VASVÁRI PÁL

VASVÁRI PÁL

Vasvári Pál történész, filozófus, politikus, forradalmár, honvéd őrnagy, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, aki ígéretesen induló írói pályafutása dacára az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt véghezvitt tettei nyomán vált híressé. A férfi rövid, ám annál eseménydúsabb életet élt: alig 23 esztendős korában ragadta el őt a halál.

Élete

Vasvári eredetileg Fejér Pál néven, 1826-ban látta meg a napvilágot idősebb Fejér Pál tiszabűdi görög katolikus pap és Méhey Erzsébet gyermekeként. A fiú nem sok időt töltött szülőhelyén, ugyanis a falu kegyurával fennálló vitája miatt az édesapa Hajdúböszörményre, majd Nyírvasváriba költözött a családdal. A fiatalember később e település után vette fel a Vasvári Pál nevet, ám addig, hogy országos hírnévre tegyen szert, hosszú és rögös út vezetett.

Tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte meg. Gróf Károlyi József felfigyelt kiváló eredményeire, és felvette őt házitanítónak gyermekei mellé.
A fiatalember életében rendkívül fontosnak bizonyultak az arisztokrata család szolgálatában töltött évek, ugyanis a Károlyiak anyagi támogatásának köszönhetően juthatott el 1843-ban Pestre, ahol beiratkozott az egyetemre. Előbb bölcsészetet, majd jogot tanult – az 1848-as forradalom idején is joghallgató volt –, de legjobban a történelem keltette fel az érdeklődését.

Már egyetemi hallgatóként vezérszerepet vitt az ifjúság körében. 1847-ben megalapított Ellenzéki Körben is aktív szerepet vállalt, 1847–48 fordulóján pedig Petőfiékkel és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal is kapcsolatba lépett.

1847-ben a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak. Ugyanebben az évben kezdte el használni a Vasvári nevet, s az 1848. január elején megjelent Történeti Névtár című művében a kiadó már Vasvári Pálként szerepelteti nevét.

Az 1848-as forradalom vezetői között volt. A 12 pont megalkotásában majd a népgyűlés elé terjesztésében fontos szerepe volt, tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak is, és ő üdvözölte hivatalosan a Batthyány-kormánynak Pozsonyból, az országgyűlésről április 11-én Pestre érkező tagjait.

A kormány munkájának megkezdésekor titkári állást kapott Kossuth Lajos pénzügyminiszter mellett, aki a Magyarország ellen Jellasics horvát bán által szeptemberben indított katonai támadás idején többször polgári futárként használta őt.

A lánglelkű férfi az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd Kossuth jóváhagyásával Somogyba indult, hogy a népfelkelőket segítse a horvát határőrök elleni küzdelemben. Vasvári, Jellasics előretörése miatt végül csak Fehérvárig jutott, így részt vehetett a győztes pákozdi csatában. Ezután az önállóan szervezett szabadcsapatával a Bécs felé nyomuló honvédseregek után indult, de egy betegség folytán kénytelen volt visszatérni Pestre.
Mivel a neve már ekkor szerepelt a halálraítéltek listáján, ezért a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült, de a nyughatatlan lelke rövid időn belül ismét a harctérre vitte őt.
Vasvári ezúttal Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával a Bem hátában fellázadó románok ellen küzdött.
A fiatalember gyakran küldött tudósításokat a harctéri eseményekről, és 1849 nyarán már hangot adott azon kívánságának, hogy visszatérhessen történészi hivatásához, ám sorsa tragikus fordulatot vett….
1849 júliusában történt, hogy Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu – más néven Marisel – közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak. A magyarok besétáltak a csapdába, és a július 13-án vívott ütközetben 400 honvéddel együtt Ő is életét vesztette.
Vasvári holtteste – a másik nagy „márciusi ifjú”, Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan – soha sem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt.

Nevét múzeum és számos oktatási intézmény viseli.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
*Wiki
*Rubikon
*Magyar életrajzi lexikon