovány, hátrafelé lefelé ívelő. Farktolla lefelé eső, igen hosszú. Minél több farktolla van és azok szép hosszúak, annál jobb pontozást ér el a kakas (akár 13 méter!). Minél keskenyebbek az evezőtollak, annál nemesebb a kakas. Ideális tartás mellett évente 90 cm-t nő a tollazata. Szárnyak hosszúak, zártan tartottak. Feje közepes méretű, kerek. Arca piros, szemei vörösek, gesztenyebarnák. Csőre közepesen hosszú, színe az adott színváltozat csüdjének színével egyezik meg.
Taraj egyszerű, 3-5 fogazattal. Idős egyedeknél a taraj oldalra dőlése nem számít hibapontnak. Füllebenyek fehérek, közepes méretűek. Nyaka gazdagon tollazott, melyek a hát közepéig érnek. Combok erősek, jól láthatóak. Csüd közepesen hosszú, színe jelentéktelen. Tollazata nagyon hosszú, keskeny.
Színváltozatok:
Arany, ezüst nyakú, fehér, fekete, és a legszebb a németek által paradis fogelnak is nevezett ötszínű a goshiki. minden színváltozatnál fontos szerepe van a színek homogénségének, és tisztaságának. Kiállításokon a tenyésztőik ritkán mutatják be a méretes uszályú példányokat pótolhatatlan értékük miatt.
Érdekes módon az onagadori tyúkok rendszeresen cserélik a tollazatukat, míg a kakasok soha nem hullatják el a farktollaikat, csak a tollazatuk többi részét vedlik le három évente. Valójában ez volt az egyik oka annak, hogy az európai tenyésztők eredetileg nem igazán kedvelték a fajtát, mert kopott és sérült tollaikat sokáig megtartották az állatok. Ez utóbbi miatt az eredeti tenyésztők különleges, magas ólakban tartják ezeket az állatokat, hogy a hosszú tollaik ne sérüljenek és ne piszkolódjanak össze.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Japan Poultry Science Association
wikiorg. english