A “HALÁL JEGES UJJA”

A “HALÁL JEGES UJJA”

A bolygónkon nagyon sok titokzatos jelenség tapasztalható, az egyik ilyen a “halál jeges ujja”, amit 1960-ban fedeztek fel és csak 2011-ben sikerült véletlenül filmre venni.
De mi is ez a döbbenetes jelenség, amit angolul brinicle-nek neveznek, ami „brine” (tengervíz) és az „icicle” (jégcsap) szavakból alakult ki? Nos ez egy víz alatti jégcsap.
A “halálos jégcsap” az óceán felszínéről lassan ereszkedik lefelé, közben maga körül minden élőlényt csapdába ejt és megfagyaszt. Miután elérte az óceán fenekét nem áll meg hanem tovább terjed és percek alatt minden élőt elpusztít.
Hogyan alakul ki a tengeri jégcsap?
A halál jeges ujjának is nevezett jelenség a fagypont alatti, de jelentős sótartalma miatt mégis folyékony tengervízben képződik. Amikor a tengerszint felett a levegő hőmérséklete -20 Celsius-foknál is alacsonyabbra sűlyed, aminél a tengervíz viszont sokkal melegebb vagyis -2 fokos, ezáltal a magasabb hőmérsékletű víz a hideg levegővel érintkezve új jégréteget képez. Ilyen esetben a felülről lefelé tartó áramlás változást idéz elő a víz sótartalmában. Az extrém alacsony hőmérsékletű sósvíz sűrűsége jóval nagyobb, mint a körülötte lévő melegebb tengervízé, így azonnal megfagyasztja azt. Ez okozza a formálódó-torzuló jégcsap kialakulását. A jégen apró csatornák jönnek létre, melyek tovább segítik a szuperhideg víz áramlását, így a jégcsap rendszere “önfenntartó”. A jégcsap a folyamat során lejjebb és lejjebb vándorol és addig marad fenn amíg a környező áramlás “táplálja”. Ha eléri a tenger fenekét, ott mindent megdermeszt ami az útjába kerül: tengeri sünöket, rákokat tengeri csillagokat, halakat, amelyek másodpercek alatt kristálytiszta jégrétegbe fagynak.
A jelenséghez sok tényezőnek kell passzolnia…
Először is kell egy, a vízben egy helyben lebegő, vagy nagyon kicsit mozgó jégtömb. Ha ez megvan, elindulhat egy a normál tengervíznél sokkal sűrűbb, rendkívül hideg, csőszerű örvény a tengerfenék irányába. A jégcsap sokkal inkább szivacsos állagú, mint szilárd, és ahogy a lefelé áramló jeges víz egyre inkább megfagy, szivacsos kristályain kipréseli magából a sót, ez pedig azt eredményezi, hogy a jégcső körüli víz egyre szilárdabbá válik – sőt, még a fagypontja is egyre magasabb lesz. Minél szilárdabb a jégcsap, annál jobban és gyorsabban kezd el süllyedni. Ahogy eléri a nem fagyott, magasabb hőmérsékletű tengervizet, azt is lehűti és megfagyasztja, gyakorlatilag felfalva az alatta elterülő víztömeget.
Ha viszont túl mély a víz akkor a jégcsap a saját súlya alatt összeomlik, és darabokra törik, mielőtt elérné az aljzatot.
A BBC stábjának 2011-ben elsőként sikerült lefilmezni a jelenséget az Antarktisz melletti Little Razorback-sziget közelében, amit a Frozen Planet című sorozatban mutatták be.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
meteoprog.hu
eartharchives.org