SumidaBödönhajók
Az emberek már Kr.e. 7500 táján is szerettek volna utazni a vizen, de erre a célra alkalmas hajók megépítéséhez használt anyagok közül sokat csak jóval később ismertek meg.
Ezért igen egyszerű megoldással álltak elő. A természetben meglevő technológiát alkalmaztak. Az első vízi jármű egy fatörzs volt, amelyet az oldalára fektettek és kivájták a belsejét. Mindössze arra volt szükség, hogy az így kialakított üreg elég nagy legyen ahhoz, hogy beleülhessen egy ember, és hogy a fa anyaga ne legyen korhadt. Ha a kiszemelt fatörzs megfelelt ennek a feltételnek, alkalmas volt. Mivel ezek a csónakok jóval a fémszerszámok feltalálása előtt készültek, a fa kivájását szabályozott tűzzel és kőszerszámokkal végezték. A megperzselt részeket lekaparták azután a törzs elejét és végét hegyesre faragták, hogy kisebb legyen a közegellenállás a vízben.
A bödönhajókat hazánk folyóin és tavain elsősorban halászati eszközként és szállításra használták, egészen a 19-20. század fordulójáig. A tájanként különböző méretű és formájú, egy vagy több embert befogadó vízi járműveknek helyenként elnevezésük is különbözhetett (pl. az egyszemélyes, borulékony a Balatonon lélekvesztő, Baja környékén a csikli nevet viselte). A bödönhajókat egy kellően nagy méretű (legtöbbször tölgy-, nyár- vagy fűz-) fa törzséből faragták, kaparták, vésték ki, utána a csónaktestet szalmával beborítva felületét megégették, ezzel tartósítva és megerősítve azt. A csónakban ülésdeszkák nem voltak, hanem a közepe táján tatnak hagytak egy részt, amely erősítette az oldalfalakat és ketté is választotta a hajót. Rendszerint állva eveztek benne.
Találtak elsüllyedt bödön hajót az Ipolyban, jelentős a Duna menti hartai lelet is. A martfűi Tisza parton, az iszapból 1968.-ban kiemelt hajótest mely a tiszaugi Földrajzi múzeum látványtárában tekinthető meg. Búvárrégészek harmincnál is több bödön hajót tártak fel a Dráva medrében.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
