SumidaValódi értékeink védelmében
A mi irodalmunk sem szűkölködik koholt nyelvemlékekben. Keletkezésüket nem róhatjuk fel annyira szélhámosok nyereség vágyának és egyes olyan emberek hiúságának, akik történeti okleveleket hamisítanak, vagy annak a kedvtelésnek is, amelyet régi emlékek koholása az ügyes utánzóban ébreszt, hanem inkább az elvakult fajszeretet törekvésének, hogy nemzetünknek dicsőséget szerezzenek.
Nem is keltettek minálunk olyan feltűnést, mint a McPherson által alkotott Ossián énekek, vagy a cseh irodalomban «talált» Wyšehradi ének a Königinhofi, majd a Grünebergi kéziratok. Olyan botrányperre sem került nálunk sor, mint Franciaországban, hol egy koholmány az Akadémia tagját, vagyonilag és erkölcsileg úgyszólván tönkretette, míg végre turpissága kisült s börtönnel lakolt érte.
Itt most csak néhánnyal, a legkiemelkedőbbek közül néggyel foglalkoznék.
1. A koholt hun-székely betűkkel írott gellei imádságos könyv;
Jelen ismeretek szerint a legrégibb hamisított nyelvemlék az állítólag Gelle pozsonyvármegyei községből származó imádságos könyv. Eredetije(?) nincs meg, egyik másolata a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában van.
A címlap után egy ábécé következik amelyet képként mellékelek.
TOLDY FERENC Irodalomtörténetének 1852-iki, II. kiadásában, 39. l. székely imakönyv címen még becses írás-emlékeink közé sorolja. TOLDY-ban sem az írás felfedezésének különös körülményei, sem az írásmód, sem a tartalom nem ébresztettek gyanút.
SZABÓ KÁROLY azonban A régi hun-székelyírásról szóló értekezésében (Budapesti Szemle, 1866) megállapítja, hogy egyetlen betűje sem egyezik az ismert és hiteles hun-székely emlékek jegyeivel; hogy a hosszú és rövid magánhangzók meg vannak jelölve, a kétjegyű mássalhangzók, sőt az y is szerepel benne, ami mind nincs meg a hun-székely írásban. Szövege pedig szóról-szóra egyezik a KÁJONI JÁNOS-tól kiadott Cantionale Catholicum szövegével 1676-ból.
2. A legnagyobb feltűnést s a legtöbb vitára adtak okot az I. András korabeli imádságok néven ismert koholmányok, melyek LITTERATI NEMES SÁMUEL kezéből kerültek ki. LITTERATI NEMES SÁMUEL, kinek származását a magyar nemes családok törzskönyveiből kideríteni nem lehet, született 1796-ban (hol?). Neveléséről, iskolázásáról nem tudunk semmit. Az ezernyolcszáz harmincas években tűnik fel mint buzgó régiségbúvár és RÉGISÉGKERESKEDŐ(!!).
3. A turóci fakönyv (hun-székely írású). 1839-ben JERNEY JÁNOS figyelmessé lett egy hírre, mely szerint Túrócvármegyében valami hun-székely betűkkel írott oklevél bukkant föl;
Az okirat sötétbarna nyírfahéjra (Betula alba) van koromfekete téntával írva, éles «írótollra valló vonásokkal» öt külön darabra szakadozott. Tartalma 127 személynév, személyneveken kívül csak a következő hat szó fordul elő benne: vétizlő nemeknek, fia, fiai, én vétiza. JERNEY JÁNOS ezt is kiadta magyarázatokkal és másolattal:, de a különben igen könnyen hívő és hamar lelkesedő tudós nem mer az emlék valódiságáról határozott nyilatkozatot tenni. TOLDY FERENC szerint azonban: «legnagyobb régiségre mutat és leghitelesebbnek látszik».
SZABÓ KÁROLY értekezésében azonban alaposan kimutatja koholt voltát: gyanús maga az irat anyaga, nyírfahéj; gyanús az írás élessége, a mi írótollra vall és koromfeketesége, mintha csak egészen friss, volna; valószínűtlen, hogy Túrócban használták volna a székely írást, holott az összes források és emlékek csakis Erdélynek székelységére utalnak; nem ismeri a nyírfa hártya a hun-székely írás sajátságait, hogy az e hangot ritkán írja ki, mivel az benne van a betűk nevébe, ezer helyett csak zr-t ír; ez pedig az e-t mindenütt kiírja, sőt a mai kétjegyű mássalhangzókat is. SZABÓ KÁROLY szerint képtelenség, hogy ez a «thúróczvármegyei vétizlő nemeseknek» valódi névjegyzéke legyen. Ki volt készítője, erre nézve nem nyilatkozik. Nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy ez is LITTERATI NEMES SÁMUEL készítménye.
4. a rohonci codex (hun-székely írású);
Legfurcsább kódexe irodalmunknak. 1833-ban ajándékozta az Akadémiának Batthyányi Gusztáv gróf 30 000 kötetnyi könyvtárával, melyet Rohoncon őriztek; innen a kódex neve. Írásjegyei ezidáig teljesen ismeretlenek; bejárta már külföldet is, többi között BERNÁT JÜLG, az innsbrucki egyetem volt professzora is eredménytelenül fáradozott megfejtésén. A közönként előforduló rajzok, melyekből imádságos könyvre lehetne következtetni, olyan együgyűek s minden határozott jelleg nélküliek, hogy ezek is csak koholt volta mellett bizonyítnak. Az írás anyaga is úgy látszik nem valami fakó tinta, hanem szépiaszerű festék. Furcsaságáért megemlíthető, hogy SZABÓ JÓZSEF volt soproni tanár A magyar nyelv kelet emlékei (1844) című könyvében: «zend-avestai magyarságúnak» tartja a rohonci codexet.
SZABÓ KÁROLY értekezésében azt mondja: «Ezen codex is, valamint a Jerney által igaz gyanánt árult I. András király korabeli magyar imádság, melyek kézzel fogható koholmányok, a koholási készségéről és ügyességéről ismeretes Litterati Nemes Sámuel kezéből kerültek ki.»
Esszémet mindössze azzal a szándékkal állítottam össze, hogy rámutassak: a tudomány tárgyának legjobb művelőit is félreviheti az az igyekezet, hogy állításaikat, elméleteiket tárgyi bizonyítékokkal támasszák alá. Sajnos ezzel az igyekezettel gyakran több kárt okoznak az adott tárgynak, mint hasznot: egyrészt szakmai hitelességüket teszik ki támadásnak, másrészt pedig az adott tudományágat teszik a közvélemény előtt nevetségessé.
szerk. Pester Béla
forrás:Tóth Béla, Magyar ritkaságok Athenaeum 1899., reprint kiadása
