CSESZNEK VÁRA

A Bakony hegységében elbújva, egy sziklaszirten láthatóak Csesznek várának festői kőfalai.

Egy minden valóságalapot nélkülöző helyi legenda úgy tartja, hogy Csesznek település és vára egy szelídített malacról kapta a nevét: Hajdanán a Vár-hegy gyomrában élő óriáskígyó nem átallotta elfogyasztani Garai földesúr Csesznek nevű kedvenc, háziasított disznaját. A bosszú nem maradhatott el: az udvari kanász felkutatta és elpusztította a torkos hüllőt. Szeretett malaca emlékére Garai erődöt emeltetett a kígyó barlangja fölötti sziklára, így keletkezett Csesznek vára. A tekergőző kígyó pedig ezért került a Garaiak címerébe – legalábbis a szóbeszéd szerint.

Valószínűbb azonban, hogy a vár keletkezése ennél jóval prózaibb körülményekre vezethető vissza. Pontos építési dátumát nem ismerjük, de a fennmaradt iratok alapján annyi bizonyos, hogy Csesznek vára is az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte.

Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozó-mester emeltette egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson.

A XIV. század elején a Csák nemzetség vásárolta meg, tőlük cserével Anjou Károly király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet.

1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért.

Virágkorát a XV. században, Zsigmond király regnálása alatt élte, amikor is a Garai család gótikus lovagvárrá alakította át.

A XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek – Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket.

A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott.

Utolsó tulajdonosai az Esterházyak voltak, akik a XVIII. század közepére a várat barokk palotává formálták. Állapota akkor indult jelentős romlásnaka, amikor a család az 1700-as évek végén elköltözött az addigra korszerűtlenné vált kastélyból. Az elhagyott várat az 1810-es földrengés jelentősen megrongálta, de a kegyelemdöfést a néhány évvel későbbi tűzvész adta meg. Azóta várromként tartják számon.

Az 1970-es évek óta régészek kutatják a vár romjait.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*Műemlékem.hu

*Lovagvár a Bakony erdejében – Szép Magyarország.hu

Egyes források között szó szerinti átfedések lehetnek, nem feladatunk az esetleges másolások eredetét felkutatni.