Hajós Alfréd a magyar delfin

Hajós Alfréd a magyar delfin

Hajós Alfréd igazi polihisztor volt. Első magyar olimpiai bajnokunkként írta be nevét örök időkre a magyar sporttörténetbe, később labdarúgóként, sportvezetőként tevékenykedett. Ugyanilyen jelentős az élete nagyobb részét kitevő építőművészi tevékenysége, de a magyar sportújságírás megteremtőjeként is jelentőset alkotott.

Szegény zsidó család gyermekeként Budapesten született 1878. február 1-én, eredeti neve Gutmann Arnold. Édesapja, Guttman Jákób kereskedősegéd Galíciából vándorolt a magyar fővárosba, majd feleségül vett egy óbudai zsidó lányt, Lőwy Rozáliát. A párnak hat gyermeke született, kettő még gyermekkorában meghalt. Az apa más munkalehetőség nem lévén, hajórakodó munkásként igyekezett eltartani családját. Így Arnold szabadideje nagy részét a Duna parton töltötte. Úszni édesapja tanította meg a Dunából elrekesztett famedencében. Közben ámulattal szemlélte az Országház építését – valószínűleg ez az élmény indította az építészi pályára.

Nyolc éves volt, amikor édesapja munka közben megcsúszott a pallón, és a Dunába fulladt. Ez a szomorú esemény juttatja arra az elhatározásra, hogy tökéletesen megtanul úszni. Ellesi a dunai matrózok technikáját, amely a váltott karú gyorsúszás kartechnikáját ötvözi a pillangóúszás lábtechnikájával – ezt olimpiai győzelme után a világ sportsajtója magyar stílusként említi. Mindezt titokban teszi, mivel édesanyja a tragikus baleset után kijelentette, hogy egyetlen gyermekét sem engedi többé vízközelbe.

Özvegyen maradt édesanyja munkát vállal, hogy négy gyermekét nem csupán eltartani, de taníttatni is tudja. „Becsüld meg magad, neked kétszer annyit kell teljesítened, mint a többinek” – mondta Arnoldnak. Megfogadta, egész élete során bármibe kezdett, abban mindig a legjobb igyekezett lenni – ha valamit nem tudott, addig erőltette, amíg nem ment, vagy ritkább esetben felhagyott vele.

Titokban úszóversenyekre jár, édesanyja tilalma miatt Hajós Alfréd néven nevez. Útiköltségeit támogatói fedezik, így – nem sokkal érettségije után – eljut a Bécsben megrendezett nem hivatalos Európa-bajnokságra is, ahol hazai bajnoki címe mellé egy kontinensbajnoki címet is szerez, másfél testhosszal verve az osztrák bajnok Eugen Wolffot.

Érettségi után sikeresen felvételizett a Műegyetem építészmérnöki szakára – ide már választott új nevén, mint Hajós Alfréd iratkozott be.

Még gimnazistaként jutott tudomására, hogy Athénban újjászervezik az ókori olimpiai játékokat. Azonnal elhatározta, hogy indulni fog. Először az atlétikában gondolkodott, de édesapja emlékére mégis az úszást választotta. Olyan sikeresen szerepelt a válogató versenyeken, hogy a 100 és 500 méteres verseny megnyerése után az 1000 méterest meg sem tartották – egyértelmű volt, hogy Athénban ő fogja képviselni a magyar úszósportot a mindössze 7 tagú küldöttségben.

Hátra volt viszont egy utolsó, és legnehezebbnek látszó akadály: egy hónapnyi szabadságot kérni a Műegyetem rendkívül szigorú dékánjától, Ilosvay Lajos professzortól. A kor közvéleménye a versenysportot úri passziónak tekintette – a rigorózus professzor ezen is túlmenve „a léha fiatalok haszontalan időtöltésének” tartotta. Hosszas alkudozás után végül megkapta az engedélyt azzal a fenyegetéssel, hogy a vizsgákon ne számítson sok jóra.

