A NAPTÁR TÖRTÉNETE

A NAPTÁR TÖRTÉNETE

Az idő mérésének igénye egyidős a gondolkodásra képes emberrel.
Az emberiség életmódjában az egyik forradalmi változás időszámításunk előtt mintegy 8-10 ezer évvel ezelőtt állt be. Ekkor tért át ugyanis az addig kizárólagos gyűjtögető, vadász-halász életről a földművelésre, és a fő tevékenysége a mezőgazdasági termelőmunka lett. Így a kőkoriaknak már azt is tudniuk kellett, hogy mikor lehet és mikor kell vetni, aratni, a földet előkészíteni, a folyók és folyamok termékenyítő áradására felkészülni. (Nem véletlen, hogy a nagy ókori civilizációk a Hoangho, a Gangesz, a Tigris és az Eufrátesz vagy a Nílus partjainál alakultak ki.)
Az első (ismert) naptárak ezért a nagy folyam menti civilizációk között születtek meg. Ezek a naptárak, ha kezdetlegesek is voltak, általában egy, a területre jellemző ciklikusság miatt alakult ki.
A régi népek észrevették, hogy a napkelte és napnyugta irányával párhuzamosan változik az időjárás, továbbá a növények életének körforgása is. Ezért figyelték és jelölték meg a napkelte irányait kövekkel, tornyokkal vagy más módon. Minél több pontot rögzítettek a látóhatáron az évi napkelte- és napnyugtairányokból, annál biztosabban és pontosabban építhették fel időbeosztási rendszerüket, vagyis naptárukat.
Az írás kialakulásával pedig már rögzíteni is tudták a tapasztalataikat.
Az idő mérését általában csillagászati jelenségek periodikus ismétlődéséhez kapcsolták a történelmi népek is, és ez ma is így van. Jellemző a Nap és Hold látszólagos mozgása, valamint a Föld tengely körüli forgása. Ezekből erednek az időszámítás elemei és mértékegységei: a nap, a hónap, az év és a hét.

Hogyan alakult ki a mi naptárunk?

Jelenlegi naptárunk két nagy reform eredményeképp jött létre, és közelítette meg minél jobban a tropikus év hosszát. Az első lépést Julius Caesar naptárreformja jelentette, mely modernné tette a Caesar korára az évszakok valódi rendjétől már jelentős eltérést mutató római naptárat. A második lépés XIII. Gergely pápa reformja volt, amely a Julián-naptár hibáit korrigálta, ezt használjuk ma is.
Az égitestek mozgásának időtartama és a belőlük képzett mértékegységek egymással maradék nélkül nem oszthatók – például egy csillagászati pontosságú év hossza sem adható meg egész számú napokban (365,242199 nap). Ámde a kalendárium újévének mindig január elsején 0 órakor kell kezdődnie, nem lehetnek tört napok a naptárban! Így hát az időszámítás kénytelen kikerekíteni és a fennmaradó tört-egységeket, és mikor összegyűlik belőlük elég, egész egységgé összeolvasztani.
Naptárunk a római naptárból fejlődött ki. Története valóban érdekes.
A hagyomány szerint a rómaiak eredetileg 10 hónapos évekkel számoltak. Az év márciussal kezdődött és decemberrel végződött. Az új év a mezőgazdasági munkákkal, tavasszal kezdődött, és azok befejeztével végződött.
A szeptembertől decemberig tartó hónapok ma is őrzik az eredeti számneveket: septem, octo, novem, decem , vagyis: hét, nyolc, kilenc és tíz latinul.
Állítólag Numa Pompilius, a legendás második római király csatolta a januariust és a februariust a hónapokhoz. A hagyományok szerint a hónapok hossza erősen változott a földművelő munkáknak megfelelően.
A naptár további fejlődése során a rómaiak áttértek a holdhónapok használatára. A hónapok a holdsarló napnyugta utáni első láthatósági idején kezdődtek. Ennek a napnak neve Kalendae volt. A hónap közepén, a telehold idején volt az Idus.

Nem sok idő múlva észrevették a rómaiak, hogy 12 holdhónappal számolt éveik eltolódnak az évszakokhoz képest. Ezért szakítottak a holdhónapokkal, és elvileg helyes, érdekes módot választottak a naptári év és a napév együtt futásának biztosítására. Hónapjaikat vagy 31 vagy 29 nappal számították, mert egy régi római babona szerint numero deus impare gaudet, vagyis az isten a páratlan számoknak örül. Csak az utolsó hónap, a február volt a 28 napos. Ez a holdnaptárból kialakult év csak 355 napos volt, több mint tíz nappal rövidebb a napévnél. Ezért a rómaiak minden második évben egy 22, ill. 23 napos szökőhónapot adtak az évhez.

