SumidaI. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰVEK
A háborúban elesett, eltűnt katonák emlékére hozzátartozók, családtagok, rokonok emlékműveket kezdtek állítani. Már másfél évvel az első világháború kitörése után, amikor egyre sűrűbben érkeztek haza a hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések, felmerült a szervezett formában történő tisztelgés a hősök emléke előtt.
1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot egy törvény elfogadására, hogy annak alapján minden település állítson emléket a világháborúban elesett hőseinek. E kezdeményezéssel azonosult gróf Tisza István miniszterelnök, aki beterjesztette a képviselőház elé a 1917. évi 8. törvénycikket. E törvény kimondja, hogy
“1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.
2. § Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”
1924 májusában a nemzetgyűlés törvénybe iktatta (az 1924. évi 14. törvénycikk) a hősi halottak emlékének megünneplését, és a Hősök Emlékünnepét, május utolsó vasárnapját a nemzeti ünnepek közé sorolta.
Ezek közül mutatunk be néhányat.
