TESTMÓDOSÍTÁSOK A VILÁGBAN

TESTMÓDOSÍTÁSOK A VILÁGBAN

2. RÉSZ: AFRIKA

A világ számos területén a hagyományok határozzák meg azt, hogy milyen az ideális külső, vagy mitől lesz valaki igazán szép és kívánatos a másik nem szemében. Az afrikai országok egyes törzseinek tagjai gyakran fájdalmas és kegyetlennek tűnő testmódosításoknak vetik alá magukat azért, hogy kifejezzék kulturális identitásukat, státuszukat, vagy, hogy vonzóbbak legyenek.

Egyes afrikai törzsekhez (Surma, Mursi, Makonde) tartozó nők ajaktányért viselnek az alsó vagy a felső, esetleg mindkét ajkukban.

A lányoknak általában a pubertáskor kezdetén helyezik be az első tányért. Az eljárás során, ajkukon metszést ejtenek és egy körülbelül két centiméter átmérőjű, fából készült pecket illesztenek be. Néhány hét után, mikor a seb begyógyult, nagyobbra cserélik, mindez így folytatódik tovább az első, agyagból készült tányér behelyezéséig. A végső méret tíz és húsz centiméter között van, ez már azt jelenti, hogy a tányér kivétele után az ajak egy ráncos, kinyúlt szövetdarab csupán. Etiópiában a minél nagyobb tányér behelyezése érdekében még a lányok fogait is kiverték.

A szokás eredete az 1700-as évekre nyúlik vissza, ekkor a nők igyekeztek elcsúfítani magukat, hogy a rabszolgakereskedők ne vigyék el őket. Manapság viszont minél nagyobb tányért visel valaki, annál szebbnek számít, és annál több marhát kap a család a lány után az esküvő alkalmából. A tányérral az ajkukban nem tudnak beszélni és enni és csak akkor vehetik azt ki, ha férfi nincsen jelen és egymás között vannak.

Afrikában egyes népcsoportok, többek között a karamojong törzs férfi és nőtagjai hegtetoválásokat viselnek. A szokás eredetileg azért alakult ki, mert erősen pigmentált bőrükön nem hagytak kellően erőteljes nyomot a természetes festékanyagok, így drasztikusabb, maradandóbb módszert fejlesztettek ki.

Általában egy éles tárggyal, például üvegdarabbal vagy késsel, pengével ejtenek több száz, de néha akár ezer mély vágást az arcon és gyakran a testen is. A sebeket fájdalomcsillapító, ám gyulladást fokozó növényi kenőcsökkel kezelik, illetve néha hamut vagy puskaport szórnak bele. A gyulladás elősegítése azért fontos, mert az egyébként hónapok alatt gyógyuló hegek később emiatt még jobban láthatóbbak, még domborúbbak, púposabbak lesznek. A vágások gyakran komoly vérveszteséggel járnak, ráadásul az eljárás során magas a fertőzésveszély is a rossz a higiéniai körülmények miatt. Mivel az eszközöket fertőtlenítés nélkül többen is használják egymás után, így a betegségek terjedésének is teret adnak.

Kamerunnal sajnos nagyjából egyidős a szintén csak a lányokat érintő mellvasalás szokása. A női csonkításnak ezen formáján a kameruni lányok negyede esik át, és az esetek 58 százalékában a családtagok, főként az anyák végzik el a brutális rituálét.

A beavatkozáshoz búzaőrlésre szolgáló faeszközt, de olykor egy egyszerű lapos követ használnak, a lényeg, hogy forró legyen és égessen. Az eszközökkel hónapokig kínozzák a serdülésnek indult lányokat. A cél, hogy a mellek eltűnjenek, így ne keltsék fel a férfiak figyelmét, ne erőszakolják meg, ne essen teherbe, és fejezze be az iskolát.

Bár a szülők valószínűleg tényleg azt hiszik, hogy ezzel csak jót tesznek gyermekükkel, arra azonban nem gondolnak, hogy a mellvasalás a fájdalom és a lelki trauma mellett rengeteg egészségi problémát is okozhat a lányoknak. A mellvasalásnak két, különböző hatása is lehet a női mellre. Egyrészt jelentősen és maradandóan csökkentheti a méretet, a lány mellkasa lapos marad. De a mellszövet elpusztításával a mell egy zsák zsírrá is válhat, elveszítve izomzatát és formáját. A külső deformitáson túl pedig tályogok, ciszták, hegek, óriási fájdalom, és akár rák is lehet az eljárás vége, ennek ellenére a Nagy-Britanniában élő afrikaiak közül ma is több száz anya teszi ezt lányával, de az esetek napvilágra kerülése után az eljárást betiltották.

Ma már egyre kevesebb olyan közösség létezik, ahol ragaszkodnak a gyakran fájdalmas rituálékhoz, de azt sem mondhatjuk, hogy nincs többé mellvasalás a világon. Sok ilyen szokást kifejezetten serdülő lányokon hajtanak végre, célja pedig, hogy vonzóak legyenek a másik nem számára, vagy épp ellenkezőleg, ne keltsék fel az idegen férfiak figyelmét.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix