Farsangi fánk

A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget, jan. 6-ától hamvazó szerdáig számítják. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.

A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége és egyben étele a farsangi fánk.

A fánkra is igaz, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek fánkszerűséget: hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy, halszósszal kenegették meg.

A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, sütés után édes szirupba pottyantották, hogy azzal megszívja magát.

A fánk az 1400-as évek óta népszerű Európában. eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával, amit idővel aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették, majd olajban sütöttek ki a hollandok .

A fánk európai berobbanásáról több “hiteles” legenda is él a köztudatban:

Az egyik legismertebb szerint Marie Antoinette királyné egy karneváli éjszakán ismerte meg a csemegét. A királyné egy udvari farsangi álarcosbálról megszökött, álöltözetében elvegyült a bálozó tömegben. Eközben megéhezett, s így egy utcai árustól vásárolt egy fánkot, s az igen ízlett neki. Ezért a kíséretében tartózkodó lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosárnyi fánkot. A karnevál elmúltával a fánksütő mestert a palotába rendeltette, s elmeséltette a fánk receptjét. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvenc finomságává.

Egy másik hangulatos történet szerint egy Krapfen nevű bécsi pék temperamentumos nejének, bizonyos Cecíliának köszönheti létét, aki haragjában egyszer élete párját vette célba egy adag tésztával, de az a tűzhelyen forrósodó zsiradékban kötött ki… s így indult hódító útjára a fánk.

Attól fogva hosszú sorokban várakoztak a vevők, hogy kisüljenek a fánkok, amelyek illatát még a császári udvarban is szimatolták. 1815-ben aztán a napóleoni háborúk végét jelentő Bécsi Kongresszus és békekötés alkalmával, az európai koronás fők a város vendégeiként hónapokig tanácskoztak, Krapfen pék udvari szállítóvá lépett elő, és a farsang idején, Ő a fánkjaival szolgálta a tárgyalás sikerét.

Mások szerint a cseh konyhából került a fánk Bécsbe, és itt elveszíthetjük a fonalat. Mert ha tovább megyünk, német földön már se szeri, se száma a fánkoknak és fánkneveknek. A legismertebb persze a töltött Berliner.

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el, és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől – hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerüljön ez a nyalánkság.

A farsangi szokáshagyományokhoz tartozó farsangi fánk csábítóan finom édesség, élesztős, édes kelt tészta, amelyet bő olajban kisütünk, és a tökéletes eredmény érdekében baracklekvárral tesszük tökéletessé.

Fánknak több neve is van. A Székelyföldön pánkónak hívják, ami erdélyi szász eredetű szó. A Pfannkuchen (pankox, pankoh) formákból származik. Így nevezik német nyelvterületen a serpenyőben sült tésztákat. A Dunántúl néhány településén is használják a pánkót, itt is a bukovinai székelyek terjesztették el. Baranya néhány községében viszont huppancs a fánk neve, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék némely helyén siska, a palócoknál pedig pampuska.

Közeli rokona a kanállal szaggatott cseh fánk, a talkedli, valamint a derelyevágóval szabott forgácsfánk, más néven csöröge vagy herőce. Az egymásra rakott, bevagdalt fánktésztából készül a fahéjas rózsafánk. A régi szakácskönyvekben olvashatunk tölcséres fánkról, főkötős fánkról, mozsárfánkról, süvegfánkról, tolyófánkról is.

Megállapíthatjuk, hogy nem a formája teszi a fánkot. Lehet gömbölyű, vagy laposabb, lehet a közepén mélyedés a lekvár számára, sőt egészen lyukas is lehet. Ez az utóbbi forma onnan ered, hogy egy időben farudakra húzva árusították ezeket a süteményeket.

Egy közismert fánk recept

Hozzávalók:

* 50 dkg liszt

* 1/8 l tej

* 12 dkg puha vaj

* 5 dkg élesztő

* 2 tojás

* 2 tojássárgája

* 6 dkg cukor

* ½ cs vaníliacukor

* csipetnyi só

* 0,5 dl rum

* 1 db citrom reszelt héja

* sütéshez olaj

* tálaláshoz porcukor, esetleg lekvár

Elkészítés:

1. Az élesztőt kevés langyos tejben feloldjuk, adunk hozzá egy keveset a kimért lisztből és cukorból. Ezt a tésztát meleg helyen, letakarva kelesztjük (kb. 30 perc).

2. A maradék tejet a tojásokkal, tojássárgájákkal, sóval, rummal, cukorral, vaníliacukorral, citromhéjjal elkeverjük. Hozzáadjuk a megkelt tésztát és a maradék lisztet. Végül beledolgozzuk a puha vajat és (lehetőleg géppel) alaposan összegyúrjuk. 15 percig pihentetjük.

3. 5 dkg-nyi adagokat kiveszünk a tésztából, enyhén lisztes kézzel golyóvá formázzuk, egymástól kellő távolságban lisztezett deszkára tesszük, majd a golyókat szélesszájú vizes pohár talpával egyformára lelapítjuk (kb. ujjnyi vastagra), konyharuhával letakarjuk és meleg helyen ismét kelesztjük (legalább 30 perc).

4. Nagyobb lábasban olajat forrósítunk. A fánkokról a konyharuhát sütés előtt 10 perccel levesszük, hogy a felszínük kissé megszáradjon, vagyis kérget kapjon.

5. A meleg olajba tesszük a fánkokat először a felső oldalukkal lefelé, és fedő alatt kb. 3-4 percig sütjük. A fedőt levesszük, megfordítjuk óvatosan a fánkokat és a másik oldalon is világosbarnára sütjük (fedő nélkül).

6. A fánkokat kivesszük az olajból, papír kéztörlőn lecsepegtetjük, porcukorral megszórva, esetleg lekvárral töltve tálaljuk.

“Frissen sül a farsangi fánk,

kívül piros, belül foszlik,

míg a vendég el nem oszlik.

S aki panasszal van bajba,

menjen a sóhivatalba !”

József Attila: Étkek áradata- részlet

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv c. műve nyomán

http://www. foznijo. hu/recept/ szalagosfarsangi-fank/7656