SumidaIharkúti dinoszaurusz lelőhely
A paleontológia, azon belül is a gerinces őslénytan, a felfedező kutatások egyik legérdekesebb ága. Sir David Attenborough szavaival élve, nincs annál lenyűgözőbb dolog a világon, mint amikor az ember egy ősmaradványt talál és az övé az első emberi szempár, mely sok-sok millió év távlatából annak a lénynek a maradványát újra viszontláthatja!
Többek között ez az élmény hajtja az őslény-kutatókat, így a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció munkatársait, Dr Ősi Attila vezetésével.
Régóta foglalkoztatta mind a hazai, mind pedig a külföldi kutatókat, hogy miért nem kerülnek elő gyakrabban gerinces állatok maradványai Magyarországon a földtörténeti középkorból (mezozoikum). A történelmi Magyarország területéről Erdélyből, a Hátszegi-medence területéről már az 19. század vége óta ismert gazdag, késő-kréta korú szárazföldi gerinces leletegyüttes. Ezek kutatását a világhírű (és tragikus sorsú) báró Nopcsa Ferenc kezdte el és manapság az erdélyi magyar és román tudósok újult erővel folytatják.
Az első dinoszauruszokra utaló nyomokat Magyarország területén Wein György geológus fedezte fel 1966-ban a mecseki kőszénbányák területén. Lábnyomokat talált, melyeket később Kordos László paleontológus írt le Komlosaurus carbonis néven 1983-ban. 1988-ban terepgyakorlaton résztvevő geológus hallgatók és tanáraik hasonló nyomok egész összefüggő sorozatait találták meg és gyűjtötték be (az egyik sorozat az ELTE TTK Déli tömbjében, a másik a Magyar Természettudományi Múzeum Eltűnt Világok című kiállításában tekinthető meg). A Komlosaurus csontjai azonban máig nem ismertek.
1996-ban találták meg Fitos Attila és társai egy tengeri krokodil töredékes, ám összefüggő csontvázát a Pisznice-hegy egyik elhagyott kőbányájában a Gerecsében. Az előzetes vizsgálatok alapján ez a tengeri életmódhoz alkalmazkodott krokodil a Steneosaurus-féle krokodilok közé tartozott és teljes testhossza 5,8–6,5 méter között lehetett.
Iharkúti lelőhely
Iharkút a Hungarosaurus hazája, a mai napig egyedülálló magyarországi lelőhely a Bakonyban található egy egykori bauxitbányában. Ez a 130 méter mély külfejtés 50 méter vastagságban tárja fel a 84 millió éve lerakódott ártéri, folyóvízi üledékeket.
A bánya északi részén a rétegsor felvétele közben egy homokkőpadból kerültek elő az első gerinces maradványok. Erről a lelőhelyről származnak többek között Magyarország első dinoszaurusz testfosszíliái is.
A lelőhelyről négy különböző dinoszaurusz maradványai kerültek elő. Ezek közül kettő a Saurischia (hüllőmedencéjű dinoszauruszok) renden belül a Theropodakhoz (ragadozó dinoszauruszok), kettő pedig az Ornithischia (madármedencéjű dinoszauruszok) rendbe sorolható.
A lelőhely leggyakoribb dinoszaurusza a csak innen ismert Hungarosaurus tormai páncélos dinoszaurusz (Ankylosauria: Nodosauridae). Öt részleges csontvázát, illetve több száz izolált csontját, páncélelemét, fogát találták meg az ásatások során. Ez a növényevő kb. 4,5 méter hosszú volt, négy lábon járt, testét több száz páncélelem borította. Fogai jellegzetesen csipkézett koronájúak. Az állat közeli rokona a több európai felső-kréta lelőhelyről leírt Struthiosaurus, illetve az észak-amerikai Pawpawsaurus.
A másik iharkúti lelet egy (többnyire) két lábon járó növényevő faj maradványai. Fogai jellegzetes koronáján függőleges barázdák találhatók. Ezen dinoszaurusz család tagjai gyakoriak az európai felső-kréta lelőhelyeken, azonban a bakonyi lelőhelyen jóval ritkábbak. Az állatnak (mely valószínűleg új nem) izolált fogai, csigolyái, függesztőöv elemei és végtagcsontjai kerültek elő.
A Theropoda dinoszauruszhoz eddig biztosan csak fogakat sorolhatunk. Ezek közül a kisebbik egy kb. pulyka méretű dromaeoszaurida („raptor”), a nagyobbik pedig egy kb. négy méter hosszú ragadozó dinoszaurusz lehetett.
A begyűjtött leletek alapján legalább 30 különböző gerinces állatfaj, köztük halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, pteroszauruszok és madarak maradványait fedezték fel. A gerinces fosszíliák mellett rengeteg lelet tanúskodik az egykori növény- és gerinctelen élővilágról. Ezek kagylók, csigák maradványai, szénült fatörzsek, levéllenyomatok, kövült magvak, pollenek, és borostyánszemcsék, benne a legváltozatosabb rovarzárványokkal. Ezek ismerete elengedhetetlen abból a szempontból, hogy a tudósok minél pontosabban megismerjék és rekonstruálják azt a 85 millió évvel ezelőtti világot, ahol, többek között, a bakonyi dinoszauruszok is éltek.
Az Iharkútról előkerült összes ősmaradvány a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonát képezi, tudományos vizsgálatuk a Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének együttműködésével zajlik.
szerk.:Cseke Ibolya
forrás:
https://mta. hu/tudomany_hirei