Julián naptár

Julius Caesar reformját az alexandriai Szoszigenész számításai alapján hajtotta végre. A reform így egyiptomi mintát követett, kivéve azt a tényt, hogy a napéjegyenlőség napja római módra maradt március 25-én.
A naptárat a következőképpen alakította ki: 90 nappal meghosszabbította a reformot megelőző Numa-féle évet, és a következő évvel kezdve elrendelte, hogy szűnjön meg a szökőhónap, az év felváltva 31 és 30 napos hónapból álljon, kivéve februárt, amely rendes évben csak 29, szökőévben pedig 30 napos volt.
A rendes év 365, a szökőév 366 napos lett. Minden negyedik évet szökőévvé tett, amelyben február 24. után egy szökőnap következett, minek következtében február 30 napos lett. Így 1 év alatt átlagosan 365,25 nap, eszerint a Julián-év hosszabb a valódi évtől.
Az eltérés 128 év alatt tesz ki egy egész teljes napot, mellyel a Julián–naptár a tropikus év mögött elmarad.
Ennek egyik következménye például, hogy a tavaszi napéjegyenlőség 128 évente a naptárban egy-egy napot hátrál, azaz dátumban visszamegy.

Gergely naptár

A hibákat orvosolni kellett…
1582. február 24-én adta ki XIII. Gergely pápa Inter gravissimas kezdetű bulláját, melyben rendelkezett a ma is használatos, gregorián névvel illetett naptár bevezetéséről Európában Julius Caesar – pontosabban az általa megbízott Szoszigenész egyiptomi csillagász – Kr. e. 45-ös naptárreformja óta 365 napos évvel számoltak, melyhez minden negyedik esztendőben egy szökőnapot kapcsoltak. Ez azt jelenti, hogy az átlagos évet 365 és ¼ napban határozták meg, ami nagyjából meg is felelt a valóságnak; a valódi napév ettől mindössze 11 perccel tért el, ami egy-egy alkalommal elhanyagolható különbséget adott, évszázadok alatt viszont a késés több napra duzzadt. Az eltolódásnak főként az egyházi ünnepek kapcsán volt jelentősége, hiszen azokat a nevezetes nap- és holdállások nyomán határozták meg, de a 16. századra kialakuló 10 napos eltérés néha már a mezőgazdasági munkákban is zavart okozott.
Az egyházfő az 1582. február 24-én kiadott rendeletében vezette be új naptárát, amit később csak gregorián-, vagy szimplán Gergely-kalendárium néven emlegettek.
A pápa annyiban módosított Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott. A bulla másik fontos rendelkezése a naptár korrekciója volt: XIII. Gergely kalendáriumában 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok.
1582. évi naptár reform elterjedése több évszázados folyamat volt….
XIII. Gergely pápa bullája ugyanis éppen egy olyan korban született, amikor Európa az oszmánok térhódítása mellett a kibontakozó reformáció, a kontinensen dúló vallásháborúk miatt is számos részre szakadt. A Gergely-naptár bevezetése tehát lényegében nem tudományos, hanem ideológiai kérdés volt, így az Inter gravissimas bulla azonnali végrehajtására csak Itáliában, Lengyelországban és Portugáliában került sor. Ezeken a területeken 1582. október 4-ét valóban 15-e követte. 1585-ben aztán a Német-Római Birodalom több tartománya is áttért az új kalendáriumra, majd 1587-ben Magyarország, 1610-ben pedig a lutheránus Poroszország is elfogadta a Gergely-naptárat.
A 18. század második felében a nyugati keresztény államok túlnyomó többsége már XIII. Gergely bullája szerint számolta a napok múlását, a 19. században pedig a nemzeti öntudatra ébredő balkáni nemzetek is felzárkóztak Európához. A modern kor hajnalán a Gergely-naptár már nem a kereszténység, hanem a nyugati kultúra, a civilizáltság szimbólumának számított, így aztán 1918-ban Oroszországban is feladták a Julián-naptárat, idővel pedig a világ legtöbb országa bevezette a mára szabvánnyá vált időszámítási rendszert.

Az időszámítás kezdete…

Mindenki tudja, hogy éveinket Jézus születésétől számítjuk, éránk kezdete a Kr. u. 1. Sokan talán azzal is tisztában vannak, hogy ebben nem egészen pontos az időszámításunk, hiszen a kutatások szerint Krisztus valószínűleg Kr. e. 7-ben született. Az időszámításunk kezdetét kitűző eseményt Dionysius Exiguus apát megfelelő forrásadatok hiányában csak ekkora hibával tudta meghatározni, ám ezt azóta az egész világ átvette, így a módosításra nincs lehetőség, hiszen zavart keltene, de nem is szükséges.

A 0. (nulladik) év problémaköre…

A rómaiak, görögök, és zsidók sem ismerték a nulla matematikai fogalmát. Mivel naptárunk római örökség, ez a jellegzetesség tükröződik felépítésében, a nulla nélkül való számolás módszerét megőriztük mi is időszámításunk éveinek számlálásánál, mivel ez sem nullával kezdődik, hanem Kr. u. 1-el. Az ezt megelőző évek számítása sem a nullából, hanem a Kr. e. 1-ből indul visszafelé.

