Tolnay Károly és a Casa Buonarrotti

Tolnay Károly és a Casa Buonarrotti

Ha világhírű magyarok kerülnek szóba egy beszélgetés során, mindenkinek Nobel-díjas nagyjaink jutnak az eszébe. Volt azonban valaki a művészettörténetben, aki nem dicsekedhetett ilyen szintű nemzetközi elismeréssel, maga az életműve az elismerés. Hazánkban is idegenes hangzású nevén emlegetik, legismertebb műve címlapján is így szerepel: Charles de Tolnay.

E rövid kis esszében nincs mód részleteiben áttekinteni Tolnay Károly hosszú és termékeny művészettörténészi pályájának szakaszait és eredményeit. Tolnay nem valamely művészettörténeti részkérdésnek volt a specialistája, hanem a legnagyobb művészek és a főművek értelmezésének.

Tolnai Károly 1899. május 27-én egy rendezett anyagi körülmények között élő budapesti zsidó családban született. Édesapja, Tolnai Arnold, akkoriban egy habsburgi apparátus tisztviselője volt, egy dohányipari vállalat ügyvezető igazgatójaként. 1910. január 15-én nemesi rangot kapott vágújhelyi előnévvel. Végleges nevét, amelyen ismertté vált, a Charles de Tolnayt a párizsi tartózkodása során vette fel. Az érettségi megszerzése után, 1918-ban, 19 évesen hagyta el Magyarországot, majd Bécsben kezdte meg a művészettörténeti egyetemi tanulmányait Max Dvořák tanítványaként. „Gazdagon mentem el hazulról. A tízes évek közepén ugyanis Magyarországon barátságot kötöttem egy pár szellemileg kiváló személyiséggel, és rajtuk keresztül megérintett egy európai szellemi áram. Most, amikor fiatalságom idejét szeretném felidézni, elsősorban arra az időre gondolok, amely alapvető fontosságú volt számomra, az individuális életem számára, de egyben a magyar szellemi élet történetében és bizonyos fokig az európai szellemi élet történetében is.”
A korai évek során ő is lelkes utazó volt. 1921 és 1922 között belgiumi utazást tett ,Brüsszelben, Antwerpenben, Leuvenben, Gentben, Bruggeben és Liege-ben. 1923-ban Párizsba, Occitania-ba, Spanyolországba, Lisszabonba, Torinóba, Milánóba és Velencébe ment. 1924-ben száznapos utazást tett Olaszországba, meglátogatva Firenzét és Rómát, ahol Michelangelo művészete lenyűgözte.
A Bécsi Egyetemen folytatta művészettörténet tanulmányait ( Julius von Schlosser és Max Dvořák vezetésével ), ahol tanári diplomáját szerezte Hieronymus Boschról írt dolgozatával (1925).
1928-ban a hamburgi egyetemen tanára lett. Tolnay ott írta doktori disszertációját Michelangelo késő építészetéről (1929).
Ezután Rómába költözött, ahol sok kutatást végzett a Bibliotheca Hertziana-ban .
1934 és 1939 között művészettörténetet tanított a párizsi Sorbonne-on , ahol nevét Charles de Tolnay-ra változtatta. 1939-ben bevándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1945-ben amerikai állampolgárságú lett, néhány évig a New Jersey-i Princetonban, az Advanced Study Institute-ban dolgozott. Ernest H. Wilkins szerint “A fejlett tanulmányi intézetben lakó sok szakember közül valószínűleg senki sem fáradhatatlanabb kutató, mint Charles de Tolnay, a reneszánsz művészet magyar születésű szakértője.” 1953-ban Tolnay-t kinevezték a művészettörténet professzorává a Columbia Egyetemen, ahonnan 1965-ben vonult nyugdíjba.
Itt be is fejezhetnénk akár a szakmai életút ismertetését azzal, hogy ezt követően jól megérdemelt nyugdíjas éveit élvezte a hobbijának élve, ha nem róla lenne szó.
Ugyanis még ebben az évben a firenzei Casa Buonarroti igazgatójává vált, amelynek az újjáépítésében is részt vett.

