SumidaA Párisi Nagy Áruház
Korábbi nevén Divatcsarnok elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei szerint épült 1882-ben. Első átalakítását 1909-ben kezdték el, miután Goldberger Sámuel megvásárolta az épületet, hogy francia mintára a kor legmodernebb áruházát alakítsa ki benne. A áttervezésre Sziklai Zsigmond kapott megbízást. Az épület a budapesti Andrássy út 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel.
Az épület története
Az Andrássy út kiépítése során a rendezést irányító Közmunkatanácstól a mai telket 1884-ben vásárolta meg a Fővárosi Casinoépület Részvénytársaság. A Petschacher Gusztáv tervezte háromszintes neo-reneszánsz épületben az Andrássy út felé néző földszinti részt oszlopokkal tartott boltíves terem alkotta, ide Petanovits József híres sörcsarnoka és étterme került. Az első emeletet a biliárd terem foglalta el, két végén oszlopos emelvénnyel a nézők számára. A Paulay Ede utcai épületszárnyba pedig a bálterem került. A második emeleten játék- és olvasószobák voltak, a harmadik emeletet pedig két luxuslakás foglalta el.
Első átalakítására 1909-ben került sor, amikor az új tulajdonos, Goldberger Sámuel itt keltette újra életre a Rákóczi úton 1903-ban rövidzárlat miatt tűzvészben elpusztult áruházát. (14 ember halt meg, köztük az egyik tulajdonos, Goldberger Henrik felesége, s az árukészlet nagy része is megsemmisült – ez volt a hazai kereskedelem legnagyobb katasztrófája. Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére.)
Goldberger modern áruházat akart itt építeni. A tervezést Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Kaszinó tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta, ám csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház alapozása igen gyenge. Sziklai átdolgozta a terveket, a kaszinóból csupán a bálterem maradt meg, az 1885-ben készült, Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszes helyiség ma is az épület ékessége. (Lotz terem) A mennyezeten középen Patrona Hungariae, a magyarok védnöke ül, körülötte az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés, a közművek, és a bőség szimbolikus alakjai lebegnek. A szecessziós stílusú, egyedülállóan ívelt homlokzatú, átriumos belterű, üvegtetejű, teraszos elrendezésű palota Európában akkor páratlan vasbeton szerkezettel és technikai berendezéssel épült és hatalmas árukínálatot nyújtott. Az 1911. március 3-án megnyitott épület belsejében márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai, valamint öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlókat. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült, szép kilátással a budai hegyekre, itt télen korcsolyázni is lehetett. A szolgáltatások színvonalát saját telefonhálózat is emelte.
A háborúban az épület szerencsére nem sérült meg, de az államosítást követően nem eredeti rendeltetésére, hanem könyvraktárnak használták. 1958-ban – immár Divatcsarnok néven – nyitották meg újra, 1967-ben műemléki védelmet kapott. 1999-ig a Centrum Áruházak üzlethálózat tagjaként működött, majd bezárták, és 2001-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében állt. 2005-ben az ORCO Property Group vásárolta meg 3 milliárd forintért, ahol korábbi terveik szerint a felújítás után újra áruházat akartak volna nyitni. Ám a tervbírálat során felmerült kifogások miatt az építtető visszalépett. Az utolsó hírek szerint irodaház lenne a Párisi – noha a ettől többre lenne méltó.
szer.: Cseke Ibolya