Az úszóversenyeket 1896. április 11-én a Pireuszi-öböl 11 fokos vizében tartották – a nyolc ország 13 versenyzője lehorgonyzott hajókról rajtolt, és ugyancsak hajók jelentették a célt is. Többen már a rajtnál feladták a versenyt. Hajós végig vezetve szerezte meg Magyarország első olimpiai bajnoki címét. (Érdekesség, hogy ekkor még a győztes nem arany-, hanem ezüstérmet kapott.) A zenekar az akkor hivatalos császári himnuszt (Gott erhalte) kezdte játszani, a magyar delegáció tagjai azonban leállították, és a hat sportoló elénekelte a magyar himnuszt.

A ceremónia elhúzódása miatt lemondta a nem sokkal később kezdődő 500 méteres versenyt, és az 1200 méteresre nevezett be. Faggyúval kente be testét, hogy ellensúlyozza a rendkívül hideg vizet. Nem sokkal a rajt után nem látott senkit maga körül, azt hitte, eltévedt. Megfordult a fejében, hogy feladja, de tartott tőle, hogy ha nem veszik észre, a vízbe fullad, ezért tovább úszott. Végre meglátta a célt, és biztos volt benne, hogy utolsónak érkezik, a többiek már rég a hajón vannak. Már a part közelében volt, amikor meghallotta a tömeg kiabálását: „Zito i Hungaria!” (Éljen Magyarország!). Még ekkor sem akarta elhinni, hogy ő győzött…

„Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” kiáltott fel lelkesen a görög trónörökös. A másnapi lapok címoldalai már a magyar delfinként említették. Az ünnepségen pedig, amikor a király megkérdezte, hol tanult meg ilyen jól úszni, Hajós megfeledkezve a protokolláris szabályokról, nagy derültséget kiváltva így válaszolt: A vízben, felség!

A magyar küldöttség többi tagja is megállta a helyét; Kellner Gyula bronz-, Dáni Nándor pedig ezüstérmet szerzett (mindketten Hajós volt gimnáziumi iskolatársai).

Mielőtt hazaindult volna, felment az Akropoliszra. Erről így ír „Így lettem olimpiai bajnok” című, halála évében megjelent önéletrajzi könyvében:

„Gondolatban rekonstruáltam a tökéletes arányokat és az utolérhetetlen szépséget, amelyet az alkotóművész szelleme és a szobrász finom vésője megteremtett. Olimpiai bajnokságom értékét mérlegelve tudtára ébredtem, hogy milyen kicsi az az eredmény, amelyet elértem, a romokban is csodálatos építmények alkotóiéhoz viszonyítva. Mint elsőéves építészmérnök, az inasévek kezdetén állva, igaz meggyőződéssel és akarással tettem komoly fogadalmat, hogy sportsikereimhez hasonlóan, hivatásomban, szellemi téren is igyekszem majd maradandó eredményekért küzdeni.”

Életében összesen háromszor lett olimpiai bajnok – athéni kettős győzelme után az 1924-es párizsi olimpián – amely az utolsó olyan olimpia volt, amelyen szellemi vetélkedés is folyt – „Ideális stadion” című pályaművével ezüstérmes lett (az aranyérmet abban az évben nem adták ki).

Hazatérve éjt nappallá téve tanult, hiszen csak néhány napja maradt felkészülni a szigorlatra. Közben felkereste a dékánt, hogy beszámoljon neki az elért eredményről. Ilosvay egy ideig érdektelenül, rá sem nézve hallgatta, majd félbeszakította: „Nem érdekelnek a legendái. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mennyit ugrott (!!!) a versenyen. De biztosíthatom, annál kíváncsibb leszek arra, hogy a vizsgán mennyire felel meg a követelményeknek.” Megfelelt – olyannyira, hogy a végén a professzor hozzá lépett, és kezét két kézzel megszorítva mondta: „Szívből kívánom, hogy a hivatása területén is olyan sikereket könyveljen el, mint amilyenek athéni győzelmei voltak.”

Úgy döntött, felhagy az aktív sportolással, minden energiáját tanulmányaira fordítja. Azonban nem sokáig tud meglenni sport nélkül; úszásban már – mivel keveset edzett – nem tudta hozni korábbi eredményeit, ezért inkább más sportokkal próbálkozott. Szép eredményeket ért el atlétikában, végül a labdarúgásnál kötött ki. A Budapesti Torna Klub csapatában játszott, később többször a magyar válogatottban is. Pályára lépett az első hivatalos hazai meccsen, a világ első nemzetközi mérkőzésén pedig csapatkapitányként vezette a magyar csapatot. Ő volt a Magyar Labdarúgó Szövetség első elnöke, és volt FIFA bíró is.

