SumidaDiósgyőri vár
Miskolc belvárosától mintegy 8 kilométerre, a Bükk hegység lábánál, a Szinva-patak völgye fölé emelkedő mészkőrögre épült a Diósgyőri vár, melynek négy tornya már messziről látható. A vár helyén eredetileg egy földvár állt, melyet a IX. században építettek. Erre utalnak a feltárások során talál összefüggő rendszert alkotó cölöplyukak.
A vesztes muhi csata, 1241-ben igen közel zajlott le, és a fosztogató tatárok feldúlták a környéket, magát Győr várát pedig elpusztították. IV. Béla király is csak egy hajszállal úszta meg, hogy elfogják vagy megöljék, de még idejében sikerült a Bükk erdeibe menekülnie.
1271-ben már ismét várként említik, méghozzá Ernye bán tulajdonaként, aki IV. Bélától kapta adományként a második honalapítás során. Ekkor már kővárról beszélhetünk, amit megerősítettek a feltárások során talált falmaradványok.
A Diósgyőri vár jelentősége I. Nagy Lajos idején nőtt meg igazán, aki hatalmas birtokokat csatolt a várhoz és királyi székhellyé tette.
A politika mellett más szempontok miatt is kedvelte Lajos király Diósgyőrt. Csak pár lépést kellett tennie és rögtön a Bükk erdőségében találta magát, ahol akkoriban csak úgy “hemzsegtek” a vadállatok, a várárok pedig dél-kelet felé kiszélesedve egy halastóba torkollott. A király előszeretettel vadászott itt, évente több alkalommal; néha hónapokat is töltött Diósgyőrben, az udvartartásával.
Nem mellékes az sem, hogy bár az országnak ezen a részén akkoriban nem voltak háborúk (ami Nagy Lajos idején ritka kivétel volt, mert egyfolytában háborúzott), a néhol három métert is meghaladó vastagságú falak és a magas tornyok szinte bevehetetlenné tették a Várat. (Ne feledjük el, hogy ágyúkat csak a XV. században kezdtek el használni, ekkoriban még csak kezdetleges kőhajítókat és faltörőket cipelt magával egy ostromló sereg.)
A király többször is keltezett leveleket innen valamint Diósgyőr számos kiemelkedő esemény helyszíne is volt. Az egyik ezek közül az az 1369-es ceremónia, amikor Lajos egy címert adományozott Kassa városának, ami azért volt nagy fontosságú, mert általa Európában elsőként kapott címert egy város.
Élete utolsó éveiben Nagy Lajos már nagyon zárkózottan, még a saját családjától is elvonultan élt; ennek oka egyesek szerint az volt, hogy megkapta a leprát, mások szerint több betegsége között volt egy, a leprához hasonlatos bőrbetegsége is, ami miatt csak kámzsában és kesztyűben mutatkozott mások előtt. Anjou I. Lajos 1382-ben, pontosan negyven évi uralkodás után, ötvenhat évesen szenderült végső álomra, vele együtt foszlott szét az erős közép-európai nagyhatalom is.
Diósgyőr vára másodvirágzását Mátyás király alatt élte, amikor Beatrix királyné pompázatos reneszánsz kastéllyá építtette át a gótikus várat, de a király maga is szívesen időzött itt.
A mohácsi vereség után a vár zálogos bérlők kezére került, a törökök előrenyomulásával pedig végvárrá alakult. Védelmi rendszere azonban nem volt korszerű, így jelentősége igen csekély volt a védelem és az ellenség számára is.
A Vár ettől kezdve nemesi bérlők kezére került. Az első ilyen bérlő, Gyarmati Balassa Zsigmond, az ő idején történtek az utolsó építkezések is a vár területén A vadászkastélyt a török veszély közeledtére megerősítették; védőbástyákat és ágyúállásokat építettek hozzá. Eger várának eleste után elméletileg belekerült a végvári vonalba, de a törökök nem nagyon foglalkoztak vele, kivéve 1596-ot. Ekkor a körülbelül 40 km-re fekvő Mezőkeresztesnél a török hadak vereséget mértek az egyesített erdélyi-császári hadakra, akik Miskolcon és Diósgyőrön keresztül menekültek el. Az üldöző törökök feldúlták a környéket, de a Várat bevenni nem tudták.
Az 1600-as években meglehetősen hányattatott sora volt a várnak, állaga folyamatosan romlott és pénzt nem nagyon kaptak a kijavítására. A várőrség létszáma változó volt; maximum 300 katona, általában még ennél is sokkal kevesebb (inkább 100 fő alatt), de gyakran fizetést sem kaptak és földművelésre kényszerültek.
Az őrség 1661 okt. 4-én értesítette a vármegyét, “hogyha a várat rövidesen nem hozatja védhető állapotba, kénytelenek lesznek megszökni.”
1665-ben pedig aziránt folyamodott, hogy “megadhassa magát a töröknek s inkább fizessen bizonyos adót, semhogy a legnagyobb bizonytalanságnak legyen kitéve.”
1696-ban a törökök bevették és felgyújtották a várat, a királyi csapatok hiába foglalták vissza, a vár állapota egyre csak romlott. 1702-ben a királyi kincstárba került a váron a tervezett felújítások sorra elmaradtak a kedvezőtlen körülmények miatt.
Végromlásában a kuruc mozgalom elindulásának nagy szerepe volt. A kurucok 1673-ban elfoglalták a Várat, de erre válaszul a kassai császári parancsnok egy erős tüzérséggel támogatott 1500 fős sereget küldött Diósgyőr alá, akik rövid, de heves ostrom után bevették a várat, értékeit Kassára hurcolták, a vár egy része pedig leégett,
Pár évre rá ismét kurucok érkeztek, akik “megadták a kegyelemdöfést” a Diósgyőri várnak, lerombolva annak még megmaradt védhető részeit.
Vár leírása
Diósgyőri várár több építési korszak lenyomatát hordozza.
A szabályos alaprajzú palota négy sarkán egy- egy szögletes torony áll.
A délnyugati bástya egy villámcsapás következtében leomlott. A palota földszintjén a várudvarból nyílnak a bejáratok a különböző helyiségekbe. Az északi oldalon fedett, árkádos tornác foglalta el az udvar kis részét. Előtte egy kőlépcső vezetett az emeleti szintre. A két északi torony között helyezkedett el, az emeleten a lovagterem. A kápolna a keleti szárnyban volt, öt másik helyiséggel együtt. A vár eredetileg gótikus stílusban épült, melyre különböző építészeti korszakok is nyomot hagytak, de alapvető szerkezeti változtatásokat nem eszközöltek a későbbiekben. Inkább díszítő jellegű, dekoratív átalakításokat végeztek, főleg a reneszánsz jegyében Beatrix királyné keze alatt. Ebben az időben emelték meg a négy torony magasságát is egy szinttel, illetve kibővítették a várfalövet az ikertornyokkal.
A török támadások idején, vár megerősítésére épült a délkeleti oldalon a rondella és az északnyugati sarokban kiképezett ötszögletű védmű, melyeken ágyúkat helyeztek el. Az ott feltárt kút kávájának felirata alapján ezek a munkálatok Balassa Zsigmond nevéhez fűzőrnek az 1540-es évekből.
A Diósgyőri vár nagyszabású régészeti ásatása és rekonstrukciója a XX. század második felében történt meg, majd 1973-ban nyitotta meg kapuját a látogatók előtt.
szerk.: Cseke Ibolya
Dr. Szendrei János: A Diósgyőri vár története
Czeglédy Ilona: A Diósgyőri vár
www .elmenyvar.hu
