A KEZEK BARLANGJA BORNEÓN

A KEZEK BARLANGJA BORNEÓN

Az ember a legősibb idők óta ott hagyja a keze nyomát amerre jár. És ezt nemcsak jelképes értelemben. Találtak a világ számtalan pontján olyan barlangrajzokat, amelyek kézlenyomatokat tartalmaznak, sőt van egy hely ahol szinte csak azok találhatók a barlang falán és a mennyezetén is. (zárójelben jegyezném meg, hogy ez az ősi szokás a középkorban is divatban volt: a keresztesek a Szentföldre indulásuk előtt hagyták kezük nyomát a templom falán. Ha épségben visszatértek, a másik kéz lenyomata is mellé került.)
Az indonéz szigetvilágban elterülő Borneó Földünk harmadik legnagyobb szigete, nagysága 743 330 km². Területén három ország: Brunei, Indonézia, Malajzia osztozik. Az indonéz területhez tartozó kelet-kalimantani barlangokban mintegy másfél ezer tenyérlenyomatot fedeztek fel.
A kéznyomok nagy része igen nehezen elérhető, nehezen megközelíthető barlangokban található.
Ebből adódóan valószínűsíthető, hogy nem hétköznapi, pont éppen arra járó emberek hagyták ott a nyomaikat. Nagy valószínűséggel ezek a nyomok különleges, csak kevesek számára megengedett jelzések voltak.
Számos kultúra vizsgálatából tudjuk, hogy az effajta elzárt vagy tiltott hely a csoport, törzs bizonyos „fontos” személyeinek, gyógyítóknak és/vagy sámánoknak a beavatásához kapcsolódik. Mindezekhez a szertartásokhoz gyakran hozzátartozik a tánc, az ének, próbák teljesítése, a transzba esés és a jelképek festése.
A tenyérnyom a prehisztorikus sziklaképek világszerte elterjedt motívuma, Ausztráliában, Franciaországban, de létezik egy Cueva de las Manos (magyarul A kezek barlangja) egy barlang Argentína Santa Cruz tartományában is.
Ezektől eltérően a kalimantaniak egy részét pöttyök, vonalak vagy egyéb minták díszítik. Ezek jelentése egyelőre tisztázatlan. Néhol a tenyérnyomok hosszú, tekervényes vonalakkal más kezekhez, vagy embereket, állatokat ábrázoló rajzokhoz csatlakoznak. Nyilvánvaló, hogy ezek valamiféle történetmesélési szándékkal készülhettek. Ezek a képek talán személyeket, családokat, vagy lelkeket összefűző kötelékeket örökítenek meg.
Feltűnő és tovább gondolásra ad okot a hasonlóság a kéznyomok készítése és a hagyományos borneói gyógymódok között. A képek úgy készültek, hogy a festő a falra helyezte egy ember kezét, majd porrá tört okkerfestéket fújt köré. A hagyományos gyógyító szinte ugyanezt teszi., amikor kezével megérinti a beteg testrészt és gyógyhatásúnak tartott készítményeket fúj rá. Mindkét művelet a varázslat egy fajtája.
Eddig az antropológusok minden lenyomatot férfiak kezének tulajdonítottak, legfeljebb serdülőnek, ha a kéz kicsi volt. 2002-ben azonban John T. Manning angol biológus különböző etnikumokhoz tartozó emberek kezének tanulmányozása során rájött, hogy a férfiak többségénél a gyűrűsujj kissé hosszabb, mint a mutatóujj, míg a nőknél a kettő csaknem azonos.
Chazine ezzel a “Manning-mutatóval” vizsgálta meg a 10 ezer évvel ezelőtt készített borneói barlangrajzokat és ez igazolta az angol tudós tételét.
A felfedezésnek nagy a jelentősége, mert így a kutatók választ kaphatnak olyan kérdésekre, hogy volt-e szerepük a nőknek a rituálékban, voltak-e a két nem számára különválasztott barlangfelületek, azonos, vagy eltérő színeket használtak-e a nők.
Luc-Henri Fage a tenyérnyomok 57-féle jelét jegyezte föl, s ezekből 29 másutt is felbukkant. „Ez valamiféle kódolt kommunikáció” állítja a kutató. A jelek értelmezése és az összefüggések megfejtése még várat magára.
Köszönöm a figyelmet.

írta Jean-Michel Chazine NatGeoban megjelent írása alapján: Pester Béla
Forrás:
NatGeo
wikiorg