ŐSI LABDAJÁTÉKOK ÉS A FOCI

ŐSI LABDAJÁTÉKOK ÉS A FOCI

Kétségtelen, hogy korunk egyik legnépszerűbb sportja a futball.
A modern labdarúgás története az 1820-as években kezdődött Angliában. Ekkor elsősorban a diákok körében terjedt. Nagyjából ekkor alakultak ki a pályaméretek és a csapatok létszáma. A testmozgás, és a sporttal együtt járó csapatszellem remek módja a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltésére.
1857-ben alapították az első amatőr futball klubot az FC Sheffieldet. 1862-ben dolgozták ki a sport első szabályrendszerét, 1863-ban megalakult a máig működő Futball Association (FA).
1874-ben vezették be a szabadrúgást és a szögletet, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a tizenegyest és egyben kötelezővé tették a kapu hálóval való felszerelését. 1878-ban jelent meg a játékvezető, 1891-ben a partjelző. 1895-ben adták ki végül a játék összes általános szabályait tartalmazó, és kisebb-nagyobb módosításokkal, de máig érvényben lévő szabálykönyvét.
Magyarországon a futballt először egy 1879-es, Molnár Lajos és gróf Esterházy Miksa által írt „Athletikai gyakorlatok” című könyv említi. Az első hivatalos mérkőzést 1897. május 9-én játszották le, a BTC (Budapesti Torna Club) két csapata, a „kék-fehérek” és a „piros-fehérek” csaptak össze.

A labdajátékok nem a modern kor találmányai, szinte minden civilizációnál megtaláljuk a hagyományait, melyeket tekinthetünk a mai csapatsportok őseinek is.

Ősi labdajátékok…

Futás, ugrás, dobás (vagyis a labdajátékok alapmozgásai) az emberré válással párhuzamosan fejlődtek, mivel ezek a létfenntartáshoz hozzátartozó mozgásformák (vadászat, menekülés). Az őskorban kezdődött a végtagok mozgásának specializálódása, különösen a dobókar egyre kifinomultabb használata, ami hamarosan a kőkorszaki ember legfontosabb fegyverévé vált. Ezt támasztják alá a fennmaradt barlangrajzok is, ahol a gyakran tűnik fel a követ vagy dárdát hajító ősember alakja.
A történelem során a több civilizáció űzött valamilyen labdajátékot és ezek akár tekinthetők a mai labdajátékok elődjének.

Ókor…

Az ősi Kínában már 2500 évvel ezelőtt játszottak labdajátékot a Tsu Chu-t, mely szó szerint annyit jelent, hogy labdarúgás.
Két bambusz rúdra, 9 méter magasan kifüggesztett, 30-40 cm-res lyukkal ellátott hálón kellett átrúgni a labdát a másik csapat térfelére a láb bármely részével, fejjel, mellel, illetve öklözéssel, a nyitott tenyér használata tilos volt. A játékszer neve „zuqui”, ez egy röplabda nagyságú bőrből varrt, állati szőrrel töltött golyó volt.
A Tsu Chu része volt a katonai kiképzésnek a Tsin Dinasztiában (i.e.255-206) és széleskörűen játszották a Han Dinasztiában is (i.e. 206-tól i.sz.220-ig).

Japánok ősi labdajátéka a kemari…

Nem sokkal a kínaiak után, a japánoknál is kialakult egy labdajáték a kemari.
A Kemari alapja a “dekázás” volt és nagy ügyességet kívánt. A játékosok lábbal adogatták egymásnak a labdát úgy, hogy az ne érintse a talajt. A játékosnak szabad volt kicsit dekázgatni, mindaddig amíg a labda teljesen az ellenőrzése alá nem került, de ekkor viszont azonnal tovább kellett adnia a csapattársának. Nem volt meghatározva a játékosok száma, akár ketten, de tizenketten is játszhattak. A 24 cm-átmérőjű labda fűrészporral töltött őzbőrből készült
A játék a 10. századtól a 16. századig nagyon népszerű volt a szigetországban.
Egy nemrégiben felfedezett irat szerint i.sz. 50-ben rendeztek egy játékot a kínai Tsu Chu és a japán Kemari játékosok között.

Ókori görögök és rómaiak…

Homérosz az Odüsszeiában említ egy uránia nevű játékot, aminél a labda elkapása és továbbítása volt a cél.
Ránk maradt néhány ókori római vázán felfedezhető egy kézzel játszott labdajáték a harpastum, ennél a játékosoknak egy kijelölt vonalon túlra kellett dobni a labdát.
Sokak szerint a Harpastum a labdarúgás igazi elődje.Nehéz meghatározni a kialakulásának idejét. A Római Birodalom i.e. 146-ban leigázta Hellászt. Nem sokkal ezután fedezhették fel a játék görög formáját és fejleszthették tovább azt a Harpastum-má. A játék gyorsaságot, ügyességet és fizikai erőt igényelt, emellett elég erőszakos is volt. Katonai kiképzés során Julius Caesar tábornokai is alkalmazták a fizikai állóképesség javítására.
A hadsereg, a Római Birodalom terjeszkedésével a provinciákba is elvitte a játékot. Így eljutott az európai népekhez, akiknél szintént hamar népszerű lett és a későbbiekben további változatai alakultak ki.

