SumidaA LÁTHATATLAN TEMPLOM
Templomból sok van Magyarországon, elhagyott, üresen álló templomból is van jó pár. De olyan, nem működő templom amit körbeépítettek egy bérházzal alighanem csak egy van.
A Budapest belvárosában álló XIX. századi, impozáns evangélikus templom ilyen. Pedig ennek nem is akármilyen története van: itt kötött másodszor is házasságot egyetlen feleségével 1882-ben Mikszáth Kálmán, és itt keresztelték meg bő 70 évvel később Závada Pált.
Kevesen tudnak Budapest rejtett, jobb sorsra érdemes templomáról, mely a VIII. kerület határán, a Rákóczi út 57 szám alatti Luther -ház udvarán áll.
A műemlék épület tornyát benőtte a gaz, elég egy erősebb széllökés, máris potyog róla a törmelék.
Az XIX. század elején a budapesti evangélikus gyülekezetek – a német, a szlovák és a magyar – együtt használták a Deák téri templomot, amit azonban hamar kinőttek. A szlovák felekezet a többiek támogatásával egy új, saját imahelyet akart építeni, amihez 1838-ban telket kértek József nádortól. Tizennégy év várakozás után meg is kapták a területet.
Az akkor még Kerepesi, ma Rákóczi úti telken 1856-ra paplakot és iskolát alakítottak ki, majd a két földszintes, szimmetrikus neoromán ház között megépítették a szlovák gyülekezet imahelyét, Schweiger Gyula tervei alapján. A templomot végül csak 1867-ben adták át az evangélikus gyülekezeteknek, és közel száz évig használhatták is azt.
Az építkezés során az egyházközösség súlyosan eladósodott, ezért az épületegyüttest körülvevő telken előbb bazársort építettek, majd Schweiger Gyula műépítész tervei alapján, Deutsch Károly kivitelezésével 1893-1894-ben a Luther Mártonról elnevezett bérházat építették a templom köré, hogy a lakások kiadásából fedezzék intézményeik fenntartását.
A ház a mai napig viseli a „Luther-ház” nevet, a templomnak a ház frontján megnyitott bejárata felett láthatjuk Luther Márton szobrát is.
Ezzel a templom eltűnt az utcaképről, de a megcsappant budapesti szlovák kisebbség vallásos tagjai egészen a XX. század második feléig látogatták a templomot.
Az II. Világháború után a 6 ezres gyülekezet rohamosan apadni kezdett, 1928-ra lélekszáma 1000-1200-ra csökkent. A háborúban a templom súlyos károkat szenvedett, ezeket 1950-re rendbe hoztak, s így újra megnyithatta kapuit a hívek előtt, viszont 1965-ben a gyülekezet 1 millió forintért eladta az államnak.
A templom belsejét födémszerkezettel három szintre tagolták és az idők során több állami apparátusnak is otthont adott.
Használta a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, később működött benne „Tudomány és technika háza”.
A rendszerváltás után kaszinó, játszóház, edzőterem, üzemelt a műemlék falai között, de rendeztek kiállításokat és táncházat is.
A szlovák evangélikus közösség eközben a szomszéd bérházban rendezte be kápolnáját, ahol minden istentisztelet előtt lejátsszák magnóról a régi templom harangjainak zúgását
Vasbeton és denevérek
Az utcáról nem látszik a templom, de a ház kapuján belépve elénk tárul a lepusztult állapotában is gyönyörű, neoromán épület.
Az templom védett műemlék, de ez nem látszik rajta: a főbejáratához egy vasbeton tömböt tapasztottak a 70-es években, míg az oldalára liftet szereltek. Az átépítést még a torony sem vészelte át, a második világháborúban bombatalálat érte, ezért egy stílusidegen betonsüveget kapott. Ez viszont évtizedek óta gondozatlan, gyomnövények otthona, az üres harangszobát galambok és denevérek lakják.
A templom belső terét födémekkel felosztották, kívülről vasbeton förmedvényeket ragasztottak hozzá. Noha a közel ezer férőhelyes templom ma is műemléki védelem alatt áll, teljesen leromlott állapotban befektetőre vár.
szerk.:Cseke Ibolya CsIbi
Forrás: Válasz.hu
képek: leguan
