A KUMARI ISTENKISLÁNYOK – VAGY KISLÁNYISTENEK…?

A KUMARI ISTENKISLÁNYOK – VAGY KISLÁNYISTENEK…?

Ha Finnországot az ezer tó országának nevezzük, akkor az indiai szubkontinens megérdemli az ezer istenek kontinense nevet. A hinduizmus, a buddhizmus és több más vallás istenszemélyei közül azonban kiemelkedik Kumari tisztelete.
Kezdjük a legendával….
A Malla dinasztia utolsó királya minden este egy kockajátékot játszott Durga/Taleju istennővel. A királynak titokban kellett tartani még a felesége előtt is, hogy kivel találkozik esténként. A király felesége azonban kíváncsi volt mit csinál a férje, így titokban megleste. Az istennő haragra gerjedt, ezért többet nem látogatta meg a királyt. A legenda egy másik változata szerint a király szexuálisan közeledett az istennőhöz, aki ellenállt. A királynak bűntudata volt emiatt, ezért az istennő még utoljára álmában közölte vele, hogy ha valaha még látni akarja, akkor fel kell kutatnia a Sákja klán lányai között. A király feladata és kötelessége, hogy felkutassa az istennőt. Fontos megjegyezni, hogy a kumari hagyomány nem csak történelmi és vallási, hanem a legutóbbi időkig politikai vonatkozású is volt.
Az élő istennők tisztelete Indiában is egy létező hagyomány, azzal a különbséggel, hogy ott csak egy vallási ünnep keretén belül – Navratri, Durga Puja – egy napra választanak ki egy kislányt, akit az ünnep ideje alatt tisztelnek. Nepálban azonban ez kicsit másképpen van. A hagyomány szabályai szerint választanak (több) 2-7 év közötti kislányt akiben Durga/Taleju istennő reinkarnációit vélik felfedezni. Az alkalmasnak tartott kislány az első menstruációjáig, azaz ottani értelmezés szerinti nővé éréséig tölti be a funkciót, utána Durga más testbe költözik.
Drága olvasó, itt megint egy kanyart kell tennünk és néhány mondat erejéig ismerkedjünk meg Nepállal. Nem idegenvezetésre vállalkozom, csak a továbbiak megértéséhez elengedhetetlen részekkel foglalkozom.
Nepál az egyik legkevésbé fejlett ország a világon, de egyike a világ leggyorsabban növekvő gazdaságainak.
Jelentős előrelépést ért el a szegénység csökkentésében, így a nemzetközi szegénységi küszöb (1,9 USD/fő/nap) alatt élők száma 2018-ra már 9,3%-ra csökkent. Lakosainak nagy része parasztként vagy bérmunkásként a földből igyekszik kicsikarni szűkös megélhetését.
Nepál kultúráját, társadalmi berendezkedését, lakóinak világképét, mindennapi életét és az ünnepeket egyaránt meghatározza és áthatja az élő vallási gyakorlat. A vallás összeolvad a mindennapokkal. Mindent a vallás előírásai szerint mozgatnak.
Az ország 1963-ban törvénytelennek nyilvánította az érinthetetlenséget, és azóta más diszkriminációellenes törvényeket és szociális jóléti kezdeményezéseket fogadott el. A városi munkahelyeken és az oktatási intézményekben a kaszttal kapcsolatos azonosítás nagyjából elvesztette jelentőségét.
A nepáliak elsöprő többsége nem szerelemből házasodik, hanem a házasságukat a szüleik vagy más idősebb családtagok rendezik el. A gyermekházasságok gyakoriak, különösen a vidéki területeken. Sok nőnek rendezik el a házasságát mielőtt elérné a 18. életévét.
Míg Indiában állandó a feszültség az eltérő vallási csoportok között, Nepálban a hinduk, buddhisták és muszlimok békésen élnek együtt. A hinduizmus és a buddhizmus között teljes ökuménia uralkodik. Átvesznek tanokat, beépítenek eszméket a másik vallásából, mint ahogy egymás templomait is használják. A különbözőségek tiszteletével és toleranciájával teljes az egyetértés.
A lakosság döntő többsége hindu. Egy hívő hindunak három fő kötelessége van az életben. Az első, hogy ki kell nyilvánítania az istenek iránti tiszteletét. A második, hogy figyelembe kell vennie a kasztok rendjét (A kasztrendszer törvény általi tiltása igen érdekes helyzetet teremthet egy közösségen belül). A harmadik, hogy halottait a temetési szertartásnak megfelelően el kell hamvasztania.
Témánkkal összefüggésben érintenünk kell Nepál közelmúltbeli politikai történéseit is.
1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maoisták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt.
2006. április 21-én Dnyánendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor Giridzsa Praszad Koiralát iktatták be hivatalába.