Más időszámítási rendszerek…

Jelenleg természetesnek tűnik, hogy a világon mindenhol elfogadott a keresztény éra szerinti évszámlálás, és keltezés. Ez nem volt mindig így, és tulajdonképpen ma sem igaz. Az egységes tudomány, gazdaság, és politika ugyan megkövetelte az egységes naptár használatát világszerte, mégis tovább él néhány más időszámítási rendszer. Tekintsük most át a legjelentősebbeket.

Zsidó naptár és világéra

A zsidó naptár 12, vagy 13 holdhónapból áll, melyek felváltva 29 és 30 naposak. Éveikből 19 kitesz 19 Julián-évet, eszerint vannak ciklusba foglalva a zsidó évek. Minden ilyen ciklusban 12 év rendes, és 7 év szökőév, azaz a 12 holdhónap mellett az év egy szökőhónapot is tartalmaz. Ezáltal a zsidó naptár éve lehet 353, 354, 355, valamint 383, 384, 385 napos.
A Talmud megalkotásának korában már ismert volt, de csak a középkorban terjedt el a zsidó világéra, mely az éveket Kr. e. 3761 őszétől számítja.
Jelenleg a zsidó világéra szerint 5780 írunk.

Iszlám naptár….

Az iszlám naptár, tiszta lunáris naptár, azaz csak a Hold járásához igazodik, és 12 holdhónapból áll, melyek felváltva 29 és 30 naposak. Ettől csak szökőévben van eltérés, amikor az utolsó hónap 29 helyett 30 napos lesz. Így az esztendejük csak 354, vagy 355 napos. Könnyen kiszámítható, így az iszlám naptár dátumai 32 év alatt végigvonulnak az egész napéven, egy teljes év lemaradásba kerül a mohamedán éra a gregoriánhoz képest. Az éra kezdőpontja a hidzsra, azaz Mohamed kivándorlása Mekkából, mely Kr. u. 622. szeptemberében lehetett, maga az éra 622 július 16-án kezdődik, mely egy újhold napja. Az iszlám naptár szerint most 1441-et írunk.

Japán naptár, nengo…

Japán 1873. január 1-je óta a Gergely-naptárt is használja, japán hónapnevekkel és javarészt rögzített ünnepnapokkal. Az 1873 előtti rendszer a kínai naptáron alapszik és hivatalos ügyekben mai napig használják.
A többi kelet-ázsiai rendszerhez hasonlóan, a japán nengó rendszer is a kínai birodalom naptári szokásain alapszik. Fontos megjegyezni, hogy ennek ellenére független a kínai és koreai naptártól. A rendszert a mai napig használják, a hivatalos ügyintézésben általában nengó dátumot kérnek. Kínában időszámításunk elött 140-ben előtt kezdték használni a rendszert, Japán 645-ben vette át, Kokotu császár uralkodása alatt. Az első korszakot Taika-nak nevezik, emléket állítva ezzel a politikailag forradalmi változásokkal járó Taika reformnak. A nengó használatát rövid ideig felfüggesztették a hetedik század második felében, de 701-től kezdve folyamatos használatban van.

Maja naptár…

A maják három különböző naptárat használtak. Az első a vallások ütemezésére használt szent naptár, az ún. Tzolkin volt, amely 260 napból állt, s letelte után ugyanúgy elölről kezdődött, mint a 365 napos. A második a Haab, ez világi naptár volt, s 365 napig tartott, ám nem vette számításba azokat a negyed napokat, amellyel hosszabb a Föld pályája a Nap körül. (ezt mi a februári szökőnapokkal pótoljuk.) Volt még egy hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszerük is: a 360 „napos” évekből álló Nagy kör, amely általában december 21-én fejez be egy évet.
Sok észak-amerikai indián törzs is az őszi napéjegyenlőséget (szeptember 23.), a betakarítás időszakát választotta az év kezdetéül, de voltak, akik a téli napéjegyenlőség idejétől számították az új esztendőt, mint például az oregoni umamatillák, akik december 20 -án ünnepelték az újévet, mégpedig közös étkezéssel (lazac, szarvas, keserűgyökér), közös imával, közös énekléssel és tánccal. Az indiánok bölénybőrön vezették időszámításukat, és annyi évet jegyeztek fel egy bőrre, amennyi ráfért.

Érdemes még szót ejteni egy sajátos időszámításról is…
Észak-Koreában az első diktátor, Kim Ir Szen születésétől, 1912-től datálnak. Érdekesség, hogy náluk ez nem, nullpont, hanem az első évnek számít, azaz most nem 106 hanem 107 van. Az általuk használt Dzsucse – naptár. melyet 1997-ben Kim Ir Szen fia, a Kedves Vezető, Kim Dzsongil vezetett be. A naptár számítása egyébként megegyezik a Gergely- naptárral.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
csillagaszat.hu
mult-kor.hu
zsido.com
rubicon.hu
gyoriszalon.hu
magyarnemzet.hu
Wikipédia