SumidaNagyvázsonyi pálos kolostor
A Szent Mihály tiszteletére szentelt nagyvázsonyi pálos kolostor a magyarországi késő gótikus egyházi építészet, romjaiban is egyik lenyűgöző emléke.
Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs közös ünnepélyes alapítólevele 1483. május 5-én kelt. Az oklevél szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy „az ő és szüleik üdvösségére” létesítették a templomot és rendházat. Az oklevélben utalás található arra vonatkozólag is, hogy az építkezés már korábban folyamatban volt, sőt, Kinizsi kérésére a pápa már 1482-ben búcsút engedélyezett a Szent Mihály templomot felkereső hívek részére. Valószínű, hogy 1480-1481 táján kezdhettek hozzá a kolostor építéséhez, és csak annak nagymértékű előrehaladása után fordultak Mátyás királyhoz a királyi jóváhagyásért. A rend tagjai egy 18. századi iratban említették, hogy Kinizsi 26 személyre tette meg az alapítást…
Kinizsi Pál és Magyar Balázs számos birtokkal gazdagította a vázsonyi pálosok vagyonát. Az adományokról megannyi oklevél maradt fenn. A rendház alapítását és a nagylelkű adományozásokat Mátyás király hagyta jóvá, sőt nevezett birtokokra vonatkozó királyi jogáról is lemondott a monostor javára. 1486-ban Kinizsi még négy ezüst kelyhet és ezüst szentségtartót is adott a templomnak. 1489-ben kőkerítéssel vették körbe a kolostort, amelynek halastavat, szántókat, réteket is a pálos szerzeteseknek juttatták.
A vázsonyi pálos rendház, mint a „pálos kultúra kirepítő fészke”
Kinizsi Pál török feletti győzelmei után a szultán ideiglenes békét kért Mátyás királytól, aki 1483-ban több éves fegyverszünetet kötött a törökökkel. Kinizsi ekkor építette ki vázsonyi uradalmát, illetve ugyan erre az időre tehető Magyar Benignával kötött házassága is. Magyar Benigna eleinte feljebbvalójaként, majd hadvezér társaként szereplő Magyar Balázsnak egyetlen életben maradt gyermeke volt. Benigna életéről nem sokat tudunk, Kinizsi Pál életében alig egy-két oklevél említette. Ami biztos, hogy az ő emlékét őrzi a vázsonyi pálos kolostorban „nagyságos Benigna asszony” számára készült, gazdagon díszített magyar nyelvű két imádságos könyv, melyeket Festetich- és Czech-kódex néven tart számon a magyar irodalomtörténet.
A legismertebb és legjelentősebb, az 1492 után készült Festetics-kódex, még Kinizsi életében íródott magyar nyelvű imádságos könyv, mely gazdag mintakincsű, élénk színekkel pompázó, számos oldalon még a szöveg rovására is túltengő, főleg növénymotívumokkal díszített kódex. Kezdő lapján a Magyar és Kinizsi család címere látható, készülésének időpontját jelzi, hogy „Pál uram betegségéről szerzett imádság” is olvasható benne, amely minden bizonnyal Kinizsi 1492-ben bekövetkezett szélütése alkalmával íródott. Ezt az imát egyébként a Kinizsi által birtokolt települések templomaiban imádkozták. A kódex tartalmazza az Itáliából kiinduló humanizmus meghatározó alakjának, Petrarcának hét bűnbánati zsoltárát, valamint János evangéliumának elejét is. A kódex egykori tulajdonosáról, a Festetics-családról kapta a nevét, tőlük vásárolta meg az Országos Széchényi Könyvtár 1947-ben.
Két évtized múlva, 1513-ban készült el a Czech-kódex, mely ugyancsak magyar nyelvű, 98 levél terjedelmű imakönyv, hasonlóképp Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült. A színes iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 2 levele hiányzik. A szombati Mária-zsolozsma vesperását, Szent Brigitta 15 imáját és más magánimádságokat tartalmazó kódexet a nagyvázsonyi pálos kolostorban másolta egy magát Fráter M-nek nevező szerzetes. 1833-ban az érsekújvári ferencesek könyvtárában Czech János fedezte föl a kódexet, ezért róla kapta nevét. A kézirat 1851-ben ajándékozás útján került a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába.
A vázsonyi pálos kolostorban készült még két, utókornak fennmaradt kódex, a Gömöry- és a Peer-kódex is. A Gömöry-kódexet a veszprémi apácák számára Tetemy (Tétényi?) Pál pálos szerzetes írta. A XIX. század elején Gömöry Károly pesti patikárius birtokolta a kódexet, aki 1821-ben az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta, ezért viseli az ő nevét. A pálos imaszövegeket tartalmazó Peer-kódexet a szomszédos Csepely faluban élő kisnemes kapta 1518 körül, aki a templom donátora volt. A kódexben maradt fent Vásárhelyi András éneke és Apáti Ferenc Feddő ének című verse, valamint az „Ének Szent László királyról”, mely az egyik legrégibb magyar művészi műfordítás.
