SumidaDömösi királyi központ (prépostság)
Dömösről az első adat a Képes Krónikában maradt fenn, 1063-ban németek elleni hadjáratra készülő I. Bélát Dömösön az összeomló trón halálra zúzta. 1079-ben I. (Szent) László király oklevelet adott ki dömösi kúriájában (incuria Dimisiensi).
11. század végén a királyi palota hercegi tulajdonba került. Álmos hercegnek és fiának, a később II. Béla néven megkoronázott uralkodónak, a prépostság szolgált menedékül, miután Könyves Kálmán az uralkodásra alkalmatlanná tette, megvakíttatta őket.
A Dunakanyar ölelte erdős hegyvidék az Árpád-házi királyok különleges birtoka, erdősége és vadászterülete volt, ahol több vadászkastélyt, rezidenciát építettek. Közülük kiemelkedő szerepe volt dömösinek, a királyok 11. századi, kedvelt tartózkodási helyének.
E királyi központ mellett alapította, Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, 1107-ben Szent Margit tiszteletére a dömösi prépostságot. Az építkezés Álmos fia, II. (Vak) Béla király idejében fejeződött be, 1138-ban.
A prépostság története a 13. és 14. században
A következő viharos évtizedek során a dömösi prépostsági épületeket többször lerombolták. A tatárjárás során a monostort valószínűleg felégették, de rövidesen újjáépült. 1246-ból Fülöp prépost nevét lehet ismerni oklevelekből, aki IV. Béla király (1235-1270) feleségének, Laszkarisz Mária királynénak volt a kancellárja. Béla király Esztergomról Budára helyezte a királyság székhelyét, így ekkor Dömös jelentősége csökkenhetett. A 13-14. század fordulóján az országban anarchikus állapotok uralkodtak, a királyi hatalommal szemben egyre jobban megerősödött néhány főúr, akik kiskirályok módjára uralkodtak hatalmas birtokaikon. A korszak viszonyait jelzi, hogy 1295-ben VIII. Bonifác pápa az egyházi fegyelem meglazulása miatt a dömösi prépostságot az esztergomi érsek felügyelete alá rendelte. 1301-ben kihalt az Árpád-ház, a trónért vívott harcok során a környező vidéket Csák Máté trencséni földesúr szállta meg, majd miután Visegrád 1317-ben I. Károly király (1308-1342) kezére került, valószínűleg Dömös is osztozott a közeli város sorsában. 1321-ben a visegrádi várőrség támadása után pusztulásnak indult.
Rossz állapota miatt először Károly Róbert akarta megszüntetni és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni. Utóbb Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek (bencés reformkongregáció) adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején elpusztult, a 18. századra köveinek jó részét is széthordták.
Építészete
A hajdani kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastélynak, és a prépostság épületének napjainkra csak az alapfalai maradtak meg. A templom megemelt szentélye alatti altemplom azonban viszonylagos épségben vészelte át az évszázadokat.
A szürke kváderkövekből épített, félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották. A középső oszlopoknak csak helyei, illetve talapzatai ismerhetők. A faloszlopok és a díszesen faragott lábazataik viszont jórészt megmaradtak.
A Közép-Európában általánosan elterjedt építészeti dekoráció meglehetősen egységes stílusa jelenik meg a prépostság vaskos, tömbszerű oszlopfejezetein is, melyeken levéldíszek, állatábrázolások és szalagfonatos ornamentika is megfigyelhető. A felső-itáliai eredetű alakos fejezetek egyik jellegzetes példája a feltárások során előkerült hatalmas oszlopfő, amelyen egymással küzdő oroszlánok, nyulat elragadó sas és lovas vadász alakja van kifaragva. A faragványok finomabb, fejlettebb stílusából arra lehet következtetni, hogy azok már II. Béla idején, 1138 körül készülhettek.
A területen 1970-es években Gerevich László régész végzett ásatást. A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását. Az altemplom rekonstrukciójával a Dunakanyar lenyűgöző műemléke vált megismerhetővé a nagyközönség számára, amely jelentős emléke az Árpád-kori építőművészetnek. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség az 1980-as évek második felében végezte.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*http://mek .oszk.hu/
*http://www .ng.hu /Civilizacio/
*http://www. koh. hu /helyszinek/domoskiralyiprepostsagromjai/
*http://prusi. blog.hu /2012/06/13/remetek_az_ordog-hegyen
