SumidaMiskolci Deszkatemplom
A középkorban Miskolc két elkülönült városrészben élte életét. A mai Kossuth utca vonalában húzódó csatorna választotta el egymástól az óvárost, valamint a XV. század környékén kialakult újvárost. A temetkezés helyéül a mai tetemvári temető szolgált. Az 1544. évi törökdúlás után újjáépült újváros lakóit az 1600-as évek első harmadában pestisjárvány tizedelte. Emiatt a „külső” temetőben több száz holttestet magasra hantolt tömegsírba fektettek. A helyet ettől kezdve Csontvárnak hívták, később pedig Tetemvárnak.
A Miskolc egyik jelképének számító Deszkatemplom a Tetemvár nevet viselő városrészben található.
Ezen a helyen már az 1630-as években szenteltek fel templomot, melyről csak szájhagyomány marad, így hitelessége megkérdőjelezhető. Az első biztos írásos emlék a templom állításáról 1698-ból származik, de amelyik igazán a mai Deszkatemplom közvetlen ősének számított, az 1724-ben épült.
A következő évtizedek során tönkrement a templom gerendázata és emiatt az összeomlás veszélye is fennállt. A döntés megszületett: a templomot le kellett bontani, de hasonló gerendákból kell felépíteni az újat! A város ismert polgára, Bató István és neje jelentős pénzösszeget hagyott a templom folyamatos felújítására. „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendek… ha megégne is az, az alapjából, deszkából és fából építtessék fel” – olvashatjuk az 1882-ben írt végrendeletben.
Az építés költségeit a Bató-alap jövedelméből és a hívek adományaiból fedezték.
Tervezője Szeghalmy Bálint volt, aki szoros munkakapcsolatban állt Kós Károllyal, akinek hatása felismerhető a magyaros szecessziós templomon. Az építkezéshez szükséges faanyagot Erdélyből szállították. A kifaragott és megépített formavilág is a ősi székely motívumokat követik.
A templomhoz szervesen kapcsolódik egy mívesen faragott székelykapu is. Az új templomot 1938 szeptemberében szentelték fel és ettől kezdve ismét istentiszteleti hely lett.
A templom állapota az évek során folyamatosan romlott. Közösség anyagi helyzetének javulásával , a kisebb-nagyobb felújítások, műszaki korszerűsítések követték egymást. Azonban előbb-utóbb szükség lett volna egy nagyobb rekonstrukcióra is.
1997. december 4-én hajnali 3 órakor a betörésvédelmi berendezések jelzése miatt a helyszínre érkező rendőrjárőr és egy szemtanú értesítette a tűzoltókat, hogy tüzet észleltek a Tetemvári Deszkatemplom délnyugati oldalán. A lángok gyorsan terjedtek a toronyra és a főhajó tetőzetére. A falak, a tetőszerkezet és a zsindelyfedés is fából készült, emiatt a templom rövid idő alatt iszonyatos, a környéket és a Tetemvárat megvilágító óriási fáklyává változott. A tetőszerkezet templomtérbe zuhanó égő darabjai bútorokat, padsorokat és a kegytárgyakat is elpusztítottak. A város egyik legjelentősebb műemléke, a helyi tradíciókat őrző Deszkatemplom szándékos gyújtogatás miatt így pusztult el.
A pusztulás döbbenetével és a részvétnyilvánításokkal egyidejűleg megfogalmazódott a közakarat, hogy a templomot újjá kell építeni! A szándékokat tükrözték a szinte azonnal befutó felajánlások és pénzadományok. Az utóbbi évtizedek építési feladataitól eltérő, különleges feladat nagy kihívást jelentett az építész szakemberek számára. A jelentkezők kötelességüknek érezték, hogy szakmai tudásukkal hozzájáruljanak a kiemelkedő jelentőségű műemléképület újjáépítéséhez.
A munkálatokat irányító szakemberek egyetértettek abban, hogy műemlékvédelmi okokból és a hívek érzelmi kötődése miatt az épületet nem szabad az alapokig visszabontani, hanem inkább meg kell menteni mindazt, ami még menthető – ezzel biztosítható a teljes hitelesség.
A templom faanyaga 95%-ban fenyő (vörös, borovi és lúc). Az épület térdhajtásos, ikerdúcolásos-függesztéses szerkezete a székely építőmesterek hagyományait követi.
Az orgona 2000-ben készült el, Albert Miklós terve és munkája alapján. A hangszerek királynője egy 21 regiszteres, 2 manuálos, mechanikus hangképzésű orgona, amelybe az elektronika csak a regisztratúrába van beépítve.
A Deszkatemplom egész ikonográfiáját díszítő jelképábrái, az élet és a halál találkozását fejezik ki, amelyben az élet Krisztus ereje által diadalmaskodik.
A nyugati pengefal, a déli kapuzat és a kiskarzat csúcsíve az ősi magyar rovásírás S betűjét formázza, amely a mennybolt szimbóluma. Ez illeszkedik a padfőkön látható életfavirág mintájának a közepébe. A nyugati ólomüvegek rekonstrukcióját Horváth Mária üvegtervező készítette a kehely, az égő szívet tartó kéz és a Szentlélek-galamb a református jelképek szerint az úrvacsorát, az Istennek szentelt életet és a Szentlélek munkáját idézi.
Az újjá épített műemléket 1999. május 2-án szentelték fel, s gyülekezet újra birtokba vehette kedves templomát,
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
