SumidaBudavári Sikló
A Budavári Sikló (korábban Budai Hegypálya) egy különleges vasút, Budapest I. kerületében a Clark Ádám téren. Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél, az Alagút Duna-parti torkolata közelében áll az alsó állomása, a felső pedig a Szent György téren, a Budavári Palota és a Sándor-palota között. Budapest Duna-parti látképének szerves részeként 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
Története
A királyi vár különböző hivatalaiban dolgozó hivatalnokoknak elegük volt abból, hogy minden nap fel kellett mászniuk az irodájukhoz a Várhegyre.
Széchenyi Ödön, a Budapesti Hajósegylet, a Kereskedelmi és Iparegylet, a Budai Népszínház és még számos gazdasági és kulturális intézmény alapítója, részvényese vagy adományozója kezdeményezte a Budavári Sikló és a Fogaskerekű vasút építését.
gróf Széchenyi István fia, Ödön 1868 és 1870 között Lyonban látott példa nyomán tett javaslatot, hogy a Várhegy lejtőjére épüljön gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút.
Wohlfahrt Henrik tervei alapján, 1870. március 2-án avatták fel második ilyen szerkezetként Európában a Budai Hegypálya vasutat. Hetvenöt éven át jól működött a különleges közlekedési eszköz, csodálatos panorámát kínálva a város pesti oldalára. 1873-ban már 1,5 millió utast szállító sikló népszerűsége akkor sem csökkent amikor megindult, 1928-ban a várban közlekedő autóbusz járat .
A második világháborúban a felső épületet és az ottani kocsit légicsapás pusztította el, az alsó épület és a gőzgép épen maradt. Mivel a Budai Várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánták megoldani, a helyreállítás helyett a BSZKRT 1948–49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit elhordatta. A sikló működése, az 1985-ben megkezdett teljes körű rekonstrukcióig szünetelt. A felújításról ezen idő alatt is több elképzelés látott napvilágot; 1962-ben tervbe vették az építését a következő évben mozgólépcsővel helyettesítették volna, majd 1965-ben ismét fel kívánták újítani, ami végül lekerült a napirendről. Ezt követően alakult meg az ún. „Sikló Bizottság”, melynek köszönhetően terv készült a helyreállításról, amit a kormány gazdasági bizottsága 1968-ban jóvá is hagyott. Ennek ellenére évekig nem történt semmi, majd hosszas várakozás után 1986. június 4-én nyitották meg ismét az utazó közönség előtt.
A pálya hosszúsága 95 méter. Az alsó és felső állomás közti szintkülönbség 50 méter, (48°). Két kocsi egymással ellentétes irányban emelkedik, illetve ereszkedik, vagyis amikor az egyik kocsi felfelé indul, a másik lefelé tart.
A Sikló is normál nyomtávolságú (1435 mm) vasúti jármű, a menetidő 2 perc. A mai járművek alvázait régi BHÉV alkatrészekből építették, a csapágyfedelek feliratai is erről tanúskodnak.
Az alsó végállomáson volt az eredeti gőzüzemű gépház. Újjá építés óta a szerkezetet egy elektromos motor működteti a felső végállomás alatti gépteremből.
A mai kocsinak neve és pályaszáma is van. Az Alagút felőli, északi pályán a BS1 „Margit”, a déli oldalon a BS2 „Gellért” közlekedik.
A jármű a megnyitás óta naponta 7:30 és 22:00 között szállítja az utasokat. Minden páratlan hét hétfőjén karbantartást végeznek a szakemberek,
A kéthetenként esedékes karbantartáson kívül tavasszal és ősszel általában 5-5 napra szintén leáll a közlekedés, hogy az aktuális munkákat elvégezzék.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