A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta fel a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött.
És itt a kapcsolódás történetünk folytatásához, a királynak ugyanis jelentős szerepe volt a Katmanduban, Nepál fővárosában isteni trónon ülő kumari kislánnyal kapcsolatban.
A kumarik felkutatása komplikált feladat, sokban hasonlít a Dalai Láma kiválasztási procedúrájához. Mindkét esetben királyi asztrológusok, papok, vallási vezetők felügyelik és segítik a kiválasztás folyamatát. A jövendő kumarinak egészségesnek kell lennie, semmilyen fogyatékossága nem lehet. A kiválasztáskor mind a külső és belső adottságok fontos szerepet töltenek be. A külső megjelenésében kecsesnek, törékenynek, sötét szemű és hajúnak kell lennie. A belső tulajdonságok közül a legfontosabb egy kumarinál a béke és a félelemnélküliség. A horoszkóp elkészítése is egy lényeges része a kiválasztási folyamatnak, mert itt is erősen megjelenik a politikai vonatkozás, mert az új kumari horoszkópjának ki kell egészítenie a királyét.
Fontos, hogy kettőjük között nem lehet konfliktus, mivel a kumari legitimálja a király hatalmát a következő évre. Arról is meg kell győződni, hogy a kumari családja is hűséges a királyhoz. Számos próbát kell kiállniuk a leendő kumariknak, mielőtt az arra illetékesek megbizonyosodnak arról, hogy ki a legmegfelelőbb erre a pozícióra.
Miután a kumari kiválasztása megtörtént rituálisan meg kell tisztítani a testét és a lélekét a múlt tapasztalataitól. Durga/Taleju templomából átkísérek az új otthonába a Kumari Ghar-ba, mely mindaddig az otthona lesz, amíg Durga/Taleju istennő nem távozik el tőle. Ekkor utoljára fehér ruhát adnak rá és a saját lábán sétál át a palotába. A beiktatás után a lábai nem érinthetik a földet, ezért gyaloghintón vagy ölben hordozzák. A lábai szentek, amelyet cipő nem fedhet el, ha szükséges egy piros zoknit húznak a lábára. A kumarihoz érkező emberek megérintik vagy megcsókolják a lábát. A beiktatás után vörös ruhát kell hordania, fejdíszt, és egy jellegzetes tűz szemet is festenek a homloka közepére, ami különleges erejének a szimbóluma. Ettől fogva egy új élet kezdődik a kislány számára, szigorúan meghatározzák a napirendjét, és azt is kivel érintkezhet. Régen jellemző volt, hogy a kumarikat elszakították családjuktól és csak ritkán találkozhatott velük. Azonban ma már megengedik, hogy a szülők is a lányukkal élhessenek a palotában, és segítsék őt mindenben.
Sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy a kumarik nem részesülhetnek oktatásban. Azonban ez mára megváltozott, 2008-ban a nepáli bíróság kötelezővé tette az iskolába járást. A bíróság kimondta, hogy nincs olyan történelmi vagy vallási dokumentum, amely megtiltaná azt, hogy a kumarik iskolába járjanak. Területenként eltérő, hogy egy kumari közösségben vagy magántanárnál tanul, de átlagosan napi 3-4 órát tanulással kell töltenie. Az oktatás különösen fontos, hiszen a kiváltságos élet megszűnése után vissza kell térniük eredeti környezetükbe. Miután Durga istennő távozik belőlük a kumarik sorsa bizonytalan. A szerencsésebbek egyetemre is járhatnak, de egy szinte majdnem biztos mindannyijukban: jóval később mennek férjhez, mint a nepáli lányok többsége.
Az indiai szubkontinensen az sem rendkívüli, hogy 13 évesen adják férjhez egy sokkal idősebb férfihoz, a korai terhesség, és az ezzel járó komplikációk pedig végzetesek lehetnek. A legtöbb lánynak arra sincs meg a lehetősége, hogy iskolába járjon. Attól, hogy eltörlik a kumari hagyományt ezek a problémák nem lesznek megoldva. A kumariknak ez egy kitörési lehetőség, itt biztonságban vannak, anyagilag is. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom is elismerően tekint egy olyan családra, melyben van egy kumari. Egy 2011-es Kathmandu Post cikk szerint a kumarik élete a szigorú napirendet leszámítva átlagosnak mondható, iskolába járnak, vagy magántanárnál tanulnak, számítógépezhetnek, játszhatnak a barátaikkal.
Nehéz véleményt alkotni egy fizikailag és társadalmilag tőlünk messze álló hagyományról. Azt gondolom a problémák megoldásának joga egyedül a nepáli népé.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Wikipédia – Nepál
érdekesvilág (képek)
religiológus (egyes szövegrészek változtatás nélkül)