SumidaSzegedi Reök-palota, a szecesszió ékköve
Szegeden, a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkán épült a hazai szecesszió ezen egyedülálló alkotása. A külföldi szakirodalomban „Hungarian Jugendstil” néven emlegetett építészeti stílus jegyeit magán viselő ház Magyar Ede tervei alapján, Reök Iván szegedi vízügyi mérnök megrendelésére, a családja számára 1907-ben készült el. A katalán Antoni Gaudí lakóházaival rokon épület európai viszonylatban is a legszebbek egyike. A város szívében több mint egy évszázada álló palota európai viszonylatban is kimagasló, különleges érték. Alkotója, a fiatalon – 35 évesen – elhunyt építőmester, Magyar Ede, elszánt, bátor és tehetséges volt és a Dél-alföldi városba az európai fejlődést elvitte, amely újító eszméivel áthatotta nemcsak a kor építészetét, hanem hatni tudott más művészeti műfajokra is.
A magyar szecesszió legismertebb, legnagyobb hatású építészének Lechner Ödönt (1845–1914) tartják, aki a stílus magyar irányzatának, a magyar formanyelv megteremtésének kezdeményezője is volt. Lechner Szegeden is alkotott, de a Reök-palotán mégsem az ő, hanem sokkal inkább – Magyar Ede párizsi személyes élményein átszűrve – a francia és a belga Art Nouveau hatása mutatható ki. Stiláris újdonsága mellett különös értéke, hogy egy időben született az európai nagyvárosokban emelt hasonló épületekkel.
A kétemeletes saroképület homlokzata plasztikusan, szinte szobrászi eszközökkel formált: a falsíkok hullámos kialakítása, a zárt erkélyek és nyitott erkélyek alátámasztása, a virágmotívumok építészeti tagozatokká való átlényegítése, a liliomokból komponált oszlopfők és pilaszterfejezetek a vízi növényvilágot szimbolizálják. A kiugró párkányok alatti falmezőket eredetileg vízi tündéreket ábrázoló seccók díszítették, ma kék sávos díszítés látható. A földszint diófa portáljai szervesen illeszkednek a mozgalmas homlokzathoz. A homlokzatok növényi ornamentikája a lépcsőházban is folytatódik. A ritka szépségű kovácsoltvas munkákat Fekete Pál, szegedi díszkovács készítette.
A lépcsőház ablakai mind más osztásúak, ablakosztó bordái virágmotívumokra emlékeztetnek, a lépcsőház falfelületét kísérő szalagdísz hullámzó kalligráfiája válaszol a korlát indadíszes ornamentikájára.
Az emeleti sarokszobát eredeti formájában állították helyre. Zöld díszítőfestése függőleges sávokkal és felső frízében koszorúkkal a századforduló sajátos megjelenésű, tapétamintára emlékeztető felülete. A szoba kifestésének egységét a megmaradt részletek segítségével, teljes rekonstrukcióban sikerült visszaállítani. Három ajtót is sikerült eredeti formájában, zöld flóderozott felületdíszítéssel helyreállítani.
A ház az új funkció mellett is megtartja egykori tulajdonosának nevét: Regionális Összművészeti Központ (REÖK) működik falai közt, gazdag programot kínálva a leendő látogatóknak. Az eredeti termek a „magas” művészet, a pince az underground számára ideális, az üvegtetővel lefedett belső udvar is számtalan lehetőséget nyújt.
A szegedi Reök-palota megépítése hírnevet szerzett Magyar Ede számára. Sorra kapta a megrendeléseket, főképp lakóházak építésére. 1909-ben egy országos tervpályázat nyerteseként kapott megbízást az 1400 fő befogadóképességű kaposvári színház tervezésére. Építése 1910 januárjában kezdődött, 1911 áprilisában tartották a vasbeton szerkezetek teherpróbáját. A szeptember 2-án felavatott épületről a korabeli sajtó „Szegedi építészek remekműve” címmel számolt be. Említésre méltó további munkái: Schäffer-ház, Szeged (1904–05); református templom, Nagykikinda (1908 körül); Ungár–Mayer-palota, Szeged (1910–11); Református-palota, Szeged (1910–12); Simon-palota, Hódmezővásárhely (1912–13).
Magyar Ede 1912. május 5-én, 35 éves korában szíven lőtte magát, tragikusan rövid, mindössze hat évet felölelő munkásságával a magyar építészet kiemelkedő tervezői közé
tartozik.
szerk.: Cseke Ibolya Ibolya
forrás: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – Mustra 2007
Bakonyi Tibor: Magyar Ede. Akadémiai Kiadó, Budapest
képek: Pinterest