A ránk maradt vázsonyi eredetű kódexek arról tanúskodnak, hogy a szerzetesek közül sokan foglalkoztak másolással nemcsak a maguk vagy a szomszédos kolostorok számára, hanem jótevőik részére is. A Szent Mihály kolostor, alig 70 évnyi története alatt messze vidék kulturális életében is lényeges szerepet játszott, az irodalomtudomány a pálos kultúra „kirepítő fészkének” tartja…
Kinizsi Pált 1494. november 29-én Szendrő ostroma közben, Szentkelemen nevű településen érte a halál. Holttestét, végakaratának megfelelően az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték végső nyugalomra.
Kinizsi Pál domborműves, gótikus várrészleteket is tartalmazó síremlékét Magyar Benigna készíttette. A domborműveket a Kinizsi-vár különböző helyeire beépítve találták meg, ezek egészen bizonyos, hogy a pálos kolostorban álltak. A csatajeleneteket ábrázoló domborművek részben a Kinizsi-síremlékhez tartoztak, részben pedig a szentségtartó fülkét is díszíthették. A domborművek készítésének ideje a Kinizsi halálát követő évekre tehető. Benigna asszony férje halála után is sok adománnyal támogatta a pálos kolostort, többek között saját hímzésű oltárterítőt is ajándékozott a szerzeteseknek, de egyúttal szobrászokat és kőfaragókat is foglalkoztatott.
Első férje halála után Benigna asszony nem sokáig viselte az özvegyi fátylat, hiszen egy 1495-ben kelt oklevél már Horváth Márk feleségeként említi. Horváth, amikor 1508-ban a lóról leesve nyakát szegte Zágrábban, már Horvátország és Szlavónia bánja volt. Végrendeletében Dobrony birtokát hagyta a vázsonyi pálosokra.
1511-ben Benigna, saját lelki üdvéért még a vázsonyi szerzeteseknek ajándékozta Veszprém megyében lévő két birtokát, Lihért és Agyaglikat is, annak malmával együtt. Benigna második férje, Horváth Márk halála után újra házasságot kötött, ezúttal Kereky Gergely környékbeli kisnemeshez, akit 1519-ben megöletett. Ekkor Benignát halálra és vagyonának elkobzására ítélték. II. Lajos azonban Kinizsi és Magyar Balázs érdemeire való tekintettel megkegyelmezett az asszonynak. További sorsáról nem tudunk, annyi bizonyos, hogy 1525-ben még élt. A férjgyilkos Benigna talán a vázsonyi pálosok által neki írt kódexek imáit morzsolva lelt örök nyugalomra…
Amikor 1552 tavaszán Vázsony közvetlenül a végvárvonalba került, a környékbeli földesurak, Horváth Péter és Gáspár, Choron János és Gyulaffy László váraik és a környék biztonsága érdekében, a tálodi és a városlődivel együtt felrobbantották a vázsonyi pálos kolostort, félvén attól, hogy a török elfoglalja és erődítménnyé alakítja azokat. A robbantások májusban történhettek, mivel Oláh Miklós június 20-án kelt oklevelében már az elpusztított vázsonyi rendházról tett említést.
A Szent Mihály templom és a síremlékek
A kolostor temploma 31 méter hosszú, egyhajós, sokszögzáródású szentélyű. Egykor pompás gótikus hálóboltozat fedte. A szentély 8, míg hajó 9,5 méter széles, a szentély 15 méter hosszúságú. Itt a szerzetesek két oldalt a fal mellé húzódó padsorai (stallumai) álltak. A templom világiak számára is nyitva állt, többek között búcsújáróhely-volta miatt is. Bár a templom kegyurának, Kinizsinek a síremlékét az 1552-es robbantás elpusztította, maradványait már 1708-ban megtalálták. Sírüregének maradványait a szentély közepén fedezték fel, Horváth Márkét pedig közvetlenül a diadalív mellett a hajóban találták meg. Kinizsi sírköve a nagyvázsonyi vár kápolnájában, Horváthé a kőtárban látható, a Szent Mihály templomban a két sír helyét ma műkőlapok jelzik. A jelek szerint mást nem temettek a templomba, bár azt Kinizsi és Magyar családi temetkezőhelynek szánta…
A templom és kolostor köveit többnyire a vár 16. századi megerősítése során hurcolták el, de a háborús idők elmúlta után a rom továbbra is a falubeliek kőbányája maradt, az uradalmi tisztviselők olyakor pénzért árusították köveit. Még egy 1651-ben kelt oklevélben szó esik arról, hogy a pálosok Zichy Imrével kötött bérleti szerződésükben kikötötték ugyan, hogy a kolostor romjaiból a köveket nem hordhatják el, ennek a tilalomnak azonban sem előzőleg, sem a későbbiekben nem sok foganatja lehetett… Később is csak Rómer Flóris közbenjárásának volt eredménye, így maradhatott meg a vázsonyi Szent Mihály kolostorból annyi, amit jelenleg is láthatunk a feltárás és az állagmegóvás után…
Forrás:
Magyar Turista, 2018. február
Wikipédia
