A JÁDE A KELETI KULTURÁBAN

A JÁDE A KELETI KULTURÁBAN

A jáde a kínai iparművészetben fontos szerepet játszó, régóta megbecsült féldrágakő. A kínai hagyományban az európai felfogás gyémántjával egyenértékű, a legnagyobb érték, a tisztaság, a szépség, az elpusztíthatatlanság jelképe.

A név két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni őket.
A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalma esetén barnás vagy vöröses színű változata is. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, 1763-ban például Csien-lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb Kelet-Türkmenisztánból került Kínába. Faragására legszívesebben a folyók medrében talált köveket használtak.
A legkeresettebb jadeit a fehér árnyalatú, zöld foltos volt.
A jadeitet Burmából importálták a kínaiak.
A nefritet, melyet szintén vesebetegségeket gyógyító amulettként is használtak ( görög nephros “vese”), így gyakorta e két ásvány összefoglaló neveként használják a jáde szót, a valódi jádét nevezik jadeitnek.

A jáde illetve a jadeit nátrium- és alumíniumszilikát, de szerkezetébe beépülhetnek más elemek is, s ez biztosítja a változatosabbnál változatosabb színeit. Selymes, gyöngyházfényű ásvány, különböző zöld és zöldes-fehér árnyalattal. Nem ismeretlen azonban a fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös, ibolya és fekete színváltozat sem. Szerkezetének köszönhetően károsodás nélkül viseli a ránehezedő nyomást, rugalmassága pedig az acélét is meghaladja. Legfőbb lelőhelye: Kína, Burma (Myangmar), Tibet, Közép-Ázsia, de megtalálható Mexikóban és Dél-Amerikában is. Az eddig ismert legnagyobb példányt Kínában, Liaoning tartományban találták, 7 m hosszú, 6 m széles és 260 tonna súlyú volt.
Kínában a jádének igen nagy a kultúrtörténeti jelentősége is. A kőkorszak és az ókor emberének egyaránt fontos használati tárgyainak anyaga volt, éppen szívóssága miatt szerszámokat, fegyvereket és szertartási eszközöket készítettek belőle. A jáde kezdetektől fogva a legértékesebb és legnemesebb ásványnak számított Kínában.
Az igazi, hibátlan, egységes színű, átlátszó jade ritka – ezért nem meglepő, hogy már a 13. század óta hamisítják, és a másod-harmadosztályú kövek feljavításának technikáját tökélyre vitték az évszázadok alatt.
Manapság a legelterjedtebb módszer a vegyszeres fehérítés, amely eltávolítja a színbeli tökéletlenségeket, ilyenkor a kimart szennyeződések helyét egyfajta átlátszó műanyaggal tüntetik el. Ezek az ékszerek ezért jóval könnyebbek az eredeti jadénél, és nem pengenek olyan szépen, ha odakoccannak valahová. A hamisítók másik kedvelt módszere a színezés, amelynek során különböző festékekkel mélyítik a kő természetes árnyalatát. Természetesen ez a módszer is roncsolja a kő szerkezetét, aminek pár év alatt meglátszik a hátránya. A kő megfakul, elszíneződik, repedezni kezd, eltörik.

A legdrágább a sötétzöld, úgynevezett birodalmi jade amit a 19. században lefoglalt magának a kínai császári udvar, és rajtuk kívül senki nem hordhatta. Manapság azonban a fehér jade a legdivatosabb, és a levendulaszínű a legritkább.

Konfuciusz a jádét az erény szimbólumának tartotta. A legősibb áldozati edényeket és kultikus tárgyakat is ebből készítették, a szertartások bemutatásánál a császár ékszerei is megfelelő színű jádéból voltak. A Csou-dinasztia alatt készült Szertartások feljegyzései a követ a világ legértékesebb tárgyának tartja, ebben a korban kezdték el használni a dísztárgyak és ékszerek díszítéséhez. Külön hivatal volt a császári udvarban a jáde tárgyak őrzésére. 1176-ban, a Szung-dinasztia korában 100 kötetben 700 ábrával elkészítették a császári kincstár jádéból készült drágaságainak katalógusát. A 8. századtól főként ékszerek és dísztárgyak készültek belőle. A jádefaragás technikája megőrizte az ősi módszereit, ma a pekingi művészek ugyanazokkal a technikákkal készítik a dísztárgyakat, mint a 3000 évvel ezelőtt élő mesterek.
A használati tárgyak között gyűrűk, pecsétek, ékszerek szerepelnek.

A pekingi Tiltott Városban, azaz a császári palotában őrzik a világ legnagyobb jádefaragását. Hosszúsága több mint 2 méter, tömege meghaladja az 5000 kilogrammot. A 18. században a faragóművészeknek 6 évi munkájába telt, mire elkészítették. A kő azt ábrázolja, hogy az emberek hogyan győzték le az árvizek pusztításait Nagy Jü, az i. e. 22-21. században uralkodott, a legendás Hszia-dinasztia első uralkodójának vezetésével. A jádén egy mozaikkép látható, amelyen a hegycsúcsok egymást fedik, fák borítják a hegyeket, a vízesések magasról zúdulnak le. Nagy Jü vezetésével az emberek a meredek hegyoldalon egy árvízelvezető csatornát építettek. A kép szemléletesen ábrázolja a megfeszített munkát, ami jól tükrözi a kínai jádefaragás magas színvonalát.

Míg nálunk az alabástrom, addig Kínában a jáde jelképezi a női szépséget. A szép hölgyek, lányok bőrének hamvasságát gyakorta hasonlítják a jádéhez. A régi kínai mitológiában a holdon lakik az örökélet elixírjét mozsárban törő jáde-nyúl (nyúl, hold), talán épp ezért vált a jáde a hosszúélet jelképévé is. Ezért ajándékoznak előszeretettel jáde-figurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi vallásosság szerint a legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodó a Jáde császár (Yuhuang), a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója.
A szexuális szimbolikában is jelentős szerepet kapott: a “jáde-rúd” (yuheng) a kínai erotikus irodalomban a férfi nemiszerv gyakori megnevezése.

Kínában a mai napig rendkívül közkedvelt ékszer, kézműipari alapanyag. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagasságú, hatalmas szobrokat is faraghatnak, csiszolhatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal és finomsággal.

A jáde név spanyol eredetű, a piedra de ijanda, azaz “ágyékkő” jelentésű szóból származik, mivel vesebántalmak, derékfájás és kólika elleni védőszernek tartották, amuletteket készítettek belőle.

A magyar jáde alak Weöres Sándor kínai műfordításainak köszönhetően terjedt el, mindaddig az angol eredetű jade volt használatos nyelvünkben.
Álljon itt végezetül néhány szemelvény a jáde szimbólum használatáról a kínai költészetben:

Jükuan ~ a Jáde Kapu, Kína nyugati határállomása;
Jáde hegytető ~ Hszi Vang Mu egy messze nyugaton székelő istennő birodalma.
Jáde császár ~ az ég istene a kínai császár égi mása;
Jáde vár ~ a halhatatlanok égi lakása;
Jáde főváros, Hszien-men, az ég fővárosa;
Porba hull a jáde hegy ~ költői kép, jelentése: a szép férfiú részegen elvágódik;
Köszönöm a figyelmet

írta, szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
wiki.org
Terebess.hu
környezeti ásványtan. hu
Li Taj Po versei, Lyra Mundi, Európa kiadó 1976.