SumidaKassák Lajos
a magyar avantgárd világszínvonalú képviselője. Költő, prózaíró, festő, irodalomszervező. Életének legjellemzőbb vonása a tudatos önépítés.
A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai, mechano-architekturális kompozíciói képzőművészeti pályáját vezették be, melynek sajátos termékei bécsi képarchitektúrái. Technokrata szenvedélyének, konstruktivista érdeklődésének jelentős dokumentuma a Moholy-Nagy Lászlóval összeállított Új művészek könyve 1922. Az ideológus Kassák röpiratok sorozatában jutott el a forradalmi kiábrándulástól a munkásosztály harcának lehetséges új stratégiájáig. Elméleti kötetében (Álláspont. Tények és új lehetőségek, Bécs, 1924) – szemben a kommunisták elképzeléseivel – az osztályharc kiélezése helyett a munkásság ideológiai és pedagógiai felkészítését hangsúlyozta.
1945 után az elsők között kap Kossuth-díjat, a fordulat évét követően azonban elhallgattatják. A hatvanas évek elejétől kapcsolódhat be a művészeti életbe. Újrafelfedezését nemzetközi szinten is párizsi kiállításának köszönheti.
