SumidaSzentgotthárdi kasza és kard
A Kaszagyár az ország egyetlen olyan üzeme volt, ahol farkaskalapácsokkal megbízható minőségű mezőgazdasági szerszámokat és vívópengéket készítettek. A megmunkáló eszközöknek ez a fajtája Európában több száz évig jelen volt, Magyarországon csak Szentgotthárdon működött.
Gyár története
1902 nyarán báró Wieser József gyáros Széll Kálmán közvetítésével kiváltotta a kaszagyártáshoz szükséges engedélyeket. (Wieser család a horvátországi Petrinjából származott, fiuk József már Bécsben született 1853-ban és ott is halt meg 1918-ban.) A gyáralapításhoz a ciszterci apátság malma és a mellette lévő terület alkalmasnak kínálkozott. Hamarosan megszületett a malomátvételi szerződés és Mondseeből (Felső- Ausztria) kaszagyártó gépeket hoztak. Ezekből 5 fanyeles ún. farkaskalapács a mai napig megmaradt.
Wieser József először a malomcsatorna kiépítésébe kezdett, ami a turbinától a Rábáig 397 méter hosszú volt, visszavezetés még 129 méter.
A barokk stílusú malmot átépíttette, a felső szintjét elbontatta, az alsó részen pedig több üzemegységet nyitott. A csatorna vize által meghajtott turbina kezdetben 120 lóerőt biztosított. (1943-ban már 390 lóerős teljesítménnyel rendelkezett.) Az itt termelt villamos energia hajtotta a gyár gépeit, majd a csörötneki vízi erőművel közösen Szentgotthárdot és a környező kilenc települést látta el árammal.
1914 után a kasza és sarlógyártás mellett világhírű vívópengét, kapát, ásót, lapátot, fűrészt, patkót is elkezdtek gyártani.
1917-18-ban iparvasút létesült a vasútállomástól a gyárig. Megépítették a ma múzeumként szolgáló Stájer-házat, a külföldi szakemberek itt tartására.
1918-ig a gyár, Szentgotthárdi Első Magyar Kasza – és Sarlógyár néven szerepelt. Wieser József halála után részvénytársasággá alakították és ettől kezdve a Wieser fiúk – Kurt és Frigyes – vezették a gyárat.
A termelést indító szakmunkások mind külföldről érkeztek.
1904 elején 50-60 fős, az év nyarán már száz fős létszámmal dolgozott a gyár. Köztük is csak néhány magyar segédmunkás szerepelt.
1920 után kezdődött meg a magyar szakemberek képzése, betanítása a kaszagyártásba.
1930-as években termékek bővítésével már fűrészeket, fogókat, késeket, szecska- és répavágó késeket és vívópengét gyártottak, amit elláttak védjegyekkel is.
A Kaszagyár tulajdonosa és vezetője 1945-ben külföldre távozott, ezért a gyár addigi formájában megszűnt.
A háború, szentgotthárdi befejezése után 1945 április 8-án 153 dolgozó vette fel a munkát. Szentgotthárdi Kasza és Kovácsművek Rt lett a gyár neve 1952 júliusáig, amikor megszűnt a részvénytársasági jellege, és a gyár neve Szentgotthárdi Kaszagyár lett. A fő termékek továbbra is a kasza, sarló, kapa, és a vívópenge volt.
1963-ban a Szentgotthárdi Kaszagyár összevonásra került a szombathelyi és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárral. Az összevonás több gazdasági előnnyel járt. Végső profil lett a régi kéziszerszámgyártás mellett a talajművelő gépek, a gyümölcsosztályozók, a sertés- és malac önetetők gyártása. Ekkor kerültek alkalmazásba a légkalapácsok, a farkaskalapácsok helyett.
A nyolcvanas évekre a termelt villamos energia már nem tudta ellátni a gyárat, a csatorna fenntartása gazdaságtalanná vált, ezért betemették. Ekkorra a hagyományos mezőgazdasági és kézi szerszámok mellett már mezőgazdasági gépeket, személy- és teherautók, valamin traktorok részére alkatrészeket gyártottak.2001 január elsejétől, a privatizáció bekövetkezése után a gyár felszámolás alá került . Az új üzembe pedig a nagy múltú Generál Motors telepedett le.
Farkaskalapács
A kaszakészítés a gyár fennállásának 99 esztendeje alatt nem sokat változott, hiszen a kovácsolás mindvégig alapvetően kézi munkát igényelt. A több mint 50 művelet közül a kaszalapok szélesítését a farkaskalapácsokkal végezték. Ezek bütykös tengellyel működtetett ejtőkalapácsok. A működtetéshez szükséges energiát hosszú ideig a gyár vízerőműve szolgáltatta. A farkaskalapács feje egy vastag bükkfa rönkből készült nyél végén helyezkedik. A hatalmas eszközök egyidősek a gyárral. A gép működéséhez, egyúttal a kasza, sarló, vívópenge gyártásához igen nagy ügyesség és gyorsaság kellett.
A farkaskalapáccsal gyártott szentgotthárdi kard és kasza 2013 óta hungarikum. A farkaskalapácsok egyedi szerszámok, Magyarországon egyedülállóak ezért 2005 óta ipari védettséget élveznek.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*Hungarikumok Gyűjteménye-Magyar Értéktár
*nyugat.hu
*Szentgotthárd hivatalos honlapja
