SumidaCSÓK ISTVÁN
(1865, Pusztaegres – 1961, Budapest)
A Dunántúl szülötte, de szűkebb hazája nem dombvidék, hanem a Sárrét lapályos zöldje, a Sárvíz és a Malomvíz párás levegője, buja-zöld növényzete. A gyermek Csók István meséket szövő ábrándozásaihoz kitűnő környezetet talált a zúgó patak partján, ahol a szomorúfűzek árnyékában vagy a zizegő nádas tövében órákat töltött, meséskönyvébe merülten vagy ébren álmodozva. Betegeskedő, gyenge gyermek volt, családja kényeztette s elnézte apró csínytevéseit. Később, a középiskolában, sajátos módon értelmezte a tanulást: amihez nem volt kedve, azzal képtelen volt foglalkozni, de amit szeretett, azt nem kellett tanulnia. A negyedévenként rendre hazaküldött figyelmeztető intők láttán végül is elfogyott apja türelme s dorgáló levelében szemrehányóan tette fel a kérdést: “mi lesz belőled ?” Az ifjú Csók azonban ekkorra már eldöntötte: festő lesz. Családját nem is érte váratlanul elhatározása, hiszen gyermekkora óta szenvedélyesen rajzolgatott.
(válogassatok, de kérem, hogy az Úrvacsora és a Báthory E. maradjon benne, ha jó a minőségük)