1899-ben szerezte meg diplomáját. Ezután Alpár Ignác, majd Lechner Ödön műtermében gyakornokoskodott, majd Villányi Jánossal önálló irodát nyitott. Nehéz volt az indulás – a bírálók valamennyi tervüket megdicsérték, a megbízásokat azonban rendszerint mások kapták. Első sikeres évük az 1909-es volt, amikor két jelentős megbízást is kaptak; a Református Konvent budapesti székházának, és a Borsod Megyei Takarékpénztár miskolci épületének tervezését. Ezek szecessziós díszítései és merész műszaki megoldásai meghozták az építészpáros számára a sikert; Miskolc városától több megbízást is kaptak (Weidlich-palota, Népkerti Kaszinó és Sporttelep), a legjelentősebb pedig a debreceni Aranybika Szálló tervezése és kivitelezése volt.

1908-ban feleségül veszi a jómódú Blockner család Vilma lányát; az esküvőt a Dohány utcai zsinagógában tartják. A fennmaradt gratuláló táviratok közül egyet idézek: „Boldogságodban igaz örömmel osztozunk. Krúdy és felesége”. Miután megszületik András fiuk, apósa segítségével megvásárolja azt a Báthori utcai lakást amelyben haláláig élt. A ház falán ma a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Testnevelési és Sportmúzeum által elhelyezett márványtábla őrzi emlékét.

A sikerek ellenére a páros szétválik, Hajós Alfréd egyedül viszi tovább az irodát. Villányi ugyanis nehezményezte, hogy Hajós küldetésének érezte a testi- és szellemi fogyatékosok számára létesített iskolák építését, és ezeket a megbízásokat alacsony díjazásért is elvállalta. Így tervezte például a budapesti, kolozsvári és szombathelyi Vakok Intézetét (az utóbbi ma Nagy Lajos Gimnázium).

Szintén küldetésének tekintette a sportlétesítmények tervezését. Ezekből a korai tervekből azonban az I. Világháború miatt egy sem valósulhatott meg.

A Tanácsköztársaság idején tagja a Testnevelési Ügyek Direktóriumának. Emiatt a későbbiekben nem szenvedett hátrányt, a Horthy-rendszer illetékesei valószínűleg megértették, hogy Hajós nem baloldali politikai meggyőződésből, hanem a sport ügye iránti elkötelezettségből vállalta ezt a tisztséget. Egyáltalán, bár négy rendszerben is élt (Osztrák-Magyar Monarchia, Tanácsköztársaság, „király nélküli királyság”, Népköztársaság), egész életében tartózkodott a politikai szerepvállalástól, állami rendezvényeken csak akkor vett részt, ha azzal a magyar sport ügyét szolgálta.

1922-ben Achner Lipóttól, a Tungsram elnökétől pályázat nélkül nyeri el az Újpesti Torna Egylet Megyeri úti sporttelepének (ma Szusza Ferenc Stadion) tervezését. Ezzel Hajós Európa akkor legkorszerűbb stadionját hozta létre; párizsi olimpiai ezüstérmes tervét is az itt szerzett tapasztalatok alapján készítette el.

1928-ban rendezték Budapesten a 31. Kerékpáros Világbajnokságot a Millenáris Sportpályán. Ez az aréna 1896-ban, a millenniumi ünnepségsorozatra készült Bláthy Ottó Titusz (Déri Miksával és Zipernowsky Károllyal együtt a zárt vasmagú transzformátor egyik megalkotója) tervei alapján. A világbajnokság alkalmából a pályát Hajós Alfréd és Mattyók Aladár tervei alapján korszerűsítették Ekkor épültek a kerékpáros pálya 36 fokban befelé döntött kanyarjai. Ez Hajós azon kevés sportlétesítmény-terveinek egyike, amely ma is az átépítés utáni állapotban látható.

Abban az időben, amikor Hajós aktív úszó volt, még nem voltak Magyarországon sportuszodák. A versenyeket természetes vizeken tartották (legjelentősebb verseny a Balaton átúszás volt), és maga is szabad vizekben, vagy a versenyzésre alkalmatlan Rudas fürdő termálvizében volt kénytelen edzeni (legtöbbször nyitás előtt, mert szegény egyetemistaként az 5 krajcáros belépőt nem tudta volna megfizetni). Már ekkor megálmodott egy sportuszodát a Margitszigetre, így amikor 1930-ban kiírták a (ma már az ő nevét viselő) Nemzeti Sportuszoda tervpályázatát, két tervvel is pályázott. Mindkét pályázata sikeres volt, az első és harmadik helyezést is megszerezte.

Az avató ünnepségen Horthy Miklós mondott beszédet, amelyben az építészt tévesen kormányfőtanácsosként mutatta be. A tévedést korrigálandó a miniszterelnök felterjesztette Hajóst a címre, a kormányzó pedig kormányfőtanácsossá nevezte ki.

Másik jelentős „vizes” terve Győrben valósult meg. Lakossági nyomásra a harmincas évek kezdetén a város vezetése olyan strand építését határozta el, amely úszóversenyek és vízilabda mérkőzések megtartására is alkalmas. Több építész neve is felmerült, végül Hajóst, mint „a világ elismerten legnagyobb uszodaépítő tekintélyét” bízták meg a munkával. Különösen izgalmassá tette a feladatot, hogy a tervezett területen egy hatalmas kőobeliszk, a Cziráki emlékmű áll. Ez elé került a kör alakú pancsolómedence, a vízforgatós nagy medence és a kiszolgáló épület közé pedig a lelátóként is szolgáló kiemelt napozóterasz. Magyarországon itt alkalmazták először a klóros víztisztítást – ezzel az ország akkor legkorszerűbb strandfürdője jött létre.

Zsidó származása miatt egyre kevesebb megbízást kapott. Az állami megrendelések elmaradtak, és később már magánberuházások tervezésére sem kérték fel, árjáknak minősülő kollégái strómanjaként tudott csak dolgozni. Tervezett ebben az időszakban bérházakat, pasaréti bauhaus villát, szállodát, és közben az Úszószövetség elnökeként dolgozott. Olimpiai bajnoki és kormányfőtanácsosi címe mentességet biztosított számára, de a nyilas rémuralom idején családjával együtt neki is bujkálnia kellett.

A család ekkor három tagú; fia – miután házassága tönkrement – elhagyta az országot, és Ausztráliában telepedett le. Így az unokát a Hajós házaspár nevelte.

A háború utáni első jelentős munkája a hajdúszoboszlói gyógyfürdő tervezése volt. Még egy ideig dolgozhatott magántervezőként, de végül fel kellett számolnia az irodáját. Nyugdíjba mehetett volna, de nem tette, szinte a halála napjáig fáradhatatlanul, sportemberhez méltó odaadással dolgozott. Előbb a Magasépítő Irodánál vállalt munkát; itt részt vett azoknak az épületeknek (Vajdahunyad vára, Tőzsdepalota) a háború utáni újjáépítésében, amelyeknek egykor Alpár Ignác gyakornokaként a tervezésében is részt vett. 72 évesen váltott munkahelyet, beosztott mérnök lett a Mezőgazdasági Tervező Irodánál.

1955. november 12-én hunyt el. Unokája egy évvel élte túl; az 1956-os forradalom egyik első áldozata lett. Hajós Alfréd végső nyughelye a Kozma utcai zsidó temető B-18-11-es sírboltjában van, felesége családtagjaival együtt. Az életében kapott számtalan elismerésen túl 2003-ban, születésének 125. évfordulóján Magyar Örökség díjjal, 2010-ben poszthumusz Ybl Miklós díjjal tüntették ki.

Balku László

Források:

Nyáry Krisztián: Merész magyarok. Corvina kiad. 2015. 38-47. o.

Kőszeg város honlapja

reformatus.hu

archivum2.szabadsag.ro

Szombathely régen és ma

Gallery Hungaricana

Miskolc város honlapja

Miskolc régen képekben

vakokintezete.hu

https://www.europlan-online.de/szusza-ferenc-stadion

Győri Szalon

Építészfórum

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *