A BOROSTYÁN

A BOROSTYÁN
A borostyán vagy borostyánkő 40 millió éves gyantásodott fosszília (megkövesedett gyanta) Tévesen szokták ásványnak nevezni, azonban nem önálló ásványfaj, hanem számos szerves vegyület elegye. Gyakran tartalmaz zárványokat, sokszor épen maradt fosszilis rovarokat (szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút) kisebb állatokat, például gyíkot, növényi maradványokat, melyek az értékét növelik.
A borostyán, ez a különleges anyag, évezredek óta nagy becsben áll. A régészek már a kőkorszaki leletek között is találtak borostyánból készült szobrocskákat, ékszereket, amuletteket.
Kis keménysége, alacsony hővezető-képessége, titokzatos elektrosztatikus vonzása és éghetősége miatt a borostyánt a kezdetektől a mágikus kövek közé sorolták. Mindenféle betegségek gyógyítására használták: gyomorbántalmakra, lázra, gyulladásokra egyaránt alkalmazták. Az emberek rendületlenül hittek abban, hogy a borostyán megőrzi fiatalságukat, szépségüket, egészségüket ezért az ókorban igen magas ára volt.
Nero császár (54-68) uralkodása alatt nagy mennyiségű borostyánkövet szállítottak Rómába a Balti-tenger partjairól.
A kereszténység első évszázadaiban különösen az aquileiai borostyánkő-faragóknak volt nagy híre. A borostyánt fontos csere eszközként is számon tartották.
Borostyán annyira fontos volt, hogy Tiberius császár uralkodása alatt (14–37) utat kezdtek építeni, hogy könnyebben juttathassák Dél-Európába.
A Borostyánkő Út a Balti-tenger partjától indul a mai Lengyelországon keresztül Csehországban a Morva folyó mentén jutott el Ausztriába. Bécstől keletre, az ókori Carnuntum közelében keresztezte a Dunát, majd egyenesen délnek fordulva Sopron (Scarbantia), és Szombathely (Savaria) érintésével érte el az Adriát.
A Római Birodalom bukása után a római utak nagyrészt elpusztultak, nem így a Borostyánkő Út. Maradványai még a mai napig nyomon követhetők, egyik legjelentősebb feltárt szakasza éppen Szombathelyen található.
A Karoling korban a Borostyánkő Út fontos katonai és kereskedelmi célokat szolgált.
Az Árpád-korban is jelentős stratégiai szerepe volt.
Az útvonal kitűzését a terep alapos vizsgálata előzte meg. Sík terepen út vonalvezetése egyenes, sohasem hajlik ívben, inkább szögben törik. Az általában 50–70 cm magas töltésen futott, ez a töltés például Nádasd mellett viszonylag eredeti állapotában megmaradt. Az úttest alapja általában 5 méter szélességű, ledöngölt kavicsból, nagyobb kövekből például bazaltból készült. Az útvonal mellől kevés mérföldkő maradt meg, az egyik ilyen a Savariaban talált 675-ös jelzésű. Az út menti szálláshelyekről, lóváltó állomásokról és hidakról keveset tudni. Egyik kőhíd maradványa szintén Savariában került elő a Perint patak partján.
Nem véletlen tehát, hogy a borostyán fontos szerepet játszik a Balti-tenger déli partjának területén, és a városok történelmében. Gedania és Königsberg (mai neveiken Gdansk és Kaliningrad) ma is a borostyán megmunkálására épülő kézműves ipar központjai. Ennek a különleges anyagnak a feldolgozási technikái újra és újra megváltoztak az évszázadok során, a történelem viharos korszakaiban a népi iparművészet azonban megőrizte a tradíciókat.
Borostyán vásárlásakor körültekintőnek kell lennünk mert nagyon sok a műgyantából előállított szintetikus hamisítvány!
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
https://www.aekszerek.hu/dragakovek/borostyanko
https://mttmuzeum.blog.hu/2017/12/21/mi_is_az_a_borostyanko
http://www.romaikor.hu/romai_birodalom_provinciai/pannonia_(a_mai_magyarorszag_nyugati_resze___dunantul)/romai_elet_pannoniaban/a_borostyan_legendaja/cikk/borostyan_kereskedelem_es_a_borostyanko_ut
Wikipédia