A MOKENEK A TENGER NOMÁDJAI, HA MÉG LÉTEZNEK…

A MOKENEK A TENGER NOMÁDJAI, HA MÉG LÉTEZNEK…

A moken törzs tagjai évszázadok óta halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, hajókon illetve cölöpökre épült házakban laknak Mianmar (Burma) és Thaiföld partjainál. A tengerből hagyományos módszerekkel gyűjtik be táplálékukat. Búvárszemüveg és egyéb segédeszközök nélkül hozzák fel a zsákmányt akár 25 méteres mélységből is.
Nyelvük az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. Elterjedési területe Délkelet-Ázsia és Óceánia, valamint Madagaszkár. Az ausztronéz nyelvek között sok nagy irodalmi és államnyelv van, a többségük azonban a Csendes-óceán kisebb-nagyobb szigetein használatos, némelyikük csak néhány száz vagy ezer beszélővel.
Ilyen a mokenek nyelve is, létszámukról nincs hivatalos statisztika, 1000 és 3000 között lehetnek.
Mianmar(Burma) és Thaiföld próbálkozásai a mokenek a tágabb regionális kultúrába való beolvasztására nagyon korlátozott sikerrel jártak. Függetlenségüket, vándor életmódjukat nem kívánják feladni.
A mokenek azonban bizonytalan jövő előtt állnak, mivel népességük csökken, nomád életmódjuk és rendezetlen jogi státuszuk pedig marginalizálja őket a modern tulajdon- és bevándorlási törvények, a tengeri védelmi és fejlesztési programok, valamint a szigorodó határpolitikák miatt.
Tulajdonviszonyaik rendkívül szerények, csak a létfenntartáshoz szükséges legalapvetőbb eszközöknek vannak a birtokában. Ennek egyszerűen az az oka, hogy szemléletük szerint, ha nincs mit elrabolni tőlük, akkor a tengeri kalózok békén hagyják őket.
A mokenek feltehetően Dél-Kínából vándoroltak el mintegy 4000 évvel ezelőtt és a 17. század vége felé elszakadtak a többi vándorló népcsoporttól. Otthonuk a mintegy 800 szigetből álló Mergui szigetcsoport, amely 400 kilométer hosszan húzódik Mianmar partjai előtt.
„ a mokenek a csónakjaikon születnek, élnek és halnak meg, gyermekeik köldökzsinórja a tengerbe merül.” Szól az egyik eposzuk.
Évi nyolc-kilenc hónapot töltenek alacsony építésű kabangjaikon hajózva s csupán a monszun idején élnek a szárazföldön.
A kabangokon való életet a mítoszok szerint a szigetek egykori királynője Szibian rótta rájuk büntetésből, mivel a maláj férje Gaman megcsalta őt a húgával. A kabangot az emberi testhez hasonlította, az orra az élelmet kereső száj, a tatja pedig a nyílás amelyen a salak távozik.
A kiváló búvár és gyöngyhalász mokenek a tengerből gyűjtik be amire szükségük van, a kagylót, csigát és osztrigát maláj vagy kínai kereskedőkkel csereberélik más élelmiszerre.
A monszun közeledtével ideiglenes táborhelyet keresnek valamelyik szigeten, vagy elhagyott partszakaszon. Itt szertartásokat tartanak szellemeiknek és új hajókat építenek a férfivá érett fiataloknak.
Gyermekeik elképesztően élesen látnak víz alatt. Svéd kutatók utánajártak e különleges képesség okainak.
A moken gyermekek különleges képességgel rendelkeznek: látásuk a víz alatt kétszer élesebb, mint a hasonló korú európai gyerekeké. Egészen apró kagylókat is meglátnak több méter távolságból, még akkor is, ha az környezetüktől nem ütnek el.
Az európai és moken gyerekek szeme szerkezetileg nem mutatott eltérést, és a szárazföldi látásuk is azonos mértékű volt. A víz alatt azonban a moken gyerekek elképesztő látásélességről tettek tanúbizonyságot.
Alkalmazkodás
A szem szaruhártyájának fénytörése, ami a tiszta látás kulcsa, a víz alatt nagymértékben csökken. Ennek oka a levegő és a víz eltérő sűrűsége. A víz sűrűsége nagyjából megegyezik a szem belsejében lévő folyadékokéval, így a fénytörés korlátozottá válik.
A moken gyerekek azonban a víz alatt is képesek az akkomodációra, azaz szemlencséjük alakjának változtatására a fénytörés fokozása érdekében. Akkomodációnak nevezzük azt, amikor a szemlencse közelre nézéskor domborúbbá, távolra nézéskor laposabbá válik, és így biztosítja, hogy a különböző távolságban elhelyezkedő fókuszból kiinduló fénysugarak az ideghártya megfelelő helyére vetüljenek, és éleslátás jöjjön létre.
Akkomodáció minden egészséges látású embernél folyamatosan működik a szárazföldön, azonban a víz alatt ilyen reakció nem tapasztalható, és az átlagember látása itt homályossá, gyengévé válik. A moken gyerekek nagy valószínűséggel tudatosan képesek a víz alatt akkomodációt végezni, sőt, a pupillájuk tágasságát is akaratlagosan szabályozzák: mintegy 2 milliméternyire szűkítik össze a víz alatt, míg az európai gyerekek csak átlag 2, 5 mm-re tudják összehúzni. A pupilla szűkítése tovább javítja a víz alatti látást.
Tanult vagy öröklött képesség?
Ezt nem lehet egyértelműen különválasztani, mivel a környezet, a tanulás és az öröklött tulajdonságok szoros egységet képeznek. Az a tény azonban, hogy a moken gyerekek képességének felismerése után európai gyerekeknek is meg lehetett tanítani a víz alatt éleslátást, arra utal, hogy ez esetben a tanulásé a főszerep. Nem kizárható viszont, hogy a gének is befolyásolják a képesség elsajátításának sebességét.
A 2004. december 26-i cunami letarolta a thaiföldi és mianmari partokat. A thai mokenek a Surin-szigeti Nemzeti Parkban a puszta életüket mentve (egyetlen áldozat kivételével) egy magaslatra rohantak és onnan nézték végig táborhelyük és hajóik pusztulását.
A mianmari mokenek sorsa ismeretlen…
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
NatGeo
wikiorg translate moken

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *