LÁSZLÓ GYULA
2. RÉSZ: A RÉGÉSZ
„A szegény ember régésze szeretnék lenni, azok életét szeretném kutatni, amik mi is voltunk.”/László Gyula/
László Gyula a 20. századi magyar régészettudomány és tágabb szellemi életünk kiemelkedő képviselője volt, aki máig ható módszertani, szemléletbeli újításokkal járult hozzá a magyar őstörténetről kialakult kép elmélyítéséhez és széles körben való átadásához.
László Gyula képzőművészeti munkásságának másik ágát alárendelte hivatásának, a régészettudománynak. Kutatói tevékenységének meghatározó része volt a magyarság eredete, a honfoglaláskori történések.
Humanista gondolkodása munkásságában is kiemelte őt a szavaival élve “ásók” közül. 1986-os Számadás népünkről c. könyvének az utolsó fejezetében ő maga mondja el, hogy a leletek mögött mindig az embert, annak életét teljességében próbálta elképzelni, arra keresett választ a holt tárgyakban, hogy milyenek lehettek a mindennapjai.
Most a honfoglaláskori magyarok világáról készített rajzaiból adunk közre egy videonyi csokrot.