A CASA BUONARROTI RÖVID TÖRTÉNETE

1508 március 3-án, Michelangelo, aki három évvel korábban Rómába költözött, hogy II. Július pápa sírján dolgozzon, négy szomszédos épületet vásárolt a Ghibellina és a Santa Maria (most Buonarroti útján) sarkán, a bazilika északi részén, 1514 áprilisában pedig megszerezett még egy másik szomszédos épületet is. Ez az öt épület volt a magja annak, amely később a Casa Buonarroti-vá válik. 1516 és 1525 között Michelangelo elfoglalta a két legszélesebb épületet, – a másik hármat bérbe adta -; ebben az időszakban a firenzei San Lorenzo-bazilika homlokzatán dolgozott. 1525-ben egy másik rezidenciába költözött, és mind az öt épületet bérbe adták.

Miután 1534-ben ismét Rómába költözött, Michelangelo egyre inkább megszállottjává vált annak a gondolatnak, hogy Firenzében legyen egy “tiszteletreméltó otthon”, egy palota, amely méltósággal képviseli a családját, a nevét. Unokaöccsét, Leonardot (1519-1599) kérte, hogy alakítsa át a Ghibellina és a Santa Maria utca sarkán lévő öt épületet családi palotává; Leonardo azonban mindig kevés érdeklődést mutatott a projekt iránt, és csak a komplexum részleges helyreállítását vállalta, amelyet 1590-ben, Michelangelo halála után 26 évvel hajtottak végre.

A palotát Leonardo egyik fia, „a fiatalabb” Michelangelo Buonarroti, (1568-1647) kapta meg és tovább bővítette a komplexumot egy szomszédos telek megvásárlásával. A különféle épületeket egységes szerkezetbe rendezte; négy monumentális termet be rendezett nagybátyja és családja tiszteletére, valamint egy galériát gyűjteményének műalkotásainak bemutatására, beleértve Michelangelo a Kentaurok csatája és a Lépcsős Madonna című művét is. A fiatalabb Michelangelotól számos kortárs olasz művész kapott megbízást a belső terek díszítésére, köztük Cecco Bravo , Pietro da Cortona , Francesco Furini , Giovanni da San Giovanni , és Jacopo Vignali .

Mit tett ehhez hozzá Tolnay? A nagynevű egyetemek professzora akkor veszi a vállára a firenzei Michelangelo-gyűjtemény igazgatásának gondját-baját, amikor más múzeumi direktor már nyugalomba vonul. „Ifjonti hévvel” lát neki az új feladatnak és mint késői szellemi utód lényegében azt váltja valóra, amit Michelangelo tervezett és tanácsolt vér szerinti unokaöccsének: allarge o acconciare-t a családi házat. A Casa Buonarrotiból a monografikus – egy művészről szóló – múzeumok példás modern modelljét alakítja ki. A gyűjtemény elrendezésében ugyanaz a pontosság és értékítélet nyilvánul meg, ami egész életútját végigkíséri. Aktivitása a köznapinak tűnő kérdésektől, mint faltónus, kasírozás, montírozás, vitrinbélések, restaurálás és így tovább egészen a legfelemelőbb problémákig terjed, mint például egy Michelangelo remekmű megszerzése.
Méltán mondhatjuk, hogy a tudós szellemi utód munkálkodott az isteni mester örökségének méltó őrizetén.

Ma Firenze, az észak-olasz nagyváros egyik fő nevezetessége a Casa Buonarroti, a névadó család egykori palotája. A fiatalabb Michelangelo Buonarroti a reneszánsz művészet óriásának, Michelangelónak, nagybátyja emlékének szentelte az épületet, valamint a benne található műkincseket, köztük számos Michelangelo-alkotást és a tízezer kötetes könyvárat.
Utóbbi a család történetébe enged bepillantást, de a Mester számos rajzát és levelét is tartalmazza.

Azért, hogy a ház ma – a hasonló emlékekben egyáltalán nem szűkölködő – Firenze művészetkedvelő lakóinak és látogatóinak egyik mágnesévé vált, maguk az olaszok is elismeréssel adóznak hazánkfia, Tolnay Károly (1899–1981) emlékének. Ezt tanúsítja a bejártnál elhelyezett márványtábla is.

szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
Wikipédia org (angol)
Maurizio Ceccarelli EGY LEVELEZÉS TÖREDÉKE Charles De Tolnay tevékenysége….
Vayer Lajos Tolnay Károly köszöntése és búcsúztatása
fotók: Lincoln Melo és Marco P. valamint a Casa Buonarroti látogatók képei