Középkor és újkor…

Európában a labdarúgás kezdetleges változatait nagy valószínűséggel már a kora középkorban játszották, de az első írásos források csak a 14. században említik a sport létezését. Ebből az időből, a játék durvasága miatt, két tiltó törvény is fennmaradt, (1316-ból és 1320-ból). A problémát az okozta, hogy a “játék” ekkoriban a konfliktusok rendezésére szolgált, pl. 2 szomszédos falu között. A résztvevők sokszor a labda helyett egymást rúgták. Mivel gyakoriak voltak a törések és más sérülések, a falu lakosai több- kevesebb időre, vagy netán örökre munkaképtelenné válhattak.
Szintén a 14. században jelent meg a „calcio”, egy firenzei labdajáték.
Európában elsőként ennél alkalmaztak játékvezetőt, valamint szabályosan körbe határolt pályát. Egy csapat 27 főből állt, közülük 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették. A mérkőzés vezető feladata a szabályok betartásának felügyelete és a pontok számlálása volt.

Ősi labdajátékok ismertetésében most ugrunk egyet térben és időben…
Kolumbusz előtt a Közép-Amerikai indiánoknak is voltak labdajátékaik.

Ulama, az indiánok halálos sportja…

Az Ulama a világ legrégebbi ismert csapat sportja, amit Közép-Amerika régi kultúrái játszottak ezer évvel az első ókori görög olimpia megrendezése előtt. A játékot a spanyol hódítók tiltották be.
Ez az atlétikai esemény a mezoamerikai kultúra fontos része volt, amelyet az Olmék, Maja és Azték civilizációk játszottak. Az ősi szövegek szerint az Ulamát a Nap és Hold valamint a csillagok közötti harcnak tekintették. A világosság és a sötétség (és talán a jó és a rossz) küzdelmének. A labda mozgása jelképezte a Nap forgását.
A majáknál a játék Pok a Tok néven volt ismert, az aztékok Tlachtlinak nevezték, míg manapság Ulamának hívják.
Régészek eddig közel 1300 mezoamerikai labda pályát találtak, feltételezhető, hogy minden közép-amerikai ókori városban volt legalább egy. A rendelkezésre álló régészeti leletekből a történészek becslése szerint a labdák nagy, tömör gumi golyók voltak, 1,5 – 3,5 kilogrammosak is lehettek, átmérőjük körülbelül 25-37 centiméter. Súlyuk miatt akár halálos sérülést is okozhattak ha rossz helyen találták el a játékost.
Az Olmék pályák mérete nagyjából megegyezett a mai futballpályákéval. A kőblokkokkal kirakott pályának döntött, bevakolt falai voltak. A falakra kígyók, jaguárok, ragadozó madarak és emberáldozatok képeit vésték vagy festették, ezek az ábrázolások minden bizonnyal az istenségekkel való kapcsolatukra utalt. Ezeknek a játéknak vallási célja volt és a csapatok tagjait lefejezték és feláldozták, amit nagy megtiszteltetésnek tartottak. A Chichen Itza és az El Tajin területén található labdapályák falain lévő díszes faragások egyértelműen ábrázolják, amikor lefejeznek egy csapatkapitányt.
A legrégebbi ismert mezoamerikai labdapálya Mexikóban található Paso de la Amada-ban, körülbelül 3600 éves lehet.

Bernardino de Sahagún ferences rendi szerzetes egy, a 16. századból fennmaradt leírásában, melyben az azték kultúrát örökítette meg beszámol a labdajátékról is:
„Két szemközti fal kellett ehhez, melyek között körülbelül húsz láb volt a különbség, és mindegyik falon középtájon volt egy malomkő nagyságú kerék, és egy kicsi, melynek közepén volt egy lyuk, pont akkora, mint az a labda, amivel játszottak. Az a játékos, aki valamelyik lyukba beletette a labdát, az megnyerte a játékot. Mezítelenül játszottak, derekukon bő övekkel, és ezekre akasztottak egy darab díszes szarvasbőrt, mely eltakarta szeméremtestüket; amikor játszottak, nem érintették egymást sem kézzel, sem lábbal, csak a farukkal; ennek a játéknak a során gazdag takarókat, aranyékszereket, ékköveket és rabszolgákat nyerhettek vagy veszíthettek.”

Mexikóban sportolók és hagyományörzők próbálják újra életre kelteni az ősi mezoamerikai labdajátékot kulturális és vallási jelentősége miatt. Természetesen már nem végzik ki a játékosokat.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://ujvilagtudat.blogspot.com/2018/01/a-3000-eves-labdajatekot-ahol-gyoztesek.html?fbclid=IwAR0FWwueOCv7QpDZxzGPVddrJVQHNvFZE4Rz8Hjbys17bMtz4MogDFPXELQ
https://mult-kor.hu/20091008_labdajatekok_az_okori_kinatol_az_elso_budapesti_meccsig?pIdx=2&fbclid=IwAR1-LIgZuTfY7AL4IJQbhUoIRrLfw5PxWUIrqIt1W-cNKkmxPHoiMe1p0cc
Wikipédia